Egy este Hankával

20.00 Irány lefeküdni.
20.05 Még keressük az irányt.
20.21 Elolvastuk a mesét
20.29 Egy másik mesét is elolvastunk, a nappaliban találtuk meg ezt a legfontosabb könyvet
20.35 Nem, nem aludhatsz apánál, menj vissza
20.40 Megkapja a szimmetrikusan díszként elhelyezett éjjeli lámpák egyikét...
20.50 Pisil
20.51 Visszamegy
20.55 Nézi a tévét - nappali...
20.56 Nem nézi a tévét.
20.56 Meditálni tanítom az ágyában.
21.10 Alszik

22.57 Felébredek. :D

NOs.

Nos, a helyzet fos. :)

Igazából jól vagyunk, kicsit kihagy a blog, de ez annak köszönhető, hogy az agy is. 

Körülbelül minden délutánunkat a Barbiek, és a Pónik teszik ki. Ma épp egy Pónis nap volt, Póni újság, Póniló- pónihó, úgyhogy Trallala és Marcipán elindultak az erdőbe sétálni (és soha többé nem jöttek vissza... de ezt csak mi tudjuk, akik képesek vagyunk ilyenen öt percig röhögni <:) 

Szóval nem. Tájékoztatunk minden kedves blogolvasót, hogy nagyon távol állunk a rózsaszín ködfátylaktól, nem eszünk spárgát, akármilyen finom, ma például tojásosnokedli volt, feltuningolva sajttal és baconnel, mégis  többnyire foglalkozunk egymással. Talán kicsit hétköznapibban és nem túl tökéletesen, mert őszintén.

Egyébként pedig Hanka minden nap más Királylány, és a Herceg (vagy épp a Szörny) pedig minden percben az, aki épp ott van. Néha én vagyok a Szörny, néha a kutya. (Attól függ, kinek jött a mikulás.) Három ilyen Disney Sztár Hercegnőnek az ötből-hatból a nevét sem tudjuk, de még mindig nem annyira durva a helyzet, mint az én kicsi pónim hét teljesen megkülönböztethetetlen, megjegyezhetetlen és vállalhatatlan neve.

Cumi, takaró és kakaó még mindig megy. Valamint Janka éjfél előtt nem igazán alszik el, ami semmi se a kutyához képest, aki viszont háromig fent van. Ezt követően kerülök ágyba én, és csak ezután a Jani, és a felébredés sorrendje csak annyiban különbözik, hogy abban én vagyok az első, majd a kutya, majd a Hanka, aki megvárja a Janit, emiatt rendszeresen elkésünk az óvodából. (is.)

Egy hét volt már, amikor példamutató volt az érkezési időpontunk, de akkor Csernustól  a Nőt hallgattam egész héten.

Nos, a helyzet fos. 

Nem tudok mit mondani. Szét vagyunk hullva. 

De a Barbiek és a Pónik azok mindent visznek.

Ha örülünk azt, mert tragikus, ha bánat van, azt, mert már komikus, egyszerűen pont jó.

JAjj

-Jajj, anya kék takarójaa!
(anya sejtelmesen:) -Mi van vele?!
-Háát, véletlenül bebarackoztam.

(anya titokban 5 percig röhög) -Máskor figyelj jobban légy szíves.

-Óó!
-Mi a baj?
-Megint bebarackoztam.

Adott esetben

Örömöt szereztek apának, ha rám szavaztok a mosolyolimpia.hu- n, ahova regisztrálni kell, majd keresésben a vezetéknevem beírásával megtalálhattok. Engem. :)

Nem is égő...

Összevesztünk apával, mire fel közöltem vele, hogy egyet ne felejtsen el.
Én is leszek nagy, én is leszek felnőtt. Akkor majd lemegyek a boltba, elköltöm a pénzemet, veszek valamit, aztán kidobom majd.

(Hát, magunkba nézhetünk a Johanna szerint akkor. Ezek szerint a felnőtt az, aki következetlenül költi a pénzét és szórja ki a cuccot a szemétbe. Asszem elkúrjuk. -anya )

Klári néni

Klári néni az oviban azt mondta tegnap anyának, hogy ma az járt a fejében, hogy lehet, hogy mégsem megy nyugdíjba, amíg engem végig visz az iskoláig.
Ajándék.

na most akkor másodszor is nekifutok és leírom úgy, ahogy amúgy ezt le lehet írni..

Klári néni: - Ma az járt a fejemben, hogy lehet, hogy mégsem megyek nyugdíjba, amíg ezt a gyereket végigviszem az iskoláig.

Na. És ez tegnap volt. Ennyi meg egy BAMBI

Farkastörvények

Habos víz

Éppen betáncoltam a Republic Jó reggelt kívánok című számának végakkordjára a forró kávémmal és egy jó könyvvel a habos-babos-illatos- párás telikádas fürdőszobába, amikor észleltem, hogy a kád nem rám vár, a kád nem üres, hanem a kád koszos, a habot kigyilkolta a sok játék, és valahol a zavarban a kádban van a gyerekem!

Kevés ennél kiábrándítóbb élményben volt részem :D
Lerántják a rózsaszín ködfátylat az ember optimistán fénylő tekintetéről, és büszkénbelemosolyognak, hogy

- Füüjdööök.

(és talán hozzágondolja, hogy ha tetszik, ha nem.)

És akkor úgy döntök, hogy jó, legyen, és a legalább a nappalit addig elpakolom utána. És épp a felénél járok, de

-Anyuci, megfüjödtem.

Habos kakaó
avagy Hang a Semmiből:
- Anya, nagy kakaót kérek, és hideget! Nem kicsit és forrót.

(Némi agymunka után nagy nehezen kilogikáztam, hogy ennek a mondatnak a "kérek szépen kakaót édesanya" az eredője.)

Harcostársak

Hanka: - Én mostantól harcostárs vagyok!
Anya: - Mi?! :)
- Harcostárs! Megfogom a nagy kést, ekkora nagykora kést és harcolok!
- De a mi fegyverünk nem a kés!
- Hát mi?
- A mi fegyverünk a szépség, a tehetség, és az intelligencia.
- Mondjad mégegyszer?
- Szépség.
- Szépség.
- Tehetség.
- Tehetség.
- Intelligencia.
- Ingencija! Jó! Akkor még egyszer! Szépség... stb.. :D

Ez a párbeszéd pénteken este zajlott, és azóta harcostársak vagyunk :)

Gyermekem rövid jellemzése

Schadl Johanna Dorottya (Kalimpa Ácsorgó Kotor-ka). Becézve: Hanka, Janka, Csumpi, CSooMP, Csumpika.
(huh, két sorral meg is vagyunk)
Életvidám, teltkarcsú. Kedvenc elfoglaltságai a játék, és az alvás. Felváltva. Nem szeret politizálni, és vallás tekintetében sem foglalt még állást. Bár néha elhagyja a száját egy Édesz Isztenem, Jajj Isztenem.
Igyekszik kivágni magát a mai világ rohanó körforgásából, így érdemben sem a bulvár, sem a gazdasági "rovatok" nem kötik le, lásd magas chf kontra huszadik gombóc fagylalt/nap.
Álmodozó. Gyakran tesz olyan kijelentéseket, hogy kidoblak az ablakon és megeszlek. Tárgyalóképes és igazi stratéga. Ha elmagyarázzuk neki, hogy a kannibalizmus az csúnya dolog, akkor finomít: megharaplakra. Belátó. Amennyiben megfelelő érvekkel alátámasztjuk, hogy a megharaplak pejoratív hangulatú és vandalisztikus, rögtön megnyallak-ra vált. Mert Schadl Johanna Dorottya Kalimpa Ácsorgó Kotor-ka, becézve Hanka, Janka, Csumpi, CSooMP, Csumpika Gondolkodik.
Kakaófüggő.
Szeret festeni, gyurmázni, szerepjátékaiban többnyire babák és orvosok fordulnak meg. Motorikus mozgása több mint kielégítő, gyakorlatilag két éve nem bírunk megszabadulni a gallyra ment piros kis motortól. Mindamellett a ceruzát is ennyi ideje fogja két ujjal, írást imitál.
Megfelelő környezetben gondoskodó, itthon olykor hárpia. Falkavezér típus, ha mi vagyunk a falka. Idegen közösségben abszolút felveszi a ritmust, együtt játszik a többiekkel, barátkozó, közvetlen.
Szeret mosogatni, rántottát készíteni, de a kádból kipakoláshoz beruháztunk két pom-pomra, és már több szurkoló költeményt írt együtt a család. Mondjuk sírverset is. Tehát közösségszervező.
Önálló: saját magát menedzseli, apa, szép vagyok, ugye típusú kérdésekkel, illetve tapsold meg a Johannát típusú felszólításokkal.
Manipulatív. Soha többet nem fürdök itthon, ha még egyszer megmosod a hajam- vélekedik, - tehát korának megfelelően tájékozott: tudja, hogy a szomszédban is hajat moshat, ha nem szégyelli.
De szerencsére szégyellős. Kvázi szájember, azonban hamar feloldódik, mert nagyon szeretetteljes és nyitott.
Ragaszkodik a cumihoz és a takaróhoz, és mi ragaszkodunk hozzá, hogy ragaszkodhasson hozzá. Szereti a vizet, és szeret nevetni, szeret mesét olvasni és olvastatni, szeret énekelni  és táncolni.
Izgul, mert tudja: holnap valami új dolog kezdődik, ami bár jót hoz, valaminek mégis véget vet.
Úgy izgul, mert tudja, holnap valami új dolog kezdődik. Az Óvoda.

Nem láttad?

Garfield! Nem láttad a cipőmet?
Mit?
A cipőmet!
Hol?

***
Azt hittem, hogy elmentél, anya.
Dehogy mentem. Szólok neked, ha elmegyek.
Hova?

***
Holnap kezdjük az ovit. Voltunk szülői értekezleten, ahol is anya megbizonyosodott róla, hogy akár 3 úszásnemben is megtanulhatok úszni, mire végzünk:) Anya is úszott évekig, és most én is belekeveredtem. Sors fintora :)

tovább tart a fotóblog

Vannak elborult pillanataink is. Mindkettőnknek.

301 egy bejegyzés

3 évről majdnem három és félről, (néhány helyen kettő és fél :).

Minden erőmmel azon vagyok, hogy megtanuljak bukfencezni, mert ha nyár van, strand van, ha strand van, trambulin van buli. És ott kötelezően kell néhány bukfencet vetni.

A szüleim napok óta türelmesen tanítják. Illetve ma anya már megjegyezte, hogy talán be kéne vállalni az átfordulást. Tiszta Yoda.

"Teedd, vagy neTeeedd, de soha ne próbááááld."

Alvás előtt -300. bejegyzés

Környén

Környén már jól ismernek a szomszédok. Pénteken bementem Katához, pontosabban Kati nénihez, akinél épp a Barátok közt ment:

- Szia. Barátok köztöt nézel? Én is nézem néha. Kérek teát.

Azzal leültem a tévé elé és ott töltöttem egy jó órát. Később játszottam a szomszéd lányokkal, mire anya hívott, hogy mutat egy szentjánosbogarat. Mondtam neki, hogy Ühüm, odarohantam a lányokhoz, és elújságoltam, hogy találtam egy szentjánosbogarat. Aztán apa fogott egy halat. Mondtam neki, hogy Uhum, rohantam a lányokhoz, és kiáltottam nekik, hogy apukám fogott egy szép pontyot. 

Reggel újra egyből a szomszédba mentem. Egyszer csak aztán lófrálás közben találkoztam az anyukámmal. Azt kérdezte:

- Nem lennél velünk is egy kicsit? Éhes vagy?
- Nem. Most megyek a szomszédba, jó?
- Ettél valamit?
- Igen.
- És mit??
- Túró rudit, narancsot, túró krémet, vajaskenyeret, sütit és teát.  
- Ja, hát akkor jólvan menjélfiam.

Ma nem

Anya, figyelj. Ma nem megyek bölcsibe, mert a piacra megyek. Vonattal, vagy metróval. Itt hagylak titeket, ti addig aludjatok. Sziasztok. Elmentem.

Áfonyás muffin

ezt sütöttük ma, csak a miénk sokkal de sokkal szebb lett, bizony :D két kézzel túrtam a muffin tésztát, nagyon jó volt. aztán ugyanannyi ideig mostam magam a csapnál, mert egyébként utálom ha ragacsos a kezem. régebben át kellett öltöztetni, ha vizes lett a ruhám :D ma azért ez már nem így van. íme:

Úgy jó, ha szól

Tegnap anya jött értem bölcsibe, és szokás szerint elmentünk a közeli játszótérre, ahol kb 3-4 gyerek játszott. 

én: - Minden tök forró. 

anya: - Én megmondtam. 

Néhány hasonló teljesen közömbös, földhözragadt, hétköznapi fecsegés után apa is megérkezett, akit anya lerohant, hogy most rögtön megpusztul, ha nem ehet fagyit. 

Apukám, a hős, beültetett minket a légkondis autójába, és egy órán át karistolt a városban, mire mi már rég lemondtunk a fagyiról, de ő megígérte. Anya gyakorlatilag fűt fát ígért neki, csak vigye már haza. Az autóban hallgattuk a kedvenc dalaimat, én fennhangon énekeltem, a baj csak az volt, hogy amikor megálltunk és kiszálltunk, én még mindig énekeltem, torkomszakadtából, a pálkatapétert. Sokan megmosolyogtak érte, és apukám szabadkozott, hogy "rossz gombot nyomtunk meg". Arra még jobban mosolyogtak. Miután felvidítottunk mindenkit, beértünk a cukrászdába, ahol megint előadtam, hogy

- Én nem ebben a fagyizóban akarok enni.
-De, ebben eszel, ne kezd megint. Milyen fagyit kérsz?
- Rózsaszínt.
- Van hatféle rózsaszín fagyi. Málnásat kérsz?
- Igen, málnásat.
- Banánosat nem kérsz?
- Nem, rózsaszínt kérek.
- De kapsz rózsaszínt, de kérsz mellé banánosat is? - na én ezt már nem hallottam, mert elszaladtam.

De később visszajöttem.
- Üljünk ahhoz a szép Zöld asztalhoz?
-Igen.- és miután leültünk: - én nem ehhez az asztalhoz akartam ülni! és nem ilyen fagyit kértem. és nem ilyen tölcsért.
- Kéred azt a rózsaszín kanalat?
- Igen. De ehetem a fehérrel?

Itt már kezdtek szétfoszlani anya többször összegubancolt idegei. Úgyhogy csakhamar hazajöttünk. Itthon még játszottam egy kicsit a traffal, -de csak ha megfürödtem- és utána hamar el is aludtam.

Stílus

- Anya! Segítesz színezni? Színezd ki azt a felületet!
- Mit színezzek ki?
- Azt a felületet. Igen. Azt. A területet. Színezd ki. Meg utána azt is.
- Kicsim, nem neked kéne megtanulni színezni?
- NA, léégyszi, színezd már ki nekem azt a felületet.


á
Egyébként mondtam már, hogy egyfolytában csetlek- botlok?
- Felborultam anya székével
- Beleborultam egy üres kenyereskosárba
- Dobtam egy hátast a hintáról
De a legnagyobb, hogy tegnap az ajtónak támaszkodva énekeltem, mire kinyílt mögöttem és kiestem a folyosóra...

Anya komolyan fontolóra vette, hogy bukósisakban tart amíg felnövök. Csak kikopna a hajam. De legalább a fejem, na az megmaradna.

Valószínűleg

Áramingadozás a fürdőszobában:

- Mi volt ez, Apa?
- Nem tudom, kislányom.
- Valószínűleg elromlott?

Egyébként már nagyjából tudom az ABC betűit. Olyan Latinovitsosan tanulunk, hogy Apa-betű, Béka-betű, Cica-betű. A kifestők ábrái mellé is odaírjuk a kezdőbetűt, hogy Fa- betű, meg Teknős betű. 

A kifestésről jut eszünkbe, hogy anya ki akarja festeni a nappalit. De nem ez jut eszünkbe., mert ez nem anya blogja, hanem az, hogy tudok úgy színezni, hogy alig megyek ki a vonalból. 

Röptibe' fejlődök.

És a "hagyjatok már békén, még nem akarok lefeküdni", az milyen? Ugyanis a szüleim kezdenek a fejemre nőni.

alkotások géppel kézzel

Ha nyerek egy játékon az egyszervolt.hu- n, akkor jutalomból állatkifestőt nyomtathatok magamnak. A baj csak az, hogy apa mellett van a nyomtató.

Miért

Miért mond nekem olyat az apukám, hogy
"holnap az életem árán is elviszlek bölcsődébe." ?

Van ennek köze ahhoz, hogy fel akartam mászni az ablakhoz, hogy kiáltsak az Eszternek az utcára, hátha meghallja? Van ennek köze ahhoz, hogy hajszárítás közben a csap felé kaparásztam?

Minek mihez van köze?

Cikkajánló: két gyerek eltartásához négy minimálbéres szülő kell.

Balaton és nyár

Beindultak a nyári mókák, és a család kollektíve és külön-külön megállapította, hogy kétemberes gyerek vagyok: egy perc elég, hogy köddé váljak.
Apának is volt két szép perce a Buborékban, a tatabányai strandon, amikor a szemébe meredve közöltem, hogy felőlem ő még állhat is egy kicsit a sorban, én mentem... Farkasszemem könyörgő tekintetébe forrott, és hátrálni kezdtem, mire ő heves izzadással és további exoterm folyamatokkal reagált.

Anya pedig elfeküdt a homokozótól két méterre, ahol is egy percre elfordította a fejét. Mire visszanézett, nem volt mit nézni, és akárhogy dörzsölte a szemét, nem akartam előkerülni, mire keresett egy botot, hogy azzal üsse a nyomomat. Mint egy manguszta, előbb feltérdelt és hegyezte a fülét, mancsát erősen a melléhez szorította, majd egy jól kivehető éles, gravitáló szájgörbületet abszolválva kitépte az első szembejövő kezéből a telefont, és felhívta az apukámat, miszerint:
- Elhagytam a gyereket.

Fél óra múlva egy mérges anyuka kitépte a gyerekét az ugrálóvárból, a népes Balaton teljes megrökönyödésére.

További jó megrökönyödést, mi örülünk, hogy megvagyunk...

EGyébként eszméletlen dolgokat csinálok, annak ellenére, hogy egyre antiszociálisabb vagyok, egyfolytában puzzle-zom, és mióta az informatikus elmagyarázta, hogy kell bekapcsolni a számítógépet, hát én bekapcsolom a számítógépet is, bizony, be; megnyitom a böngészőt, bizony, meg; megnyitom a puzzle játékos oldalt, bizony meg; és puzzle-zok egy órán át és találtam más játékokat is, amiket még én magyarázok el anyának, hogy hogy kell játszani.
Bizony, el.

Ez a másik, a duma, duma, duma.

Szóval nagyon, nagyon jól éreztük egymást a Balatonon, és megint csak oda lyukadtunk ki, hogy igenis, akarunk nagymamákat, sok nagymamát akarunk, fáradhatatlan nagymamákat, akik örülnek, hogy egy ilyen cuki gyerekre vigyázhatnak. És anya valami olyasmit motyogott apának, hogy

pótol és nyugdíj és becsszó.

Június

Először is a nagy hír: felvettek a közeli oviba. Tegnap voltunk böngészésen. Vagyis ismerkedő délutánon. A "3." csoportba fogok járni, és virág lesz a jelem. Anya hiába nógatott, hogy válasszak egy jelet, mert elfoglaltam magam az új játékokkal, úgyhogy végül ő választotta, és különben azért, mert ezt minden nehézség nélkül felismerte. Nagyon izgulok egyébként, már nagyon várom. A bölcsiben meg is mondtam, hogy ide többet nem jövök,- némi szomorúságot okozva ezzel Edinának. Persze a nyarat még ott húzom ki. 

Nagyon kellemes az ovi, van úszásoktatás és balett. Nagy valószínűséggel és nagy sajnálatunkra a zeneovi és egyéb külső pedagógus által tartott foglalkozások egy új törvénynek köszönhetően már a múltté. 

De meséltek a kötelező foglalkozásokról: környezetismeret, test nevelés, ének-zene és ábrázolás. Ábrázolás. Anya szeme könnybelábadt, mikor meghallotta ezt a szót, hogy az ő hároméves kis tojáshéjjasát ábrázolni akarják tanítani. 

Megismerkedtem továbbá két új csoporttársammal, a kislányt Jankának hívják, a kisfiút Kelemennek :) Felnőttek részére egy megjegyzés., megismerkedtünk a szüleikkel is, és megállapítottuk, hogy Janka anyukájának kellene lenni Kele apukájának és Kele apukájának kellene lenni Janka anyukájának, de mindegy. Szóval érdekes volt a felhozatal.

Összességében nagy változásokat fog hozni a szeptember, ha minden igaz anya is visszamegy a régi munkahelyére, úgyhogy ovi meló ovi vacsi életünk lesz, mint más embereknek :D 

Egyébként június első hétvégéjén Mamáéknál voltunk. Szülinapja volt, mi azzal leptük meg, hogy  egyszercsak a 3 gyereke és Én szálltunk ki az autójukból egy tortával a kezünkben. Énekeltük a szokásos köszöntő dalt, és kb háromszor újra kezdtük, mert Mama mit csinált? Naná, hogy palacsintát sütött, mikor megérkeztünk :)

Másnap bejártuk anyával Tokajt, tök jól szórakoztunk, és kaptam fagyit is. 

A másik hétvégét pedig apával töltöttem, strandon voltunk Tatabányán, úgyhogy meg van a színem a nyárra. 

Legkedvesebb elfoglaltságom még mindig a puzzle, nem bírom megunni. Tegnap az oviban is nekiestem egynek, és bár egy pillanatra láttam csak az egész képet, nagyon ügyesen kiraktam, hogy anya csak lesett.

Még egy ijesztő dolog, hogy a felnőtt olvasmányok nagyon lekötnek. Anyát egyik nap a Mester és a Margaritával a kezében találtam, kértem, hogy olvasson. Gondolta, kipróbál. Felolvasott egy-két mondatot, aztán felnézett, hogy figyelek-e. Figyeltem. Felolvasott két bekezdést, aztán úgy vélte, hogy már alszom.  Felnézett, szóltam neki, hogy "még nincs vége". Akkor úgy döntött, hogy tovább olvas. Kicsit minden második mondatot kihagyott a lelkem egészssége érdekében, de azóta is mondom neki, hogy olvasson a "fekete könyvből". A minap pedig A láthatatlan embert emeltem le a polcról, ami anya egyik gyenge pontja, mert a kedvence. Hát, eljutottunk addig, hogy Zéta szabad lesz. Ha akar. Ez kb. 8-10 oldal, amit simán végig hallgattam. Utána aztán kétszer átbeszéltük a hallottakat, és már alig várom, hogy megtudjam, mit kezd Zéta a szabadságával.
Reggel a bölcsibe is magammal akartam vinni, de látva anya és apa rémült arcát, szájbiggyesztve bevágtam a fotelbe, hogy
- akkor majd este olvassuk, nem hiszem el...  

MusicKid

Puzzle

Kirakom a 40 db-os puzzle-t magamtól.


a kép csak illusztráció.

  de nem ez.

És ha ez nem lenne elég, esti mese helyett a DoQ Tv-t nézem, és amikor anya át akarta kapcsolni a Baby Tv-re, csak annyit mondtam:

-Ez jó nekem. 

(valami tüdőödémáról volt szó. Tök érdekes. Remélem a hatodik szülinapomra összedobtok nekem egy röntgenkészülékre)

Folytatódik a youtube-sztori

Megtanultam beírni, hogy mese. Néha még msese lesz, mert a kígyó betű cuki. Az M az bonyolult, azt azért jegyeztem meg, az E meg egyértelműen egy gErEblyE, nem igaz?
Most már vannak kedvenc videóim, és mindig azokra linkelődöm. Mint a cserépkályhától a teáskannáig vagy fordítva.
Most a nevető kisfiút nézem. És röhögök vele én is. Kornél, le foglak programozni a színről.

Beteg vagyok

-És már két hete nem voltam bölcsiben, és még további két munkanapon át biztosan nem is megyek.

Ehhez még hozzájön, hogy hiányzik a bölcsi és a gyerekek, s talán ezért is van, hogy elkezdtem gügyögni. 

Ma már jobban vagyok egyébként, jó lenne kimozdulni, de nincs rá mód, mert nagy hajtás van az irodában. Most épp azt magyarázza az apukám, hogy miért nem lehet mindenféle apró dolgot kidobálni az ablakon.

Most, hogy 3 leszek

Más szavakat sem használok ma, mint hogy HAMM, hogy TETE, hogy BÁBÁ. ?!
Mi ez, nosztalgia talán?

Tegnap viszont, megint villantottam.

Anya: -Jajj, ki vagy te!
Én: -Cukorbogyó!
A: -MI??
Én: -Cukorbogyó!
A: -Ezt ki mondta?
Én: -Én mondtam!
A: -A "Béla" mondta? ;)
Én: -Én mondtam magamnak.

*később a konyhában, a brassói feltuningolása szalonnával c. jelenetnél*

Én: -Kéjek pjasztsjtot.
Anya: -Mit kérsz?!
Én: -pajaszt-sajtot!
Anya: -Szalonnát?! Ezt kitől hallottad?
Én: -Magamtól hallottam.
Anya: -Hanka. Kitől hallottad? A bölcsiben? Apától? Ilditől? Esztertől? Kornéltól? Regitől? Papától?
Én: -Nem, nem nem. Magamtól mondom.

*este dr. House közben,*
-Mi baja a bácsinak?
-Beteg.
-Dr. House majd meggyógyítja. De miért beteg?
-Mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy egészséges legyen. Bár a betegsége nem feltétlenül szerencsétlenség.
-Miért?
-Kérdezd apádat. (-Én is tőle tanultam.)

Szülinap

Szombaton 3 éves lesz a Hanka. Ezentúl más kevesebbet ronthatunk rajta. Ha szeretnétek velünk ünnepelni, akkor szombaton 17kor lenne itt egy kis vacsi, aztán  egy korai lefekvés után másnap Istentisztelettel végződne :)  Mindenkit Szeretettel várunk.

Mindenki jól van...

Mert az úgy kezdődött, hogy amikor anya egyik alkalommal értem jött a bölcsibe, nagy naivan megkérdezte a "munkatársait", hogy jó idő van-e. Mire ők: -HUUU, naagggyyoooon jóóó, nagyon meleeg van, stb. stb. 

Aha. 

Elmentünk a játszótérre hazafelé, ránk esteledett, és anya gyakorlatilag sz.rrá fagyott. Akkor előjött a szokásos mandulagyulladás, megfázás, és vele mindenféle kór. Nagy nehezen kikúrálta magát, majd ezek után kapott egy bizonyos gyógyszert -mindegy mi miatt- aminek az összes létező mellékhatása kijött rajta, de a látászavartól a hányásig :D Biztos vicces volt halszemoptikával nézni a világot :D

Jó, az új gyógyszert megszoktuk, majd érkeztek a viharfelhők, minek hatására én fáztam meg. Emiatt anyának megint bedurrant a mandulája... 

Tegnap már kezdődő kötőhártyagyulladást állapítottak meg rajtam, úgyhogy jól vagyunk :D 

Apától nem tudtuk megkérdezni, hogy hogy van, mert egyfolytában telefonál.

Ború

Tegnap Eszterrel bőrig áztunk, s mint mára kiderült, jól meg is fáztam. Ma este sírva ébredtem, átkéredzkedtem anyáék ágyába. Cserébe kiszívta az orrom.  Cserébe visszafeküdtem a saját ágyamba. Nem gondolja, hogy ezek után még vele alszom...

Ki az a Béla?!

Megtanultam használni az egeret. Még nem tudjuk, hogy örülünk-e neki. De hogy megint fejlődött a mozgásom, az kétségtelen.  Most egyfolytában a traffot akarom mosni.

Tegnap, lévén szombat este, és anyával ketten vagyunk, leültünk megnézni egy filmet a tévében, olyan hagyományos módon, hogy ment a tévében mi meg néztük :) volna... ugyanis a nagy viharban beázott a upc kábel a 9. kerületben, így se tv, se internet, se telefon, se apa :D Most, így kipihenve magunkat, nincs más hátra, mint fel a flyladyre, hogy kedvet kapjunk egy kis takarításhoz. Mi nem csináljuk ugyan (egyiket se gyakorlatilag:), de kognitív megerősítésnek mindenképpen hasznos :D 

Erről jut eszünkbe egy idézet a tegnap esti film első 20 percéből, amit láttunk:

-Jó reggelt. Még nem kell felkelned, de lelkiekben kezdj el rá készülni. Még nem kell felkelned. 

Konkrétabban rólam: egyik nap egy mérőszalaggal mászkáltam, és mondtam anyának, hogy állapítsa meg, hány kiló vagyok. Miután tisztáztuk, hogy mit is szeretnénk, kb. 95 cm -ben határozta meg a magasságomat. A bölcsiben is én vagyok a legnagyobb, itt már a szélességemet is beleértve. Istápolom a kisebbeket, hogy anya mást sem hall rólam, amikor értem jön. Azt is mondták, hogy ideje lenne gyarapítani a családot. :)
Egyébként még mindig nagyon izgalmas a hazaút a bölcsiből, új szokásom szerint végéig araszolom a kerítés-széleket, ahol csak lehet, ami attól nagyon durva, hogy egy sportpálya mentén  is jövünk a Villányin általában, aminek kb. 200 m a kerítése és ettől tart olyan nagyon rövid ideig a hazaút. 

A beszédem is megállíthatatlanul fejlődik, nagyon sok verset, mondókát és éneket tudok. 

Szeretek rajzolni, és imádok Eszterrel játszani. Két dolog miatt szoktam szomorú lenni, ha nem mehetünk a játszótérre, mert esik az eső, és ha apa azt mondja, hogy most nem érek rá. 

A legutálatosabb dolgok mostanában számomra, mikor fel kell öltöznöm, és mikor fürödnöm kell. 

Beadtuk az óvodai felvételi kérelmet, ezért át kellett költöznünk a Tompa utcába. Mondtam is, hogy a Tompa Nagymamánál lakunk :D 

Van egy titkom is. 

Egyik nap játszottam nagy jókedvűen, amikor anya egyszer csak meghallotta: -Nagyon szejetlek, Béja! Mikor megkérdezték, ki az a Béla, mondtam, hogy a barátom. Azóta azt akarják kiszedni belőlem, hogy ki az a Béla. De nem mondom ám el... :)

Reggelente odaülök Ildi asztalára, aki mindig hoz valami finom reggelit, pogácsát vagy bármit és együtt szoktuk kezdeni a napot, azzal, hogy megkérem, nézzük meg a "játékpacilovat".

 

Képzeld el!!!

Voltunk a játszótéren, képzeld el! És hintáztam is, képzeld el! És volt ott egy kisfiú, akivel szaladgáltam a labda után, kéééépzeeld eeel! És egy másik kislány meg sírt, képzeld el! És villamossal jöttünk haza, képzeld el! És felmásztam a mászókára, így.... és anya segített leszállni, képzeld el! :)
és képzeld el :)

Jöttem láttam

bocsánatot kérek...

Kifejezéseim tárháza bővült a "bunkó"val. Úgyhogy, ha csak alkalom volt rá, mondogattam, nem egyszer kínos helyzetbe hozva a szüleimet. (például üvöltve egy hangos utánfutóval elrobogó autó után). 

Addig-addig fajult, míg a bölcsiben egy kellemes délutánt töltöttem mindenkit lebunkózva. Többek között Rózsát. 

Rózsa rám kiabált, hogy akkor maradjak ahol vagyok és faképnél hagyott.

Ekkor észrevettem magam.

Hazajöttem, és az első dolgom volt elmondani anyának hogy bajban vagyok, összevesztem Rózsával. Erre ő megkérdezte miért, és ennek hatására majdnem vele is összevesztem :) Azt mondta, hogy kérjek mielőbb bocsánatot. 

Úgyhogy reggel az volt az első dolgom. Viszont,  ő már nem tudta, miért mondom, de a lelkemnek jobb :)

Környe

Hétvégén apával voltam a Rancson! Nagyon jól éreztem magam. Horgásztam, szomszédoltam, rajzoltam, szaladgáltam, homokoztam. Vasárnap délután értünk haza Forma1 óra előtt néhány perccel :) Kivételesen anya is megnézte, és ráébredt, hogy vagy szétunja a fejét hogy mit mennek körbe-körbe, vagy ha részletekbe menne megállapítja, hogy tök bonyolult az egész :)
Én mit sem törődve az egésszel úgy feltöltődtem amíg apával pihentünk, hogy itthon vihogtam mindenen egész nap. És szokásomtól eltérően szombaton rengeteget, de rengeteget ettem, hogy apa alig győzte.

Most komolyan: Miért?

A szerkesztő bejegyzése:

Miért van az, hogy azt mondom, kiégett az izzó, és a férjem megkérdezi, hogy be van-e dugva a lámpa?

Aztán, amikor a gyerekem is konstatálja, hogy nem ég a lámpa, és én mondom neki, hogy kiégett az izzó, azt kérdezi: be van-e dugva a lámpa. És AMIKOR ÉN AZT MONDOM, hogy be van dugva, akkor megkérdezi:

ÉS FEL VAN KAPCSOLVA?

basszus kiégett, higgyétek már el, rohadtul egyszerűen kiégett én nem csesztem el semmit kiégett kiégett kiégettttt

és amúgy szereltem már mosogatótól kezdve a kilincsig mindent és a képeket is én fúrtam fel tiplivel, mert úgy szólt a kérés. És megismerem a konnektort és a sok fekete zsinór közül is ki tudom választani azt, amelyik "kigyullassza" a lámpát :)

amúgy ti hoztok másik izzót, mert nem tudom, milyen kell bele :D lol :D
cupp

Cuki vagyok és te szeretsz engem

  

ez elment vadászni...

 

Menj

-Anya rossz voltál, mert veszekedtünk. Menjél a sarokba és gondolkodjál.

Jólelkű

Nagyon sokat dédelgetem a kisebbeket a bölcsiben. Mondókázok, énekelek, sétálok velük :) Anna (a bölcsi vezetője) azt mondta, hogy anya-típus vagyok. Azért anya őszintén reméli, hogy nem az a korai-anya-tipus :D

Mikor ma hazajöttünk, vita tört ki, hogy Híradót vagy Mesét nézzünk-e. Persze a Mese győzött. Aztán kb. 5 perccel később bementem anyához, megsimogattam, és mondtam neki, hogy
-Most már nézhetsz hiradót anya!


Tegnap este játszottam a szavakkal:
-Szegény Anya, Szegény Apa, Szegény Hanka. -ekkor apáék rémülten kérdezték, hogy mit sajnálkozok.
-Boldog Anya, Boldog Apa, Boldog Hanka! -válaszoltam vigyorogva.
Szóval, a nem-boldog embereket sajnálni szoktam.

Egyéb aforizmáim:

Ha baj van, akkor baj van. Ha semmi baj, akkor semmi baj.

Nyelvújító

hiányzik egy darabja= eldarabászott  (© copyright by Hanka. All rights reserved.)

de anya sem marad le a szófogadatlankodsz kifejezéssel

 Mesélek:
egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kislány. a kislány nagyon szeretett játszótérre járni. megette az ebédet, a főzeléket, és a levest is. aztán elment aludni. bekapta a cumiját, a maciját megölelte... és
éésss....
-Anya, hogy is van?
várjál, na közben tudom.
ééés elaludt. És amikor felébredt, akkor elmentek a játszótérre. És ott elesett. Beütötte az orrát. Aztán hazament és meggyógyította az apukája.

Elfoglalt vagyok

    

Egy kisfiú készségesen segített felvenni a bukósisakot. Ajánlottam neki, hogy én is ráadom az övét, de nem akarta... pasik... ;) 

Köszönjük Katának a rollert :)

Fejlődés

Először is, megváltoztattuk a blog sémáját, mert már nagyon nagyon untuk.

Másodszor, megtanultam youtube-ozni!!!! És bármilyen szégyenletes, mi kiváltképp örülünk. Ugyanis a kedvenc, a legkedvencebb elfoglaltságom, hogy beülök valakinek az ölébe és onnan utasítgatok, hogy éppen melyik mesefőcímet szeretném megnézni, mert nem tudom még használni az egeret. Képes lennék órákig így linkelődni... És amikor a használt személy már végképp kívülről fújja az aladdin és a gumimacik, a kisvakond vagy adott esetben irtó botfülű homevideók érik a szőlőjét, nagy harcok árán lehet csak levakarni az "ölből". 

És ma, április 28-án, 19.58-kor a harcoknak vége lett. Hogy ez mit jelent?
Csupán azt, hogy NEM ÉRDEKEL egy jó darabig A YOUTUBE! :)  Most épp azon töröm magam, hogy megtaláljam a NAGYKORA lufimat...

Ma anya jött értem a bölcsibe, és megkérdezte, hogy vajh' ott is ellenkezek és utasítgatok és feleselek egyfolytában? Rózsa kedvesen csak ennyit szólt: -Neeem, itt nagyon jól viselkedik. Ez csak Nektek szól :) (köszi :)  És ez még csak a bölcsi bakker... -a szerk.)

Hazafelé játszótérre mentünk, ahol nagyon jól érzem magam! És egyébként már olyan jól beilleszkedtem a 11. kerbe, hogy messziről mondom, hogy ki kinek a hozzátartozója, mint a Dédi :) Ő a Nórika anyukája, Ő az Ádám apukája, Ő a Józsi barátja... A játszótéren is ismerek mindenkit.

Utána elmentünk a Mc-be, amit anya jobban élvezett, mint én. Aztán következett 

a villamos. 

Ezen a járművön nem igazán tudok viselkedni. Olyan még nem volt, hogy anya ne tartana hegyi beszédet, mikor leszállunk a villamosról. Az egy dolog, hogy a magyar mentalitáshoz képest enyhén szólva közvetlen magatartást tanúsítok, és fogdosok és tegezek mindenkit. De az éneklés. 

Fennhangon nyomom a Kicsi vagyok én című fantasztikus opuszt kb. 6x. Hetedjére megunom, és előadom a "Most énekeljük el Aaa-val", hogy kaacsaaa vaagyaak aaan. Anya mindig mondja, hogy az még hagyján,  hogyha ezt délben adom elő, -bár akkor sem feltétlenül cuki-, de hogy az esti utazóközönség rémálma vagyok, az tuti... 

És a pálinkán kívül mi fertőtleníti még a beleket? Ugyanis végignyaltam egy tíz centis sávot a villamos ablakon, hogy megmutassak egy új Heinekken légballont... Úúúgyhogy, ha esetleg fagyi-foszlányt láttok a 4-esen, csak tudjátok: ott ültem én :S

Anya most itt ül, és blogot reformál, mert képtelen bármit, bááármit ezek után Tenni.
Esetleg egy fotót még publikálhat a ma estéről, mikor apával "mulattunk" (összekaptunk valamin és bevágtuk a durcát. "Jobbra dűl, balra dűl, de egyik sem engedné el a másikat :D lol )

Hajjod?!

Ha egyszer megkérdik, hogy telt a gyerekkorom, mindent válaszolhatok, kivéve azt, hogy Csendesen. 

Épp most vonultam el az ablakunk előtt és egyértelműen zeng tőlem az utca!

Anyától úgy köszöntem el, hogy az arcába kiáltottam: -Hajjod a kajapácsnak a hangáját?!  Lent ordítanom kell, hogy túlharsogjam a forgalmat. Az irodában a számítógépek zúgnak, a konyhában a mosogatógép, stb stb; ergo nekem mindig 5 dB-lel hangosabbnak kell lennem a szokásosnál.

Egy éves koromtól kezdve azt hallgattam, hogy finomabban, finomabban. Most mikor már óvatosan egyensúlyozom és vigyázva nyúlok emberekhez, tárgyakhoz, azt hallgatom, hogy halkabban, halkabban... 

És hogy miket mondok?

tegnap vacsi készítés közben:

-Anya, szépen tedd a bacont a húsra!

tegnap vacsi közben:

-Ha apa leszek, én is meggyógyítom majd a vérnyomásomat!

tegnap rohanáskor:

-Anya, ne menj cipővel a szőnyegre, én se szoktam!

Budapest

Megérkezett a nagy feketeautós ember és hazahozott minket. Kaptam egy gyönyörű ruhát, ami őszintén szólva nagyon jól áll -pirul  khm... Megmutatnám, de miután végigcsúsztam benne a nappalit hamar le is vettem.
Dédimamánál találkoztunk a nagyfeketeautósemberrel. Szedtünk egy-egy csokor orgonát, tulipánt, harangvirágot. Ha kibírták volna a hazautat, akkor bizony most nagyon szépen mutatnának a konyhában.
A hazaút is nagyon élvezetes volt egyébként: egyfolytában énekeltem vagy veszekedtem, de a lényeg, hogy végig hangoskodtam az egész utat.
Itthon kértem apától pogácsát, mire ő szívélyesen megkínált. Mondtam neki, hogy én kis pogácsát kérek (fornettiset). Erre kettétörte és adott egy felet. Most komolyan... Mit gondolt?!
 ... anya aztán elugrott ám és hozott nekem fornettit :)

Nos, a lényeg majdnem lemaradt.
Isten éltesse Ildikét, aki igazából BigPeP és nem is olyan kicsike. És nagyon szeretjük. Igen, még akkor is! :)

Most pedig az ünnepi hangulatnak annyi, mert a nagy fekete... enni kér.

a lila ruhás kislány. mozgókép :D

Körséta II.

A Hanka nézzünk úgy és Hanka nézz már normálisan című mobiltelefonnal készült képek.
Kérdés: Kiéghet-e egy fényképezőgép vakuja és ha igen, akkor miért hívják örökvakunak és ha nem azt hívják örökvakunak akkor mit hívnak úgy és miért? DE A LEGFŐBB KÉRDÉS hogy mi a baja a fényképezőnknek és hol lehet megcsináltatni?? :(
A válaszolók között nem sorsolunk ki semmit sem, csupán élvezzük a tudást.

Körséta: RAKAMAZ :)

Csütörtökön hazajöttünk Mamához, mivel elég strapás időszakon vagyunk túl és már mindenki nagyon hiányolt mindenkit.Ennél fogva a nagy örömködés után megtöltöttünk egy szobát a cuccainkkal, és lazulni kezdtünk :)

Pénteken még aluszkáltunk, szombaton anya találkozott néhány régi ismerősével és nélkülem ment sétahajókázni :( 

Úgy terveztük, hogy vasárnap az állatkertbe megyünk, de ez nem igazán jött össze... Úgyhogy helyette elindultunk a Morotvához békát nézni :D 

Találós kérdés:

a. láttunk békát

b. meg sem találtuk a morotvát

c. egy szál békát sem láttunk. 

d. egyetlen békát sem láttunk, de néha mintha hallottuk volna őket :D

igen, a mosolygós válaszolók nyerhetnek. Szóval mit is kezdhet egy hároméves magával Rakamazon?

Kaputól az első háznál:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Igen., ott egy kutya. 

Második ház:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Igen., ott egy kutya. 

Harmadik ház:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Kicsim, itt minden háznál van kutya. 

Negyedik ház:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Kicsim, mondd utánam: Itt mindenhol van kutya. 

-Itt ...de anya! ott egy kutya. 

-Itt mindenhol kutya van. Mondjad!!

-Itt mindenhol van kutya. 

Na, ekkor a kutyákon túljutottunk, következtek a hangyák és egy negyed óra múlva kb a virágok, majd a padok, kavicsok, kerítések... 

Elérkeztünk a Takarékszövetkezethez :D Természetesen nekiláttunk az ok-okozati viszonyok átismétlésének, és egy fél órán át azon hülyéskedtünk, amit sosem hagynánk ki, hogy a motor hogy gurul le a két méter magas rámpáról vagy miről arról a ferde betonról a lépcső mellett Kicsit izgultunk, hogy valaki esetleg észrevesz és elhajt onnan. De nem nagyon láttunk embereket :D Aztán mégis jött egy bácsi, aki az automatához tartott,  bár nem értettük, hogy vasárnap minek neki pénz :D -bocsi- és amikor utána fordultam, -mert miért ne forgolódnék a férfiak után- elindultam én is a motor után, csak fenékkel. Kicsit össze kellett szedni, de még 8 napon belül vagyok.

Leértünk a Morotvához, amin amúgy meglepődtünk mert anya őszintén szólva egy sekély pocsolyára emlékezett, de ez tök szép volt, mint egy tó :D És még stégek is voltak. Le is ültünk egyre, de a motort kint hagytuk, ami  miatt anya visszament a partra, egy jó 3 méterre. A lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak meg, és hátrarepült a motorért. Persze egy másodperc sem telt bele és: -Anya! Megmozdultam! ... Jót napoztunk, láttunk kacsákat, siklót meg mindent csak békát nem... de hallottuk őket.

Aztán hazafele anya felvitt ún. kálvária-dombra, hogy megmutassa a kilátást, de nem láttam ki. Ami nem is baj, mert erről viszont szebb emlékei voltak mint amit most láthatott. Miután annyit szaglásztuk az orgonabokrokat, hogy néhány méhecske hazaindult velünk a szagunk miatt, megláttam a játszóteret, és egyben rákezdtem apázni. 

-Ott egy hinta! Aaahapaa, gyehere éhrteeem feketee aautóóóóvaahhaaal! Ott egy csúszda is! Aaahaapaaa! Apucikááám! 

Onnantól érdekes volt, hogy most akkor sírunk vagy játszunk, és valahogy a kettő között értünk haza. 

Úgyhogy a nagy fekete autós embert ettől a perctől kezdve nagyon nagyon várjuk :)

újratöltve

Lassan újratöltjük a blogot, csupa mókásabbnál mókásabb történettel :)

Például, hogy függöny helyett azt mondtam, hogy Csüngöny; vagy; hogy este a kanapén aludtam el, és ragaszkodtam a 26 párnához, ami alattam-felettem-rajtam volt, majd mikor aztán én leestem, anyának azt mondtam szomorúan: Leborultam. 

Apa elment Rodostóra dolgozni, így ketten vagyunk anyával. Most aztán van alkalom meghálálni apának az önzetlenségét, hogy kb két hétig szó nélkül egyedül vigyázott rám. Cserébe anyának is sikerült minden vizsgát letenni (elsőre...).

Nincs hiány persze vitában sem, a héten volt két különösen veszekedős napunk, mert "elfajultam"... Anya moralizálását és apa durcázását leszámítva azért ezen is elég jól túlestünk. 

Már elképesztően okos és rettentően nehéz vagyok... A bölcsiben egyre inkább pártfogásomba veszem a kisebbeket, és nagyon sok új kifejezés is ragad rám, pl. a "Na közben akkor...", vagy "Figyeljen ide mindenki".. Hát igen, vezetőnek születni kell;) Egyedül a szüleimnek nehéz ezt belátni. 

Jelentés

Autóban:
-Apa! Tunkolunk?
-Tessék, kicsim?
-Tunkolunk, apa?
-Hogy tankolunk-e?
-Igen.

2 perc múlva:
-Anya! Hangszóró!
-Tessék, kicsim?
-Hangszóró!
-Harangszó?
-Igen.
 (pirul)

Anyára kicsit rá hoztam a frászt ezzel a két elszólással :) Pedig nincs oka ijedtségre. Egyébként most már egyre cserfesebb vagyok, és mikor beszélgetek, gyakran kérdezem, hogy "tudod?", "érted?". Anyának meg néha azt mondom, hogy kicsim :)

Beszélgetés tegnap este:
Anya: -Tudod, ki a szerelmem?
Én: -Johanna.
-És még ki?
-Apa.
Na ezen anya lement hídba, hogy milyen okos vagyok, és agyonpuszilgatott. Utána meg gondolta, lecsekkolja, hogy tudom-e mit beszélek (a kis gonosz):
-És még ki?
-Ildi!
-Neeeem...
-....neeem, Ildi a Bajátunk! :)
-Igen, Ildi a barátunk. -és kaptam még puszihegyeket.

Anyát szombaton összeszedtük, persze a legszebb idő volt, és simán napfürdőznünk kellett volna egész nap. De másnapra nagy küldetésünk volt. És hiába erősködtem a legnagyobb elszántsággal, hogy "Nem megyek haza..."  

Vasárnap aztán felkerekedtünk, hogy megejtsük anya 3. vizsgáját, ami négyes alá lett, mert a forrás alapon nem mutat jól tartozik oldalon, de máshogy nem jött ki a megoldás hehe :D A vizsgán közölték, hogy nincs vizsga, csak éppen arra nem tudtak választ adni, hogy miért lehetett bejelentkezni egy nem létező időpontra, úgyhogy aztán kifejezett kérésre lett vizsga...

Utána Ildiékhez mentünk Balassagyarmatra, és tök jól éreztem magam! Szétszedtem az egész nappalit, mert van egy jókora kupac kabalája, jórészt majmok :) Az anyukája is ott volt, és hozták a formájukat, kb 3 féle kaja volt, meg süti, torta. Ja, még rántott sajt is volt. Direkt nekem készítette Ildi. Előzőleg megkérdezte, hogy mit akarok enni, és mivel mostanában tanítottak meg rántottát sütni anyáék, közöltem, hogy rántottát. Erre Ildi mondta, hogy kérjek már valami normális kaját, erre rávágtam, hogy Rántott Sajtot.

Ebéd után anyát elkísértük fodrászhoz, ahol jól megvizsgáltunk mindent, és azóta azt kérdezgetem tőle, hogy most már megfoghatom a hajadat? Nincs vegyszer rajta? :) 

Itthon apával a punnyadó állást vettük fel és megnéztünk egy vígjátékot, anya meg hajnalig zongorázott.  A punnyadó állásunk így néz ki: apa elnyúlik a kanapén, felhúzza a lábait, oda helyezünk egy párnát, és arra kerülök én. Órákig is képesek vagyunk így lenni :) Anya már előre örül, ha meglátja, hogy az egyikünk helyezkedik :D lol

Másnap egy jó kis hétvége után tehát újult erővel mentem a bölcsibe. Pár napja kaptam egy sportcipőt, de mivel aludtam, nem tudták felpróbálni, és persze kicsi lett. Apával egyik reggel visszarohantunk a boltba kicserélni, amit már jobbnak éreztem, de valahogy mégsem kényelmes. Fáj benne az "ujjam". Anya próbálta kideríteni, hogy melyik ujjam, de nem igazán tudtam megmutatni: az ujj az nem a lábon elhelyezkedő kinyúló szervecskék összessége? Szóval nem nagyon tudok különbséget tenni egy lábujj és soklábujj között :D Pedig a kezemen már megy. 

Még annyi újság van, hogy mindig számoltatom a lépcsőket, miközben jövünk felfelé, és kb már 14-ig jó vagyok. Néha még belekavarodok, de mintha mi sem történne, mondom tovább.  :) 

Legújabb játékom pedig -a rántotta készítésen kívül-, hogy csúszdázok a fotelen :D 

Remélem, hogy hamar tudok jelentkezni, de nem túl jók a kilátások :)

Köszönjük Apának az odaadását!

Új bejegyzés

gyors bejelentkezés.
minden rendben. stop. vagyis köhögök már megint. stop. anya mindenhol közgazdász szagot érez. stop. apa nem érez szagokat. stop. kitalálták, hogy a boráros téren található szobor a borár. stop. megőrültek. stop. én még jól vagyok. stop.
üdv a kis részhalmaz.
stop.

Változások

Apával kettesben töltöttük az elmúlt hetet, mert anya "tanulmányi szabadságot" vett ki. Nagyon hősiesen tűrtük a dolgot, néha kicsit összekaptunk, de azért hamar kibékültünk. 

Változások apa életében

Apa mosott. És kakaót csinált. És öltöztetett. És elviselt :) Beszélgetett, és elkezdett nevelni. Mindenféle szabályokat hozott, hogy még anya is csak lapított, mikor hazaért.

Változások az én életemben

Éjjel nem csinálhatok semmi mást az alváson kívül. Ez nekem teljesen szokatlan, mert mindent éjjel szeretek csinálni, -az alváson kívül. Látszik, kik a szüleim... Egy másik változás, hogy pl. le kell mondani a "vacsi a tv előtt" dologról :( Ez anyát is komolyabban érinti :) És ha ledobok valamit dühösen, részéről le vagyok ejtve újabban én is... Eddig megkérni szokott, hogy nyugodjak le és vegyem fel a dolgokat. Így azt hiszem, nem is dobálok egy ideig semmit.
Egy kis gondolattal is többet tudok a világról: rájöttem, hogy a radiátorok vízzel működnek :)  Anya ekkor őszintén elgondolkodott, hogy őt mikor érdekelte egyáltalán valaha is az életben, hogy hogyan működik egy radiátor.

Változások anya életében

-De a szigorlat sikerült, ami egy nagyon komoly előrelépés :)

Alakítok

Szerepjáték: Odamentem a bejárati ajtóhoz, úgy tettem, mintha kinyitnám a kulccsal, majd hátraléptem, és kitártam a karom:
-Jöjjenek be! -és kedvesen mosolyogtam.

Szerepjáték2: Mikor Ildi telefonál, én is úgy teszek, mintha telefonálnék:
-Parancsoljon!
....
-Igen, igen.
....
stb
-Viszonthallásra!

Egyébként kikészítettem anyát. 

Megkérdeztem, hol lehet "vizezni", mire mondta, hogy a fürdőszobában. Én meg  ledobáltam a ruháimat, megfogtam a medencémet, amit sok kislabdával kaptam a Kornéltól, és gond nélkül behúztam  és beszuszakoltam a fürdőbe. Anya ekkor rohant, hogy mit csinálok, de már benne volt két vödör víz, és mondtam neki, hogy márpedig én medencézni akarok. 

Ez úgy jöhetett, hogy megmutatta ma nekem, hogy milyen szépen süt a nap, és ez már a tavasz jele. Erre apának elkezdtem kiabálni, hogy -Nézd apa! Jön a tavasz! Mehetünk a Balatonra, jön az ugrálás! :) 

Mondhatni, megragadtam az élményt.

Már nagyon várjuk a tavaszt, és lassan itt is van. Tök jó: lesz egy nagytakarítás, virágátültetés; -felfrissülhetünk kicsit. 

18+erős idegzet

A Bili használatát kiterjesztettük a rókára. két nap alatt megtanultam., 
-így nem kell folyton mosni :)
Minden rosszban van valami jó. 
 

Még mindig

Itthon vagyok, és beteg vagyok. Az új felfogás szerint a gyógyszerek hosszútávon ártalmasak, így én nem is akarok bevenni semmit. Az új felfogás szerint az orrszívás is nagyon ártalmas, de ez még annyira új, hogy anyáék még nem is hallottak róla. Próbáltam megértetni, de erősebbek voltak.

Nagyon jól viselkednek egyébként amikor nincs időm játszani velük: apa dolgozik, anya tanul. Ráadásul anya elvett néhány zsirkrétát tőlem, amit úgy kell visszalopkodnom egyesével.
Σ: Az életünk minden történéstől mentes ezekben a napokban. 

Én még pici vagyok!

Anyára volt jellemző, aki híresen nehezen vette fel a lépést a háztartás- vezetés édes örömeivel, hogy mikor vitára került a sor, mindig a korára hivatkozott. "Én még csak 20 éves vagyok... Én még csak 22 éves vagyok... Mások 23 évesen ezt meg azt csinálják..." Apa persze mindig oltotta, hogy milyen gáz duma. Mikor megszülettem, elmúlni látszottak ezek a gondolatok, amikor egyszer csak...

-Hanka! Pakolj el a szobádban!
-Nem tudok elpakolni, anya! Én még Pici vagyok! :D

És társai: Nem éjem el, én még piszi vajok. Nem tudom fejvenni, én még piszi vajok.

Persze, megválogatom a szavaimat, helyzettől függően. Legutóbb, mikor anya meggyömöszölt és azt mondta, hogy "Te vagy az én kisbabám!", ezt válaszoltam: "Nem baba vagyok, kislány vagyok!"

Tétel: aki úgy érzékeli, hogy cselekedeteivel felülmúlja kortársait, képes (lenne) még inkább felülmúlni őket. Hihi
Erről eszünkbe is jutott valami:

"De ami világos, megszilárdításra vár és arra, hogy naponkénti elmélkedéssel mélyebbre véssük: nagyobb fáradságodba kerül megőrizni eredeti tervedet, mint tisztességes dolgokat eltervezni.
Kell, hogy kitartsunk, s hogy folytonos tanulással toldjuk meg erőinket, míg jó tulajdonsággá épül, ami jóakarat volt csak.
Több szóra vagy megerősítésre részemről tehát már nincs szükséged: belátom, hogy sokban előrehaladtál. Amit írsz, tudom, honnan ered: nincs abban semmi kitalált, semmi kiszínezett. Mégis elmondom, mit érzek: reménykedem már benned, de még nem bízom. Akarom, hogy te is ugyanígy tégy. Ne higgy magadnak gyorsan és könnyen. Vizsgáld meg, fürkészd ki különféle módon és figyeld meg magad. Mindenekelőtt arra ügyelj, vajon a filozófiában vagy magában az életben haladtál-e előre."

Seneca, 16. erkölcsi levél

Kisbeteg

Beteg vagyok. Apával ketten mentünk Kádár doktor bácsihoz. Csúnyán köhögök (ha köhögök, sajnos hányok is), úgyhogy meg volt az esti program. Nagy visítás és egy kúpot kapó nyuszis mese után én is kaptam egyet... Nagyon utálom, akár négykézláb is elmenekültem volna.Vicces, ahogy két hányás között kértem egy kakaót, persze csak megszokásból, már tegnap óta egy korty sem megy le a torkomon. 

Remélem, végre elcsitul a pocim és kialhatom magam. 

(Le)Üdülés

Pénteken elmentünk Mátraházára, hogy apáék kipihenhessék az elmúlt időszakot. Megkaptuk a kedvenc helyünket, ahol régen Göncz Árpi bácsi is gyakran megszállt. Végülis az ő szellemi  elfoglaltságaival szemben részünkről egy nagy zabakúra vette kezdetét;- vagyis inkább a szüleim részéről, mert az én étvágyam még mindig változatlan, a nullához közelít. Vasárnap megtettem az első lépéseket az önállóság felé, amikor is nagy elszántsággal kijelentettem, hogy eszem ágában sincs az étterembe menni, és elfeküdtem a tévé előtt. Először még értetlenül álltak a kérdés előtt, és odalent az ajtó előtt eltöltöttek 10-20 percet, de amikor változatlanul azt hajtogattam, hogy biztos hogy nem megyek, és sírni kezdtem, mikor közelítettek, végülis győzött az éhség, és elmentek ebédelni a szomszéd épületbe. Közben persze folyamatosan kattogtak, és fel- felnéztek rám. Öröm lehetett így ebédelni...
Aztán még  az is elő-előfordult, hogy megkérdeztem: "Ez kinek a háza?" és azt is mondtam, hogy "menjünk haza, mert ez valakinek a háza!" Még vasárnap éjjel is azt mondtam anyának, hogy "ez valakinek az ágya, menjünk haza, az én ágyamban alszom!" :) Akkor már anya is egyre többet gondolt a friss kenyérre amit otthon süt, és a saját ágyára :D Kijelenthető, hogy a Schadl család ezen ága félévente két napot tud és képes önfeledten távol tölteni az otthontól hármasban :)

Láttunk sok-sok mókust, tettünk ki nekik mogyorót. Szinte nem töltöttünk úgy időt a szabadban, hogy ne szaladgáltak volna a hatalmas fenyők között. Apával új mókát is találtunk ki: rájöttem, hogy milyen jól lehet formázni a fagyos havat a homokozóformákkal, és csináltunk sok-sok csillagot és vödröt :D Ugyanis ennyi homokozócuccal indultunk el. Sajnos elmaradt az áhított motorozás, de a szánkózás is, cserébe "havaztam " és fent játszottunk jókat. Apa meg anya még rexeztek is, de kínszenvedés volt, mert egy kicsit lejtett az asztal. Anya jutott el egyszer 99-ig, ez volt a legmagasabb pont, százig nem jutottak el. Én addig összebarátkoztam a pultos Marcsi nénivel, és tök jót beszélgettünk.

És hogy miért leüdülés? Mert fáradtabbak vagyunk,mint amikor elindultunk. Engem kiszívott a friss levegő, és köhögök is sajnos, lehet, hogy van egy kis hőemelkedésem is. De apa és anya! Állítólag full lefárasztottam őket, és elhatározták, hogy "üdülni" egy jó darabig nem mehetek velük :( 

Pedig... Nekem sem volt egyszerű velük!

Dicsérethegyek

Egyre inkább fejlődöm a művészetek terén: a bölcsiben két festményem is ki van állítva :)  (Természetesen csak az enyémek vannak kitéve, -naná ;) Ezért a szüleim dicséretben részesítettek.

Mostanában babytv -t nézem, és a honlapon hallható dalt már elég jól tudom énekelni.; a "special day" rész megy a legjobban. Ma reggel anya azt vette észre, hogy mutatták a számokat egyesével, én meg mondtam, hogy "igen, ezután ez jön". Magyarul, megleptem, hogy már felismerem a számokat és kb a sorrendjüket. Ezért a szüleim dicséretben részesítettek.

Egyébként a MiniMax, JimJam meséket anya még mindig nem engedi nézni, de nem is bánom, mert ezzel is jól elvagyunk:

Íme egy mese pl:

A wc-n ülő kislány

1. Tegnap reggel apa suttogva mondta a Rózsának, hogy az autóban "k" kellett. Nem akarta a többi kisgyerek előtt ezt fennhangon kitárgyalni.
2. Edina délután azt mondta anyának, hogy "nem sikerült", pedig egész nap a wc-n ültem. (És tényleg, egész nap a wc-n kellett ülnöm, ami nagyon fárasztó volt, mert előző éjjel szinte semmit sem aludtam, segítettem anyának dolgozni.)
3. Anya kikerekedő szemekkel néz, hogy ez miért gond, mire Edina elpanaszolja, hogy hát ha "KÉT NAPJA NEM SIKERÜLT NEKI", akkor ez bizony gond.
4. Anya kérdőre vonja apát, hogy miért mondta azt a bölcsiben, hogy én két napja nem  ...
5. Apa szabadkozik, hogy ő csak suttogott, de ilyet biztos, hogy nem mondott.
6. Apa kérdőre vonja Rózsát, hogy miből gondolta, hogy én két napja nem...
7. Rózsa nem érti, Edina mit nem értett.


???

MIVAN?!

Én csak azt tudom, hogy én szinte minden napszakban csinálom "azt", és bizony, nagyon fárasztó volt egész nap a wc-n ülni!

Farsang

(katicabogár voltam :)

250. bejegyzés- az élet nehézségei

Anya harmadjára is elrendezte, hogy ne rúgják ki a fősuliról és már három oldal szakdogán túl van :D Még mindig jobb, mint a Kriszta, akinek már két index van összecsatolva :D