Egy este Hankával

20.00 Irány lefeküdni.
20.05 Még keressük az irányt.
20.21 Elolvastuk a mesét
20.29 Egy másik mesét is elolvastunk, a nappaliban találtuk meg ezt a legfontosabb könyvet
20.35 Nem, nem aludhatsz apánál, menj vissza
20.40 Megkapja a szimmetrikusan díszként elhelyezett éjjeli lámpák egyikét...
20.50 Pisil
20.51 Visszamegy
20.55 Nézi a tévét - nappali...
20.56 Nem nézi a tévét.
20.56 Meditálni tanítom az ágyában.
21.10 Alszik

22.57 Felébredek. :D

NOs.

Nos, a helyzet fos. :)

Igazából jól vagyunk, kicsit kihagy a blog, de ez annak köszönhető, hogy az agy is. 

Körülbelül minden délutánunkat a Barbiek, és a Pónik teszik ki. Ma épp egy Pónis nap volt, Póni újság, Póniló- pónihó, úgyhogy Trallala és Marcipán elindultak az erdőbe sétálni (és soha többé nem jöttek vissza... de ezt csak mi tudjuk, akik képesek vagyunk ilyenen öt percig röhögni <:) 

Szóval nem. Tájékoztatunk minden kedves blogolvasót, hogy nagyon távol állunk a rózsaszín ködfátylaktól, nem eszünk spárgát, akármilyen finom, ma például tojásosnokedli volt, feltuningolva sajttal és baconnel, mégis  többnyire foglalkozunk egymással. Talán kicsit hétköznapibban és nem túl tökéletesen, mert őszintén.

Egyébként pedig Hanka minden nap más Királylány, és a Herceg (vagy épp a Szörny) pedig minden percben az, aki épp ott van. Néha én vagyok a Szörny, néha a kutya. (Attól függ, kinek jött a mikulás.) Három ilyen Disney Sztár Hercegnőnek az ötből-hatból a nevét sem tudjuk, de még mindig nem annyira durva a helyzet, mint az én kicsi pónim hét teljesen megkülönböztethetetlen, megjegyezhetetlen és vállalhatatlan neve.

Cumi, takaró és kakaó még mindig megy. Valamint Janka éjfél előtt nem igazán alszik el, ami semmi se a kutyához képest, aki viszont háromig fent van. Ezt követően kerülök ágyba én, és csak ezután a Jani, és a felébredés sorrendje csak annyiban különbözik, hogy abban én vagyok az első, majd a kutya, majd a Hanka, aki megvárja a Janit, emiatt rendszeresen elkésünk az óvodából. (is.)

Egy hét volt már, amikor példamutató volt az érkezési időpontunk, de akkor Csernustól  a Nőt hallgattam egész héten.

Nos, a helyzet fos. 

Nem tudok mit mondani. Szét vagyunk hullva. 

De a Barbiek és a Pónik azok mindent visznek.

Ha örülünk azt, mert tragikus, ha bánat van, azt, mert már komikus, egyszerűen pont jó.