Bölcsis helyzetjelentés

Ma anya jött fel értem a bölcsibe és cseverésztek egy kicsit Rózsával. Rózsa szerint mindig szót fogadok és egy tündér vagyok. (Anya azt a konzekvenciát vonta le a testbeszédéből, hogy Rózsa nem nézi péntek esténként a Lie to me c., a társadalomban élő egyén számára igen sok hasznos információval bíró sorozatot, -és még azt sem feltételezzük, hogy esetleg torrentezné azt.) Szóval anya az elhangzottak alapján úgy gondolta, engem is hasznos lenne megkérdezni erről a szófogadás dologról, és azon nyomban fel is tette a nagy kérdést: "Szót fogadsz?"
Sajna, egy hang sem jött ki a torkomon, csak kikerekedett a szemem. Anya már ismeri ezt a tekintetet, és én is rögtön tudtam, hogy átlát rajtam.
Így amikor az autóban még egyszer megkérdezte, hogy szót fogadok-e a bölcsiben, akkor már csak az őszinte bevallás maradt, mégpedig hogy: "Nem."

Még mindig jobb, mintha tagadnék.

No de más panaszra okot adó dolgok is elhangzottak. Hjajj, ha tudnátok.

"Az enyim, a tied mennyi lármát szüle,. Miolta a miénk nevezet elűle”

Egy magamfajta kisgyermeknek ezt sokkal nehezebb feldolgozni, mint egy felnőttnek, biztos vagyok benne.
Azt mondjátok, nem cibálhatom ki a játékot a másik gyerek kezéből, de én adjam oda. (Ha ő cibálja, akkor is adjam oda... az belefér? 1. ellentmondás)
Azt mondjátok, kérni kell, ha játszani szeretnék valamivel, ami nem az enyém. Erre én kérem, mire rendre a képembe vágják, hogy "Nem." Na, ilyenkor mi van? (2. ellentmondás, ahol is legtöbbször életbe lép az első.)

Röviden, simán kitépem gyermektársaim kezéből a játékot, és ezáltal rövid úton és minden bonyodalom nélkül hozzávetőlegesen elégedetté válok. És igen, sokszor előfordul, hogy én meg nem adom oda, ami amúgy tényleg az enyém, pl. a játszótéren. Ez egy új indíttatás, és még nem sikerült kinyomoznunk, hogy mitől lett. Mindenesetre ma riportom volt anyával erről, --- és nem az első a héten.

Jót is mesélek, amivel sikerült megörvendeztetnem anyát:

Ma azt mondtam az egyik babámnak a világ legkedvesebb és leggyengédebb hangján, hogy "Gyere ide, Pici Baba!" -és megsimogattam.

Tegnap pedig jött egy bácsi hozzánk, aki félévente egyszer jár, kirohantam hozzá, és lelkesen kiáltottam, hogy "Szia, Józsi!", mintha naponta jönne :D


Összegezve, még nem lejátszott meccs múló (ő)kedvességem.

html mágusok

Mint azt bizonyára észrevettétek, kicsit megváltozott a blogom alapsémája, és ezzel együtt voltaképpen az egész blog:). (igaz, nem először. ) Csakhogy ez most véletlen volt, de egyelőre marad is így, fogjuk a növőhold jótékony hatására.
Már csak azért sem bánkódunk, mert így legalább nyilvánvalóvá váltak az apróbb hiányosságok, mint hogy anya nem igazán tud címkét, azaz "labels"-t szakszerűen elhelyezni :) majd javítjuk. Azért csak kattintgassatok bátran, -próba szerencse...; -néha nekünk is szerencsénk volt és sikerült egy-egy címkét mégis valódi linkké varázsolni.

Beszélgetés

-Cija!
-Szia! Kivel jöttél?
-Hááát.... Öööö.... Baba!
-Sétáltok a babával?
-Igen.
-Merre mentek?
-Hááttt..... Öööö.... MMMm.... Boltba!
-Mit vesztek a boltban?
-Torta!
-Tortát?
-Nem! ..... -Néni boltba, bácsi boltba, én is boltba!

-Apa, Ott a vau!
-Az nem kutya, az cica!
-Nem, az vau!
-Az cica, kincsem.
-Oké! Cica...

-Ez mi, Anyam?
-Orrcsepp.
-Orrcsepp?
-Igen, orrcsepp. Cseppentsek az orrodba? Taknyos vagy?
-Nem nem.
-Ez mi, Anya?!
-Cédé.
-Cédé?
-Igen, cédé. Ne szedd szét a cédéimet.
-Ez mi, Anya?
-Papír.
-Papír?
-Igen.
-Ez mi, Anya?
-Egér.
-Egér?
-Igen.
-Ez mi, Anyam?
-Tűzőgépkapocskiszedő.
- Igen.


-Mondjad, Jo
-Jo
-han
-Han
-na
-Na
-Mondjad, Jo-han-na
-Jo- .....anna!
-Mondjad, Johanna!
-Dojaja!

Idézet

"Úgyhogy mikor boldog voltál, nem kaptál figyelmet és szeretetet. Ám ha megbetegedtél, azonnal kitüntettek figyelmükkel az emberek. Hamar rájöttél, hogy csak akkor kapsz ordítás helyett szeretetet, csak akkor lehetsz jó gyerek, ha beteg, szomorú és boldogtalan vagy. Így vált hát a személyiséged alapjává, létezésed mozgatórugójává a boldogtalanság. S ez a hatás felnőtt életedre is rányomta bélyegét: ha a munkád helyett szeretnél egy kicsit pihenni, esetleg szerelmeddel egész nap az ágyban heverészni, akkor ezt őszintén nem teheted meg. Betegnek kell tettetned magadat, mert a társadalom nem fogadja el, hogy te boldog legyél akkor, amikor mindenki más a munkahelyén szenved."

"S mivel a társadalom a szenvedőt felemeli, elismeri, majd példaképnek állítja ki, az egód a szenvedéssel próbál kiemelkedni. Amikor egyedül vagy és társaságra áhítozol, amikor magányosnak érzed magadat és szeretnél emberek közé menni, a szenvedés ecsetelése mindig járható út a többiek felé. Ha egy buszon a virágok szépségéről, az égbolt szemkápráztató kékségéről kezdesz el beszélgetni, csak az őrülteknek kijáró pillantást kapod válaszul. De ha egy betegség, az előző buszon elfogott zsebtolvaj, egy véres terrortámadás vagy épp a magas adók témájával fordulsz a másik felé, a kapcsolat azonnal megköttetik.
Úgyhogy már a kommunikáció alapja is a szenvedés és a szenvedés felemelése lett."

A. J. Christian - Mit keresett Isten a hálószobában? 37- 39. o. (persze van tovább is ;)

kérdéses kérdés

Hétfőn megkérte a szüleimet Edina, hogy másnap reggel adminisztrációs okokból vigyük be az oltási könyvemet.
Anya morfondírozott is, hogy 10 hónapja járok bölcsibe, és még csak most ért el a bürokrácia. Most, mikor egyre több az influenzás gyerek a városban.
Másnap viszont -ami ma van- nem tudtuk bevinni, mert reggelre teljesen belázasodtam.

így a mai napom jórészt alvással és fekvéssel telt, de összességében jól tűröm az ilyen fizikai próbatételeket, egy hangom sincs, csak bágyadtan ide-oda fekszem.

Egy falat nem menne le a torkomon, egyébként is rögtön hányok, ha valami nincs rendben az egészségemmel. Innivalót sem vettem magamhoz, hiába kínálgattak.
Szóval, mikor beteg vagyok, az olyan, mintha itt se lennék, vagy, anya szerint, mintha lenne egy pici apró mobilcserépkályha a lakásban :D

2009. Nyár.

Nem megyek.

elvagyok én itt is, heh :)

Blöffölni csak nagyot érdemes

Esténként anyával alszom el. Ott ül az ágyam mellett, míg el nem alszom. Igazából neki ez a nap fénypontja. Cserébe szépen elalszom.

Szeretek elalvás előtt könyveket nézni. Anya viszont leszögezte, hogy nagy könyvet nem vihetek az ágyamba, csakis kisméretűt, hogy fekve lapozgassam, és amúgy meg ne szúrjon meg, ha éppen elaludnék.

Viszont kaptam tőle egy fantasztikusan jó könyvet, amit egyszerűen nem tudok megunni: a Tippit!

Tippi minden állattal le van fényképezve, még kicsi-kicsi lányként, elefánton ül és majommal játszik, és gekkót puszilgat vagy éppen pávát vagy mit ölelget. Na, én minden este bepróbálkozom anyánál, hogy "Pitti", mire erre anya elmondja a szokásosat, hogy nem, mert hát az nagy könyv, és ugye most este van, és azt csak nappal nézzük, bla-bla.
Ma délután viszont kitaláltam egy nagyon frappáns megoldást:

Ugye köztudott, hogy játszás után a játékot el kell tenni.
Megnéztük anyával a Tippit és mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, megszólaltam, hogy: "Na, kész!", összecsaptam a könyvet és egy határozott mozdulattal az ágyamra tettem. ;)
Persze, anya már öreg. És rájött, hogy az esti vitát akartam ezzel kibekkelni.

Na de eljött az este.
És én még mindig szeretek olvasni lefekvéskor. A probléma adott, Tippi az asztalon, én meg olvasnék; hát a következőt találtam ki:
"Déje kakaó, Anya".
"Hozzak kakaót?"
"Igen."
Azzal anya szokás szerint kiment a kakaómért.
Visszajött, és először baromi büszkén rám nézett, hogy ugyanúgy fekszem az ágyikómban, ahogy ott hagyott.
Aztán egy rossz pillanatban kikerekedett a szeme, én viszont fapofával feküdtem tovább az ágyon, mint aki észre sem vett semmit... :D lol néha eszméletlen önuralmam van!
Lényeg a lényeg, Meglátta az egyik cenzúrázott méretű mesekönyvet az ágyamban, amit úgy loptam oda, míg ő kint "kakaózott".
Pedig... tuti ötlet volt. Nem igaz? ;)
Apa biztos elbeszélget velem erről holnap... :/

változások

Nem is tudom, hol kezdhetném.
Sokat voltam nyaralni, hogy legyen miről sztorizgatni hideg téli estéken, karakterhiányban.
Néhány mondatban azért megemlítem, hogy voltam nyaralni anyával, voltam nyaralni apával, és voltunk hárman is. Ez azt is jelenti, hogy egy hónapig nem voltam bölcsiben, hanem utazgattam erre-arra, rengeteg hatalmas élményben volt részem, ami tényleg szinte naponként külön bejegyzést érdemelne.
Annyira jó volt ez a pár hét nyugalom, szeretet és figyelem; napsütés és strandolás!

Amikor a bölcsit elkezdtem, egy hétig sirattam a nyarat. Szép lassan viszont újra felvettem a ritmust, és most már megint teli szájas vigyorral megyek a bölcsibe. Edina már könnybe lábadt szemmel mondogatta, hogy hogy hiányzik neki a mosolygós Johanna, meg az "Edidizés", (-így kereszteltem el, és utánam az egész csoport is huncutul Edidizte őt.) Ez a pillanata annyira meghatott, hogy azóta reggelente rohanok felé, és kiáltom, hogy EEEEdiiiinaaa! Még a nevét is megtanultam szépen mondani.

A beszéd egyre jobban megy. Rengeteg szót ismerek, mindent, de mindent megértek, és szinte mindent mondok már a felnőttek, -vagy éppen a gyerekek után, azonnal.
Az Ém lassan Én lett. A Dojaja még mindig Johannát jelent.

Anyának igen gyakran mondom, hogy tojás,- mert neki ez a kedvence, és most a piros. "tojás-sz"; "pijossz", valahogy így mondom. (Eddig minden sárga volt, most pijossz.) Azt is élvezik, mikor kirakózunk, és mondom, hogy "itt a helye", vagy mikor meséskönyvet nézünk, vagy mesét, vagy fürdök és hívok valakit magamhoz, és mondom, hogy "csüccs ide!" :)

A nyáron egy kicsit Vuk függő is voltam. Egy hétig a Kókát néztem. (róka. -én még nem politizálok.)

Ezen kívül mindenki dicsér, hogy milyen kedves vagyok. Mindig a nevén szólítok mindenkit. "Deje ide, Apa." "Nem, Anya." "Szia, Ildi!"

Legjellemzőbb, általam használt rag a birtokos "m". "Apa-m". "Anya-m". "Koko-m", "Baba-m." Néha azt mondom, Deje, Apamm- és erre persze nem tud nemet mondani :)

Kedvenc játékom a babázás és a homokozás, és rengeteget olvasok, szinte mindig van nálam egy könyv.

Új szobám is lett, anya egy egész hétvégén át szekrényeket tologatott és ágyat szerelt és komódot taszigált, és egy nagyon klassz szobát csinált nekem. Mindig eldicsekszem, hogy ő csinálta. Ha valaki azt mondja, "De szép szobád van!" én azt mondom: "Anyamm." :)

Johanna

 

Évadnyitó

Hiányoztam?