Apától elköszöntünk, pár napra lemenekült Környére horgászni. velünk minden rendben, eltekintve, hogy lebuktak... éjjel anya kiment valamiért a konyhába, és hírtelen 5-6 svábbogarat számolt össze. reggel első dolga volt, hogy biokillt vegyen. mivel ketten vagyunk, hát nekem is menni kellett vele. szegényre elég furcsán néztek, ahogy kendőben engem is bevitt a kertészeti áruházba, ráadásul a rovarölőt előrevitette a pénztárhoz az egyik eladóval, és a pénztárossal tetette bele a szatyorba:). még jó hogy volt elég személyzet;) amúgy tejet is vettünk, mer asse vót. aztán telt múlt a nap, kitakarítottuk a hűtőt, anya elmosogatott, aztán megnéztünk egy csuda érdekes, kb 1960-as filmet. na jó, én nagyjából átaludtam, de anya elmesélte a nagy izgalmakat:
egy ifjú francia házaspár mexikóba érkezik, érkezésük másnapján a férj feldobja a tappancsát (én nem tudom, ez mit jelent?), de a nő nem érez fájdalmat. nem érez fájdalmat, hiszen akkor már "Meggyűlt a baja" a szegény elhagyatott mexikói kis falucska leamortizálódott alkoholista orvosával, aki öt éve, a felesége tappancsfeldobása óta egyfolytában részeg. és nagyon koszos is. telt múlt az idő, a falu fele kitappancsolt, hiszen járvánnyal van dolgunk, az özvegy gyónni megy, a másik özvegy meg gyógyítani, s egyszercsak futnak egymás felé a tengerparton, a nő kezében egy új 43-as bőrcipő, amit a férfinak vett egy még élő riválisától, aztán csók, és Fin.
szóval ne csodálkozzatok, hogy elaludtam.
utána sétálni mentünk, megint a szent istván parkba, állati klassz hely! csak most nem üldögéltünk, mert nagyon fújt a szél, anya jobbnak látta, ha most ahelyett, hogy kivenne kicsit a babakocsiból, inkább jól betakargat.
este aztán igen hamar megéheztem, anya telefonált egy fontos ügyben, én meg addig olyan kétségbeesve éreztem magam, hogy rendeztem egy kiadós ordítást, úgyhogy most alszom, mint a bunda.
