Gondolatban már régóta készültünk a karácsonyra. Sajnos a lakásfelújítás és a vizsgaidőszak miatt a valóságban viszont csak kevés időnk maradt rá. A mi Jézuskánk 23-án éjjel szerette volna a feldíszített fa alá tenni az ajándékokat, de erre csak 24-én délután került sor, mert kissé nehézkesen ment a befaragás... Mikor végre állt a fa, én még javában aludtam, és mikor felébredtem, már csak néhány dísz hiányzott róla, amit aztán anyáék pakoltak fel.
Délután elmentünk Schadl Petihez, ahol már javában sült a finom rántott husi. Mikor a Zsuzsóék is megérkeztek- kivételesen nem mi voltunk az utolsók- akkor már nagyon éhes voltam, és egy hatalmasat ettem: fokhagymás pácban pácolt rántott húst, krumplival. Hozzá üvegpohárból ittam a vizet, mert anya elfelejtette odatenni a cumisüvegemet. De ezzel is nagyon meg voltam elégedve.
Aztán mindenki kibontogatta az ajándékokat. Nagyon tuti dolgokat kaptam: egy csörgő struccot és egy vizilovat, egy labdát, könyvet, egy rágókát...
Másnap a Bendiékhez mentünk, bár őt csak kicsit láttam. Na ott pl. a májat kóstoltam meg, ami szintén nagyon ízlett. Kaptam egy aranyos sapka-sál együttest, kiscipőt, menő szoknyát, azaz vmiféle zsákruhát rózsaszín garbóval, és hercegnős harisnyát.
Utána a Pöttyöst látogattuk meg. Ott egy zsiráfos rúgdalózóval gazdagottam, -na mondjuk, mikor már felébredtem, mert a délelőtt elég fárasztó volt.
Már nagyon késő volt, mikor odaértünk anya nagybátyáékhoz, ahol már az egész kis népes család szinte összegyűlt. Mindenki nagyon várt már, de én a fáradságom miatt csak egy kiadós ordítással tudtam viszonozni, ami apát legalábbis igencsak megviselte. Aztán megágyaztak nekem, és el is aludtam, és aludtam és aludtam, egészen másnap 11.30-ig. No meg, apáék is csak akkor ébredtek, és baromi büszkék voltak rám, hogy mennyire jó gyerek vagyok, hogy egy szavam sem volt, csak feküdtem szépen köztük. De mi bajom is lehetne, ha egyszer mindketten ott fekszenek nyugiban mellettem, és kómásan szuszognak?! :-D
Pistiéktől Mamáékhoz mentünk. Aznap már egész jó kedvem volt, de azért délután még szundikáltunk egyet apával, és megkaptam Mamáék Jézuskájától is az ajándékot, egy Bébitaxit!! Csudijó, csak egy kicsit még nagy, ezért pokrócot kell rám tekerni, hogy ne dőljek el benne.
A mai nap ajándéka pedig az volt, hogy beizzították a radiátorokat az új lakásban, így már jó meleg lehet bent. Most már csak napok kérdése, hogy igazán otthonos kis lakásunk -illetve nagy- legyen. Egyébként anya azt mondta, hogyha odaköltözünk, a Kalimpa mellett a Terepjáró becenevet is elnyerhetem, mert bizony ott rendesen terepet kell majd bejárnom.
Aztán aztán... volt ma még egy ajándék: hogy az a ..... posta végre meghozta a Lovacskás Etetőszékemet!!!! Nagyon tuti, csak pár órát vett igénybe az összerakása, és már egyből ettem is benne egy gyümölcspürét. Kiderült, hogy az nem babajoghurt, hanem gyümölcspüré. Anya nem is értette, miért hívják joghurnak, mikor olyan mint a lekvár. De nem is hívja anyán kívül senki sem joghurtnak, csak a doboza hasonló a joghurtoséhoz. Na de ezzel ki is merítettük a témát.
Most is nagyot alszom, és anya már nagyon várja, hogy végre felébredjek, és elindulhassunk a csudijó parkolónkba és a csudijó lakásunkba.
ui.: amire 5 éve várnak...
Délután elmentünk Schadl Petihez, ahol már javában sült a finom rántott husi. Mikor a Zsuzsóék is megérkeztek- kivételesen nem mi voltunk az utolsók- akkor már nagyon éhes voltam, és egy hatalmasat ettem: fokhagymás pácban pácolt rántott húst, krumplival. Hozzá üvegpohárból ittam a vizet, mert anya elfelejtette odatenni a cumisüvegemet. De ezzel is nagyon meg voltam elégedve.
Aztán mindenki kibontogatta az ajándékokat. Nagyon tuti dolgokat kaptam: egy csörgő struccot és egy vizilovat, egy labdát, könyvet, egy rágókát...
Másnap a Bendiékhez mentünk, bár őt csak kicsit láttam. Na ott pl. a májat kóstoltam meg, ami szintén nagyon ízlett. Kaptam egy aranyos sapka-sál együttest, kiscipőt, menő szoknyát, azaz vmiféle zsákruhát rózsaszín garbóval, és hercegnős harisnyát.
Utána a Pöttyöst látogattuk meg. Ott egy zsiráfos rúgdalózóval gazdagottam, -na mondjuk, mikor már felébredtem, mert a délelőtt elég fárasztó volt.
Már nagyon késő volt, mikor odaértünk anya nagybátyáékhoz, ahol már az egész kis népes család szinte összegyűlt. Mindenki nagyon várt már, de én a fáradságom miatt csak egy kiadós ordítással tudtam viszonozni, ami apát legalábbis igencsak megviselte. Aztán megágyaztak nekem, és el is aludtam, és aludtam és aludtam, egészen másnap 11.30-ig. No meg, apáék is csak akkor ébredtek, és baromi büszkék voltak rám, hogy mennyire jó gyerek vagyok, hogy egy szavam sem volt, csak feküdtem szépen köztük. De mi bajom is lehetne, ha egyszer mindketten ott fekszenek nyugiban mellettem, és kómásan szuszognak?! :-D
Pistiéktől Mamáékhoz mentünk. Aznap már egész jó kedvem volt, de azért délután még szundikáltunk egyet apával, és megkaptam Mamáék Jézuskájától is az ajándékot, egy Bébitaxit!! Csudijó, csak egy kicsit még nagy, ezért pokrócot kell rám tekerni, hogy ne dőljek el benne.
A mai nap ajándéka pedig az volt, hogy beizzították a radiátorokat az új lakásban, így már jó meleg lehet bent. Most már csak napok kérdése, hogy igazán otthonos kis lakásunk -illetve nagy- legyen. Egyébként anya azt mondta, hogyha odaköltözünk, a Kalimpa mellett a Terepjáró becenevet is elnyerhetem, mert bizony ott rendesen terepet kell majd bejárnom.
Aztán aztán... volt ma még egy ajándék: hogy az a ..... posta végre meghozta a Lovacskás Etetőszékemet!!!! Nagyon tuti, csak pár órát vett igénybe az összerakása, és már egyből ettem is benne egy gyümölcspürét. Kiderült, hogy az nem babajoghurt, hanem gyümölcspüré. Anya nem is értette, miért hívják joghurnak, mikor olyan mint a lekvár. De nem is hívja anyán kívül senki sem joghurtnak, csak a doboza hasonló a joghurtoséhoz. Na de ezzel ki is merítettük a témát.
Most is nagyot alszom, és anya már nagyon várja, hogy végre felébredjek, és elindulhassunk a csudijó parkolónkba és a csudijó lakásunkba.
ui.: amire 5 éve várnak...
Az első Mikulásnapomat végighánytam. 
