A Kisegér

A számítógépen egyszer csak elszállt az egér., nem tudtam mi lehet vele, majd újraindítjuk, gondoltam. Kicsit később kijön Hanka, és mondja:
- Anya, nem volt bekapcsolva a kisegér, az volt a baja!
- Megjavítottad az egeret? - kérdem.
- Nem. Kihúztam azt a fehér zsinórt és visszadugtam. És most megy a kis egér.

:O "információs bennszülött"

Portfólió

Amikor a baba felfedezi a webkamerát a laptopon, avagy "ismerkedés az arcommal".
Csak ma láttam a képeket, feküdtem a röhögéstől.

Hankazinczy

Hankazinczy most éppen az óvoda belületén tartózkodik.

A családot.

- Anya, nézd mit festettem! Ez még nincs kész! Még egyforma festékeket kell keresnem. - rám néz, bele a szemembe, előretolja az állát, és hozzáteszi: - A Családot!
Erre én:
- Ez most beszólás akart lenni?
- Igen.

Kapom az ívet rendesen.

Neked viszont van...

Nem járja, hogy mosolyogva megyek az óvodába és sírva jövök ki! 

Még mindig tart a válság, látszik, tiszta káosz amikor érte megyek. Káosz ellen az egyetlen ellenszer a rend, úgyhogy a "büntetése" a következő feladat. 

- Rendet raksz és minden egyes játékot megköszönsz. Fogd meg azt a macit. Örülök, hogy van egy macim. 

Rám néz:

- Ööörülöök hogy vaaan egy maaacim. 

- Ne nekem mondjad, a macinak mondjad. 

- Öörülöök, hogy van egy maaciim. 

- Úgy. Tedd a helyére. Következő. 

Két órás kötelező hálaadás! Jobb ötlet már nincs.

Rend lesz a szobájában és nem hajtogatja, hogy nagyon sok elpakolnivaló van, ugyanis nincs rá módja. Úgy hallom percenként két játék az átlag. Jó kis este lesz! Miért érzem úgy, hogy estére vidám lesz? 

Jajj. Most kijött, hogy megkérdezze valamiről,  hogy mi az. Hát igen! Nehéz örülni valaminek, amiről nem tudjuk, hogy mi az! Megkérdezte azt is, hogy vidámabb vagyok-e. Mondtam, hogy igen. 

- És te?

- Én is.

terror ismét elhárítva 

Most ismét kijött:

- Köszönöm, hogy van egy apukám és egy anyukám. És köszönöm, hogy van egy gyerekük. 

vov

Anyámnak nincsen

Az "anya pocakjában kisbaba van" már egy hete téma. Ma reggel újra rákezdte:
- Anya, mikor lesz a pocakodban kisbaba?
Próbáltam végre lezárni a kérdést:
- Kislányom, ahhoz kell egy pasi vagy egy férj, akivel együtt élünk, szeretjük egymást, ez nem így megy, hogy gondolok egyet és szülök egy kisbabát.
- Na látod?! Ezért nem kellett volna elválni apától!
és aztán fennhangon a Mester utcán kifakad:
- Anyámnak nincsen se pasija, se fickója, se férje! Nem tud szülni kisbabát! Nincsen se pasi, se fickó, se férj!
És ezt kb 50 méteren folytatja, míg én csak tehetetlenül röhögök mellette.

Mufflin

Muflin a muffin és kész. Hanka előtt ne mondd máshogy,mert flegmán kijavít. 

Hajtogatta, hogy mi készítjük a világ legfinomabb muflinját, mert ezúttal lekvár, némi fahéj, gyömbér is került bele, és imádta az illatokat. 

Sajnos aztán nem találtuk a mufflinsütőformát, ezért úgy döntöttünk, hogy egy darab hatalmas mufflint sütünk meg.

Egyetlen egy darab alternatív sütőalkalmatosságnak egy kis jénait szavaztam meg, amiben pont úgy sült meg az eredeti mennyiség, hogy tényleg egy hatalmas muflin lett. A kis sztorik is lehetnek hálás sztorik. :D

"Hancsi" ilyen is tud lenni

Szerdán reggel még normális volt. :)

Elvittem az óvodába, már öt- tíz perceket javítunk az időnkön egyébként. 

Szerdán délután aztán, mikor megérkeztem, odarohant hozzám, közölte, hogy még játszani akar, és elrohant. Házszabály, hogy a szülő érkezéséhez képest 10 percen belül el kell hagyni az óvodát, és a saját szabályom, hogy az érkezésemhez képest 10 percen belül el akarom hagyni az óvodát. Nem fogok könyörögni fél órákat, hogy induljunk. Ebből már volt is konfliktusunk idén, ráadásul szereti nyilvánosan megbosszulni a belső vívódásait, minek alapvetően és ilyenkor láthatóan szerinte én vagyok az oka, és valami zseniálisan precízen ért hozzám és a társaihoz. Finom rezgésekkel, finom gesztusokkal fejezi ki a kis falkája számára, hogy én vagyok minden jó megrontója. Ha nagyobbak, erősebbek, kezdeményezőbbek és okosabbak lennének ezek a gyerekek, már rég megkövezhettek volna. Ezért egyszer úgy határoztam, hogy büntetést kap a sarjam, megkértem, hogy találjon ki valami büntetést magának. 

Ő ki is találta, hogy nem fekhet le ma éjszaka. Mondtam, hogy nem jó, mást kell kitalálnia. Akkor előállt azzal, hogy nem fürödhet. Mondtam, hogy nem jó, még gondolkozzon. 

Aztán leszegte a fejét, és szomorúan megszólalt:

- Ma este nem táncolhatok. 

Mint a villámcsapás. Hirtelen belém nyilallt, hogy ennyire kegyetlen még én sem tudtam volna lenni. Erőt vettem magamon, és bólintottam. 

Aznap este nem táncolt. Kicsit lelkiismeret- furdalásom volt, hogy talán elvetettem a sulykot és túlterheltem ezzel a Hankát, viszont, ha ez nincs, soha nem fogom fel, hogy tényleg ennyire fontos neki a tánc.

Nos, ezt a fenti esetet néhány hét alatt elfelejtettük, és amikor szerdán utánaszóltam, hogy jöjjön mert most megyünk haza, odarohant hozzám és ököllel ütni kezdett. Szerencsére pont előző éjszaka néztem meg nosztalgiából a Karate kölyök '84-es megjelenésű verzióját, és nagyon büszke voltam magamra, hogy minden ütést kivédtem, úgy, hogy tulajdonképpen meglepetéstámadást kellett elszenvednem, és fogalmam sem volt, mi történt szerda reggel és este között, amiért kapom a sallersorozatot. 

Na, felbőszülve, hogy nem tudott megütni, újabb elrohanásra került sor, és újra a társai közül visszakiabált, hogy mittudomén, nem jön haza, még játszik, hagyjam békén. Ezúttal nem adtam alkalmat újabb megszégyenítésre, vagy mit akar ilyenkor, és meglepően erőteljesen rászóltam, hogy most azonnal indulunk, erre totál dühös lett és újabb támadásra próbált sort keríteni, aztán újabb egyszerű formába öntött erőteljes megszólítás után végre öltözni indult, és onnantól három napig kész...

Ezután az ostrom után egyébként fél órát ültünk az óvoda előtt és beszélgettünk, hogy mit lehetett volna másképp csinálni, de nem sok eredménnyel. Agresszívből átváltott bűntudatossá, úgyhogy a seggemet törölhettem a dologgal, mert megnyugodni mindenesetre érezhetően nem tudott. 

Csütörtökön segített vacsorát főzni, élvezte, gyakorlatilag bepanírozott mindent és elkészítette a salátát, majd közölte, hogy nem eszik. És nem evett egy falatot sem. Aztán éjszaka pedig nem aludt, és olyan szinten nem aludt, hogy valamikor éjjel még arra ébredtem, hogy hallom, hogy megy valami mese, de jobbnak láttam hagyni, majd 5.25-kor kimentem, és ő vígan játszott és mesét nézett. 

Pénteken aztán fogta, és konkrétan nem ment el balettra, majd amikor kérdeztem, hogy miért, közölte, hogy sírós volt és nem volt kedve menni. Megkérdeztem, hogy vajon van-e köze ennek a dolognak a fáradtsághoz, de természetesen semmi köze nem volt az éjszakai mesenézéshez.

Tegnap találkoztunk az apás hétvége után, és még mindig éreztem rajta valamit, hogy egyáltalán nem akar velem lenni, majd emberfeletti képzelődéssel megálmodtam egy félredobott, osztott, részekre tagolt konyhaszekrényfiókot babaháznak, minek kapcsán végre negyvenötcentinél közelebb jött hozzám és játszani kezdtünk. 

Jó volt. 

Nem tudom, hogy mi van vele, de szemmel tartom. Remélem, hogy csak túldramatizálom és kevésbé komoly a szituáció, vagy csak a telihold hatása :), viszont elgondolkodtató, hogy soha nem volt még ilyen erősen bennem, hogy valami nagy és fontos kérdés zajlik benne velem kapcsolatban, még akkor sem, mikor elköltöztünk. De lehet próbálkozni velem nyugodtan. Állok rendelkezésére.

Vallomás

Lassan nyílik az ajtó, amit az előbb rám csapott, és bűnbánó arccal előmocorog, hogy
- Anya, nagyon szeretlek!
Mire én kapva kapva az alkalmon:
- És hogy fejezed ezt ki?
- Hát úgy fejezem ki, hogy nagyon de nagyon de nagyon de nagyon és még jobban és még jobban és még annál is még jobban szeretlek, anya!
 És akkor hozzám bújik, és megölelem, és elgondolkodom, hogy nem erre gondoltam, hanem arra, hogy ha háromszor kértem már, ne tekerd már el negyedjére is a filmet a laptopon, miközben vasalok; - de végül is itt most szeretetről van szó, nem seggnyalásról, szóval belefér.
- Én is téged.

Piruett

Hanka imád táncolni. Évek óta tart nála, és bármilyen új koreográfiát lelkesen tanul, ezért most be is irattuk balettra. Szerintem gyönyörűen csinálja, nagyon tehetséges, és az arcával, a szemeivel is előadja táncát. Hát, rám jutott a feladat, hogy utána nézzek, egyáltalán mi a franc az, hogy balett, csak tudni kéne, mivel foglalkozik a gyermekem, hát találtam egy hatszázoldalas könyvet róla, majd nekiesek valamelyik hétvégén. Kell vele foglalkozni, ha ez tendencia marad, youtube-on nézi a balettosokat, és nekem pedig az a feladatom, hogy ott üljek vele ovi után két órát, és nézzem őt, ahogy utánozza a balettosokat. 

A múlt héten szólt, hogy - anya, egy kicsit fel kéne emelned. 

Na akkor úgy megállt bennem az ütő, hogy lesz egy vállam, mire megtanul balettozni, de valahogy sikerült kimagyarázni magam, hogy annak is kell tudni balettozni, aki a másik balettost felemeli. 

Az Üllőin mentünk át a zebrán, és nagyon közel álltak a várakozó autók, hát szóltam neki, hogy 

- siessünk, hogy az autók is haladhassanak. 

Erre Hanka oldalra fordította a kis arcát, meglátta a két autót egymás mellett tőlünk egy méter távolságra, hatalmasat vigyorgott nekik, hirtelen elengedte a kezem, lenyomott egy piruettet, majd megfogta a kezem, és röhögve átért velem a túloldalra. 

Az egyik sofőr olyan hangosan felröhögött, hogy majd kiesett a szélvédőn.

Szerintem nem sok sofőr mondhatja el magáról, hogy jól szórakozott, míg átértek a gyalogosok, ezért büszke voltam a kicsikémre. 

Legtöbbször viszont az aluljárón át kell közlekednünk, mert gyakran ott egy hegedűs, és olyankor öt percet táncol, mert kedveli, ha közönsége is van.

Elkésünk

Minden reggel elkésünk az óvodából. De olyan szinten, hogy rendszeresen és pontosan 15 percet késünk. Ezért nekem még az életben nem szólt senki, de az biztos, hogy minden reggel rettenetesen érzem magam emiatt, és már rutin lett, hogy van indulás előtt egy olyan öt perc, pontosan a kabát és a cipő felöltésekor, pontosan a lakás adott pontján, az ajtó előtt, kilépés előtt, mikor mindketten tudjuk, hogy most "kattanok". Hogy induljunk el végre. 

Egyik reggel felébredtem, és végre élesen bevillant, hogy Nem Akarom, hogy elmenjen otthonról a Hanka. Egy percre lemeredtem, hogy felfogtam ezt a dolgot. Hogy annak rendje módja szerint hordom óvodába a kislányomat, mert az kell, mert az jó, és közben én mélyen, valahol igen mélyen ezt nem akarom. Akkor ránéztem, felfogtam, hogy mit művelek én, és azt mondtam neki, hogy

- Figyi, elmehetsz ma óvodába. 

Erre válaszul ő rám nézett, és a maga gyermeki, ártatlan őszinteségével határozottan kiült az arcára a következő mondat:

- Ez hülye. 

Eszembe is jutott egy ismerősöm, aki átesett szintén ezen a problémán, hogy ült a fia mellett, és egyszer csak megszólalt, hogy 

- Büszke vagyok rád. 

A gyerek csak nézett, hogy apának mi baja van, de ő úgy gondolta, hogy hát a gyerekek azért szeretik ezt hallani, hát ő éppen kimondta. 

Na jót röhögtem, hogy ez velem is megtörténik, és hogy az a hatalmas felnőtt és a gyerek számára az élet kulcsát birtokló anya vagy apa is mennyi kétségen és zavaron  megy keresztül, és a gyerekek milyen jól kezelik az ilyesmit: ez most éppen hülye. 

Aznap is elkéstünk az óvodából, és még egyszer szívemből kívántam,hogy érezze jól magát a barátaival, már nem mentem olyan messzire, hogy engedem felmenni, bemenni, nélkülem lenni, nem otthon lenni, hanem hogy legyen saját élete, tere máshol, de igazán. Hogy menjen. 

Akkor Hanka felment a lépcsőn, és vártam, hogy majd megfordul, és megint hosszan integetünk egymásnak, és puszit dobálunk, amit a másiknak "el kell kapni",és akkor én még felszólok, hogy "érezd jól magad", és ő meg mondja, hogy "ok, szia", de ez elmaradt. 

Ott álltam a lépcső alján, és ő meg csak úgy beszaladt a csoportba. Egy pillanatba telt, míg néztem az üres folyosót, amiről hiányzott az integető gyerek, aztán ahogy kiléptem az utcára, belémvillant, hogy "úristen, lehet, hogy érezte rajtam". 

Na most én következtem, hogy gyorsan hülyének nézzem saját magamat. 

Másnap reggel még szintén elkéstünk, de ugyanúgy beszaladt a csoportba köszönés nélkül. Azt hiszem, ha mindketten ezt akarjuk, ideje korábban indulni végre. :D 

Eddig azt hittem, hogy majd akkor kell elengednem, ha egyszer csak fogja magát, és bejelenti, hogy külföldre költözik vagy férjhez megy. De rájöttem, hogy szüléskor kell elengedni őket.

Elmaradva

Látszólag elmaradásunk van. E látszólagos elmaradásunk azért van, mert az elmúlt időszakban - talán el is jutott a híre-, másmilyen blog- és nem-blog-írások születtek, máshol, blogon, nem blogon, neten, gépen, fórumon. 

A múlt hónapban tematizálásra és szortírozásra kerültek ezek az írások, még feneket kell keríteni az egésznek, szóval elég sok munka van vele, hogy később valami alkalmas életszakaszban valami alkalmas ember kiadja majd, mint Könyv. Én nem ez az ember vagyok, az biztos, de ez lesz végül is a második könyvem, szóval "itt a két termék a fiókban, főnök" :D

Az elmúlt időszak írásairól úgy gondolkodom, hogy egy valaki biztos, mégpedig a Hanka fogja majd olvasni őket, akkor is, ha lehet majd lapozni, és akkor is, ha nem. Ennek oka pedig éppen a következménye, hogy egy zajos időszakról van szó a született írásokban, melyekre még régebbi és még zajosabb történetek hatottak, de a történetek végén mindig ott a megoldás és a rend, ha szembe nézek vele hamarabb, ha nem, akkor csak húsz év múlva, de  ha az iszap felkavarodik, az iszap leül; törvény.

Erről jut eszembe, erről az egészről, s ha már november 1, a téma még aktuális is, hogy a szétköltözés körül sokat kérdezősködött a halálról. Egyik este válaszoltam valami semlegeset, amire illedelmesen csendben maradt, de láttam rajta, hogy a gondolataiba merült és nem elégíti ki a válaszom. Figyeltem tovább, mire feltette a fő kérdést, hogy mi lesz vele, ha meghalok. Akkor két dolgot mondtam neki. 

Az egyik az volt, hogy szólok előtte. Bátorság kellett ekkorát tippelni, de ezt így kijelentettem, az tény. Szerintem egy gyereknek, vagy talán az embernek a legrettenetesebb, ha hirtelen változik meg a környezete. Hirtelen, de tartósan. Ha szólok előtte, fel tud készülni érzelmileg.

Annak, hogy miért mertem ilyen merészet hazudni, -vagy legalábbis besaccolni egy közömbös vasárnap este, hogy milyenek is legyenek majd egykor halálom körülményei - az oka pedig a második mondat, hogy addigra mindent fog tudni már az életről, amit kell. 

Akkor megnyugodott, de talán mindkettőnknek egyformán jól esett ez a beszélgetés, a téma nehézsége ellenére is.

Szülés előtt is mondogattam neki, hogy nem sokára lesz egy igen nehéz napunk. Ki tudja? Még az is lehet, hogy ezért született meg olyan könnyen, mintha felkészültünk volna. Talán megadatik, hogy az is könnyen megy majd. 

Van, aki receptet hagy a gyermekére, én nem tudok főzni. Mindenesetre az elmúlt két évben született írások, kellő fenékkerítés, szortírozás, és tematizálás után elérhetőek lesznek neki, és már mindent fog tudni az életről addigra, hogy meghozza a döntést, használja-e őket valamire, vagy egyszerűen kidobja majd :) Legfeljebb szól előtte, huncut mosollyal lelki füleimhez, csupán azért, hogy ne érjen váratlanul! :)

Hanka szól.

Anya, én most ébren álmodom, úgyhogy nyugodtan bekapcsolhatod addig azt a mesét a youtube-on.

apa: Gyere Janka, nagyon finom-
- Én bizony ám nem megyek.
- Megnyalod a tíz ujjadat utána.
- Na jó, akkor megyek.

Anyáknapja

Még nincs vége a napoknak, most az anyáknapja jön. Az évzáróval egybekötve tartotta meg az ovi az anyáknapi köszöntőt. Janka már előre bejelentette, hogy
- Azt mondta az óvónéni, hogy az anyukák nagyon fognak sírni, ha elmondjuk a verset.
Mire én: - Én nem akarok sírni.
Mire ő: - De azért örülni se kell anya!
 :D
amúgy senki se bőgött csak én.

Gyermeknap

A május vége Hankának nagy biznisz, a szülinap után a gyermeknap :) A városligetben voltunk, ahol igyekezett minden lehetőséget megragadni a szórakozásra, úgy mint póni, körhinta, Pa-Dö-Dö koncert, vattacukor és perec. Nagyon jó ötlet egy ilyen gyermeknap. Befektetői szempontból. A fogyasztóéból már kérdéses. Viszonylag megviselt a tömeg és a sorban állás, úgyhogy nem hiszem, hogy máskor odamegyek :D Na jóó, majd amit a Hanka akar. Egyébként a koncerten nem nyugodott, amíg fel nem került a színpadra, úgyhogy két szám erejéig ő is a Pa-Dö-Dö stáb részeként élvezte az adás örömeit, és egyáltalán nem tűnt oda nem illőnek ;D lol

Imádom. Kis cserfes. Most egy hófehér atlétában akar lejönni a játszótérre, de ez ilyen "alávaló" atléta. És nem jöhet alávaló atlétában a játszótérre :D

Szülinap

Köszönjük Mindenkinek a részvételt, és a szuper ajándékokat. Reginek és apának külön köszönet a szervezésért, nagyon jó ötlet volt a bográcsos megoldás :)

Változás

Részletezzem? Talán már úgyis mennek a forródrótok, meglátások, szemléletmódok fortyognak, ahogy hallom:) Csak azt szeretném, ha a részletek között nem elveszve az a kérdés is elhangzana a Janinak, hogy ÉS Hogy Vagy. Nyilván ez a figyelem lényegi része, összetevője, és remélem, most mindenki meglepődött, hogy kitérek erre a szerintem teljesen kézenfekvő és természetes gondolatra. 

Tulajdonképpen az a lényeg, hogy jól vagyunk, hogy ki milyen konzekvenciát von le, egyéni, szubjektív és szabad döntés kérdése. 

Nos, ugyanezt a gondolatmenetet követtem a saját életemben is, amikor is én is hasonló kérdéseket tettem fel, és úgy döntöttem, hogy talán most már itt az ideje racionalizálni a helyzetet, mert ez már mindhármunkra (és négyünkre) káros hatással van, és akkor hát fogtam magunkat, és elköltöztünk. 

Tulajdonképpen a Judit születésnapjának a napján, pénteken délután kettőkor határoztam el, úgyhogy nagyon jól jött az az "utolsó vacsora" :), és titokban kvázi elbúcsúztam, néha majdnem elbőgtem magam, gondolom ez látszott is, de nem akartam volna elrontani ezzel a hangulatot, hogy ezt bejelentem. Meg nem is kellett, nem volt erre szükség. 

Összesen öt lakást néztem meg, és sikerült egy olyan napfényes lakást találni, amivel tarthatom a kitűzött célárt, nagy, tágas, barátságos, szelektív hulladékgyűjtés folyik benne, valamint felújítás, tehát fejlődés, és haladás. Az ablakokból látszik a szabadságszobor, - élet humora- valamint az íróasztalomnál ülve esténként a kivilágított Iparművészeti oldalát látom, ami szintén inspiráló. Közel van a "pöttyös csúszda", Hanka kedvenc játszótere, ami mellett tinisportpálya és kutyafuttató is van, kutyajátékkal, és szerencsére olyan teljesen zárt és egyben lévő kerítéssel, amin nem fér ki a westie sem. Pázsit. Padok. Biztonsági őr (bezáró- és kinyitó bácsi) Az óvoda is közel van, valamint közelebb vagyunk egy picit a villamosmegállóhoz is, a ház alatt éjjelnappali. 

A reggeleink napfényben tehát úgy néznek ki- ha felkelünk idejében-, hogy öltözünk, lesétálunk és Hanka játszóterezik egy picit, míg a Molly szaladgál, én pedig élvezem ezt. Aztán a reggelit még megtoldjuk egy útrakész állapotban leöntött joghurttal, és felszállás.

Ezután ovi. Eddig rendezkedtem, így a napi rutin még kialakulóban van, ingázok a két lakás között.

Este aztán ovi után kötelező több órás játszóterezés, beilleszkedés és ismerkedés, majd még egy levezető séta a Mollyval, minimál szaladgálással, fürdés, Aranyhaj, vagy Gru, konzekvensen végigtekerve, mert amúgy túl hosszú neki, meseolvasás és alvás. 

Ez így nagyon kellemes.

Szomszédság tekintetében megismerkedtem már egy kulcsát elhagyó egyetemi tanárral, dr Bartha Gáborral, és egy másik bácsival az emeleten, aki örül nekünk, mert fél egyedül. Hát ne féljen, mert mi megvédjük ha addig élünk is :D

Ennyit a fizikai dolgokról. Azok tehát rendben vannak. 

Mentálisan.

Apa hiányzik neki, természetesen. Minden este átbeszéljük, hogy mi is történik. Főleg akkor sír, amikor a játszótérről haza kell menni, és ilyenkor azt mondja, hogy "világ legszebb apukája, a legszebb apuka a föld kerekén, a föld világán, nagyon is hiányzol nekem". Tegnap elalvás előtt is beszélgettünk, és úgy fogalmaztam meg neki, hogy "már nem voltunk jófejek egymással az apával" és erre azt válaszolta, hogy "tudom én azt". Tényleg tudja, mert eddig is tájékoztatva volt a nehézségekről. Szóval folyamatosan beszélgetünk vele, békében vagyunk, ha találkozunk, és nem kérdés, hogy hosszútávon ebből nem lesz gond. 

Máskülönben nekem sem egyszerű elszámolni azzal, hogy anyaként kiszakítom a Csumpit a jól megszokott környezetéből, és bár csak húsz háznyira kb., eltávolodik kicsit az apukájától. Számomra az a prioritás, hogy két érzelmileg egészséges és ezáltal biztos hátteret nyújtó szülője legyen, valamint nagyon fontos, hogy ne mászkáljanak idegenek (ügyfelek) éjjel-nappal az életében, és ezt csak így tudtam biztosítani. Mondhatnám, hogy hiába rinyáltam, de inkább fogalmazzunk úgy, hogy sajnos nem értettük már egymás nyelvét. :D Egy olyan döntést hoztam meg, ami az élet minden területére hatással van, és ezáltal lehetőségem van arra, hogy jó irányba mozduljanak a dolgok. Fontos, hogy azt tanítsam meg neki, hogy igenis lehet boldog kapcsolatban élni, bár itt még nem tartunk, de szándékaim szerint és gondolom nem kell jósnak lenni, hogy tartani fogunk. Tulajdonképpen ezt a lépésemet könnyebben meg tudom neki magyarázni, mint azt, hogy miért nem alszik együtt az apa és az anya, és az apa és az anya nem egy éve nem alszik együtt, hanem nyolc... 

Szóval nem azt akarom neki átadni, hogy nyelni kell mindig, "a gyerek a fontos" címszóval, a munka a fontos címszóval, a pénz a fontos címszóval, ami nem más, mint egy nagy kamu és kifogás, és elfedése annak a belátásnak, hogy kurvára nem vagyunk jók már együtt, és ez egyáltalán nem megy,  hanem azt, hogy ha tudja, mi segíti őt a boldogságban, akkor lépje meg, mert meg lehet csinálni. 

Szerintem ez így rendben van. 

Tulajdonképpen az a lényeg, hogy jól vagyunk, hogy ki milyen konzekvenciát von le, egyéni, szubjektív és szabad döntés kérdése. 

Hanka

Hanka jól van. :D

Túl a betegségen

Túl vagyunk egy négy napos köhögéses megfázáson, még egy kicsit szipog, de szerintem így már indulhat a felszállás és földetérhet az oviban. Ezt ő tagadja. Elmondása szerint szanaszét prüszköl mindent., és még köhög.  Valamint azért sem akar menni óvodába, mert nem engedik meg, hogy ő válasszon mesét, és azt, hogy más ágyába feküdjön.Na erre csak annyit, hogy ma tartjuk a névnapját, úgyhogy vsz meglepjük az ovisokat egy kis nasival. 

Erről beszélgettünk az előbb, és megjegyezte, hogy a szülinapjára nem jöhet el a Marci, mert megeszi az összes süteményt. :) Úgyhogy ma jó napja lesz, ahogy kinéz.... :S :)

Hétköznap

- Anya! Le akartam piszkálni a körmömet, és túl sok jött le, és azt mondtam magamnak, hogy ennyit nem akarok ám letépni, és úgy hagytam.

Tegnap este csak úgy rájött, és elénekelt egy népdalt. Olyan szépen énekelte, hogy majdnem elsírtam magam.

Tornazsák és másegyéb

- Anya, jössz velem a wc ajtóba, hogy kakáljak, pisiljek, és levágjuk a hajamat?

- Miért akarod levágni a hajadat? A lányok akkor akarják megváltoztatni a hajukat, amikor változásra vágynak. 

- Én változásra vágyom, anya. :))

Egyik este elmentünk a játszótérre Eszterrel és Jankával, aki nagyon felnéz a Hankára. Például fürdéskor azzal érvel, hogy Johanna sem szokott fürödni... Elcsórt egy elhagyott lapátot, aztán elsétáltunk a Duna házba, benyomtunk egy happy mealt, egy mcchickent, egy cappuccinot és egy fagyit. Hát szerintem nem sokan szeretnének velünk mutatkozni, mikor mi mekizünk:) Később kisétáltunk a Dunapartra, hogy görkorizhassak, amíg ő motorozik. Addigra viszont elfáradt, úgyhogy 5m-t görkoriztam,  ehhez képest cipeltem egész este, és fél óra volt, míg felvettem. Ekkor tehát bejelentette, hogy megyünk... Mondom neki, csak a következő padig, légyszi légyszi. Erre elérünk a következő padig, és ült rajta egy pasi. Mire megszólaltam volna, hogy "jajj, a bánatba, hát muszáj még egy padnyit görkorizni", addigra elszuggerálta onnan a fickót, leült a padra, és röhögve megállapította, hogy

- Elzavajtam, anya.

Aztán varrtam neki egy tök jó tornazsákot, ilyen nyomott mintás fehér anyagból, a bélése rózsaszín, és kisvirágos anyagból varrtam rá a jelét, és olyan színű a zsinórja is. Most olyan büszke vagyok magamra :)) Lehet, hogy lefotóztam majd megnézem. Persze még nem nagyon megy a varrás, de sose gondoltam volna, hogy egyszer rácuppanok. Annyi ötletem van. 

Egyébként már napok óta, amikor megkér valamire és én megteszem, azt mondja:

- Köszi, anya, tök jó fej vagy!

Annyira jól esik. Tök jó fej vagyok. Amúgy tényleg. Meg ő is az, úgyhogy én is rászoktam. Mi így szoktunk egymástól tanulgatni ;)

Most mindenre azt mondjuk egymásnak, hogy Tök jó fej vagy.

Ma reggel úgy volt, hogy levisszük a Mollyt a kutyafuttatóra, de elcsesztük az időt, mert mindenáron körmöt akar vágni, lebeszélhetetlen, és hagytam, hogy bíbelődjön vele. Egyébként egész ügyes volt. Szóval Mollyt ovi előtt nem tudtuk már levinni, de így is jól alakult, mert vettünk egy krémtúrót a boltban, leültünk a parkba a Napsütésbe, és benyomta. Féltem, hogy vagy egy órán át enni fogja, de beburkolta egy perc alatt. Azt hiszem, ez ismétlésre méltó dolog: terveim szerint veszek egy kávét az automatából, ő kap valami finomságot, feltéve, hogy jut rá, lol, és feelingezünk ;)

A könyvtárból hozott ki egy mesekönyvet, és tök szépen bánik vele, valamint újabban megint sokat színez. 

Dehát tök jó fej, úgyhogy érthető, ha jó fej. 

Hanka főz

 6 db tojás, csipetnyi oregánó, fél csomag fahéj, egy adag nesquick, egy kis nescafe is. víz, tej, edények, kis liszt.
Annyira kreatív a Hanka :) Még egy krumplit is pucolt. :D Kb. elől meg hátul.
Hagytam kicsit, hadd ismerkedjen illatokkal, állagokkal. :) De fair volt, mert bejelentette, hogy mindenre szüksége lesz.
Ráadásul szerencsém van, hiszen az apukája imád érdekfeszítő szennyeződésekkel megbírkózni :)
Jó kis este volt.
Tegnap csináltam neki 3D-s képeket a szobájába (egyelőre nem férek a falhoz, mert a pad tartalma keresztezi az utamat.) Ma meg párnahuzatokat varrtam.
Ennyi történt velünk. Semmi különös ;)

Nincs választásunk

- Ha meguntad a gépedet, anya, akkor nekem adod?
- Igen.
- Most nem akarod megunni?
- Most még nem tudom megunni, sajnos.
- Sajnos nincs választásunk.
- Igen, nagyon okos vagy.
- Sajnos, nincs választásunk, és nekem kell adnod. :)
Imádom.
És egész nap ilyen. :))

Kata lánya

Talán innen ered, hogy az ember szívesen skandál jelszavakat. Minden kisgyerek életében előfordul, mikor úgymond "úgy marad". Hanka most a szobájában "úgy maradt". Skandálja, hogy Kata lánya. És játszik. Már két perce azt hajtja, hogy Kata lánya. Az ismétlés fontos, biztonságot ad.
Az öcsém is úgy maradt, amikor hároméves volt, de ő fél óra hosszáig, és miközben egy match boxot tologatott, hajtogatta, hogy iszunk vizet? Ugyanis szomjas lett.

Megreformáltuk az estéket, nem mehet többé a tv, helyette babazene szól, és kapott egy gyertyát szemmagasságba, ami ugyanúgy váltakozik, mint a tv "fényjátéka", tehát nézze azt. A nappaliban alszik, nem szeret a szobájában aludni. Ezért szerencsére megengedhetem a füstölőt is, mert a tér elég nagy hozzá. Egyszer azt mondtam, csak akkor érezni, ha az embernek eszébe jut a szó: füstölő.
Úgyhogy passzív agresszív vagyok a lányommal. :) Viszont az esték végre olyanok, ami mindenkit megnyugtat. Kár, de tény, hogy mindez hármasban zajlik. Mollyval.

Farsang és Beszéd

Figyelj, anya, erre most nincs időm.

Na de nekem időt kell szánni ugye arra, hogy ma megvolt a farsang, én kicsi pónim lett, és nagyon jól érezte magát. A nap története, hogy Ervin nevű óvodatársa (azt hiszem Ervin...) kisház volt, körablakkal, és lámpával. Az akart lenni, hát az lett. Nagyon cuki volt. Egy másik kissrác meg hold volt, petróleum lámpa volt a kezében, de annyira édes volt, olyan komolyan meg volt csinálva, mint egy igazi manó! Majdnem hazahoztam ám;)

A farsangi jelmez varrás hordaléka két csuklóvédő, egy darab cipő, (ki kellett próbálnom ezt a török basa cipőt :), egy barbie szoknya, és hát egy jelmez. Végül is kettőnk akaratpárbajából ez sült ki. (ez a nap szava úgy látszik akaratpárbaj:D )

Én kicsi pónim

Az én kicsi pónim én kicsi pónim jelmezt akar farsangra. Aszongya ha kreatív vagy, akkor legyél.

Duma

Anya, kérek virslit, mert farkaséhes vagyok!

Jajj, megittam a kakaómat, kipukkad a pocim.

Kérek nyers bacont. Nem megsütöttet, nyerset. Jó? Nem lesz tőle bajom, anya.

-...És akkor a gonosz mostoha nagyon mérges lett...
- Éktelen haragra gerjedt, anya!

Sétáltunk hazafelé az oviból egy anyukával és a kislányával, majd elköszönés után:
- Tök jó volt a csajokkal! :))


Megtörtént az első úszásóra, tanulták a vízben levegő fújást. A következő elmaradt, mert a Kisgömböcöt nézték helyette, az oviba jött a társulat előadni. Még mindig élvezettel nézi és hallgatja a magyar népmeséket :) Tök jó kis szókincse lett tőle.

Úszás

Ma volt az első úszás órája :) Nagyon büszkén próbálgatta tegnap az új úszócuccokat, és nagyon dzsesszes cuccokat is kapott apukájától. 

Egyébként visszaadhatatlan, ahogy mesél, és ahogy beszél úgy általában. Nem azt mondja, hogy megyek aludni, hanem azt, hogy megyek "szendergek egyet". Nagyon választékosan fogalmaz, túlszárnyal minket. Szereti a magyar népmeséket. Nem is olyan régen olvastam a Meseterápia című könyvet, és így megértettem én is, mennyire fontos és tökre közelebb kerültem még Magyarországhoz is. Jó dolog:) Szóval mindennap olvassuk ezeket a meséket, és már én is úgy megtanultam mesét mondani, hogy Hanka felajánlotta a lehetőségét, hogy menjek és meséljek az oviban:) Életem legszebb bókja volt.

Reggelente mindig ott kell maradnom, amíg felmegy az emeletre, és integetünk és puszikat küldözgetünk egymásnak. Nekem úgy tűnik, hogy a legtöbb ovis társát nagyon szereti, őket is puszilgatja és olyan traccspartit lenyomnak, hogy csak lesek. Jó fejek is egyébként. Mondjuk, nincs is rossz fej gyerek, csak talán nem ismerjük őket eléggé :( ami nagyon ártalmas tud lenni. 

Visszatérve nem sokára megyek érte, tegnap felhívta a figyelmünket, hogy a pizza a kedvenc kajája, a gyümölcsleves és a tészta mellett, így ma pizzát kap. Tegnapelőtt ő készítette a salátát, ami isteni lett. Imádta tépkedni, és nagyon büszke volt magára. Mondjuk, én még büszkébb voltam rá :) 

Esténként olyan meséket néz, amit nem illik kiírni egy gyerekblogba. Visít, ha az apukája kikapcsolja, de én hagyom. Tudom, hogy nem véletlen, hogy ezeket akarja nézni, szóval az egyetlen amit tehetek, hogy lassan majd lejön róla valahogy :D 

A másik heppje a számítógép, pl. muffinkészítő meg fodrász játékokat játszik, de totál rá van kattanva. Annyira, hogy megnyitja a google-t, beírja a megjegyzett betűket, kiválasztja az oldalt a kereső által kidobott listáról és játszik. De egy jó mesével el lehet onnan csábítani. 

Beiratkoztam a könyvtárba, és most már vége a vizsgaidőszaknak, úgyhogy lassan beszokunk oda is.

Az a szöveg

Anya, jól jegyezd meg. Én most szót fogadok.

Anya, már miért kellene nekem fürödni?
Mert koszos vagy, Édesem.
Anya, hogy lennék én koszos?

Most pedig meg kell hogy kérjelek, hogy távozz. (Arthur és a Villangók...)