Limonádé
Apa mindig fél literes bögréből issza a limonádét. Ma is készített, és mivel előzőleg elkunyeráltam a tojásos nokedlit tőle -amit egyébként neki hagytunk meg-, és lévén, hogy a tojásos nokedli sós volt, szomjas voltam rá, ezért kértem a limonádéból. Kicsit nehéz inni abból a nagy bögréből, egy kicsi kifolyt az asztalra. Aki ismeri az apukámat, az tudja, hogy nála ez nem probléma: lekapta a zokniját, és gyorsan letörölte vele. Aztán megint ittam. Felkaptam a nagy bögrét, kipróbáltam, hogy tudok-e úgy inni mint a kutyák, de nem fért bele a fejem, úgyhogy megdöntöttem. Most már jobban ment, de újra kiömlött egy kicsi. Mikor észrevettem, már mentem is apa zoknijáért és letöröltem vele...
Egyébként a tojásos nokedlivel a történet az volt, hogy apa elkezdte enni, de mivel nagyon ízlett, minden falatot kinéztem a szájából, aztán megkaptam az egész edényt, az ölembe, és szépen kiszemezgettem amit csak tudtam. Utána odatoltam anyának az edényt, a villát, kikaparta a maradékot is, és azt is jóízűen elfogyasztottam.
Egyébként a tojásos nokedlivel a történet az volt, hogy apa elkezdte enni, de mivel nagyon ízlett, minden falatot kinéztem a szájából, aztán megkaptam az egész edényt, az ölembe, és szépen kiszemezgettem amit csak tudtam. Utána odatoltam anyának az edényt, a villát, kikaparta a maradékot is, és azt is jóízűen elfogyasztottam.
Nyugis nap
2008. szeptember 19., péntek
A mai nap békésen telt, semmi különös nem volt, ebédre mátrai borzaska, este sétáltunk az esőben. Én adtam a zenei aláfestést, nagyon romantikus volt. Esővédővel kellett mennünk, amit most először használtunk életemben., eleinte zavart, így alig bírták anyáék feltenni, mert mire a kocsi egyik oldalán ráfogatták, a másikon leszedtem, de mikor elindultunk, már élveztem. Erre nem fecsérlek több szót, inkább mesélek egy kicsit.
Amikor apáék berendezték az új szobámat, egy gyönyörű gyerekágyat kaptam, ami lentebb látszik is a képeken. Nagyon büszke voltam magamra, amiért ilyen nagy ágyban alszom, de ami a legjobban tetszett, hogy bármikor le- és felmászhattam. De később kiderült, hogy az a bármikor nem amolyan szószerinti értelemben vett "bármikor", hanem napközben lehetett garázdálkodni le-fel, de este szigorúan ott kellett tartózkodnom,- elalvás céljából. Csakhogy a magamfajta kisgyermek nagyon kíváncsi a kulisszatitkokra, amik sötétedés, lefekvés után történnek. Szóval, rendszerint lemásztam, és takarómat ölelgetve, vigyorogva kimentem apáékhoz. Általában akkor már vagy az irodában, vagy a tévé előtt tömik magukat finomabbnál finomabb, ám annál egészségtelenebb ételekkel. Mikor megláttak, mindig visszatessékeltek az ágyamba, és hamar észrevettem, hogy nem tetszik nekik túlságosan, hogy én még szeretnék egy kicsit ébren lenni. Sokszor veszekedés lett a vége. Rájöttem, hogy más megoldáshoz kell folyamodnom, így egyik este szépen megittam a kakaómat, de tudtam, hogy annak az üres üvegnek igazából nem az én ágyikómban van a helye, hanem valahol a konyhában, a mosogatógép mélyén. Amikor végeztem a kakaóval, hallottam, hogy még apa ott szöszmöszölt a konyhában, és alibiként felhasználva a cumisüveg rendezetlen állapotát, megfogtam, lemásztam az ágyról, és egy határozott, széles mosoly kíséretében az ajtót kivágtam, és odanyújtottam apának, hogy akkor talán ezt mosogassuk el, -még elalvás előtt.
Mivel ezesetben a szabadság firnyákra tanított, a gyönyörű ágyikómat lecserelétük a régi, de ugyancsak szép rácsos ágyamra.
Asszem megtanulok kimászni.
Amikor apáék berendezték az új szobámat, egy gyönyörű gyerekágyat kaptam, ami lentebb látszik is a képeken. Nagyon büszke voltam magamra, amiért ilyen nagy ágyban alszom, de ami a legjobban tetszett, hogy bármikor le- és felmászhattam. De később kiderült, hogy az a bármikor nem amolyan szószerinti értelemben vett "bármikor", hanem napközben lehetett garázdálkodni le-fel, de este szigorúan ott kellett tartózkodnom,- elalvás céljából. Csakhogy a magamfajta kisgyermek nagyon kíváncsi a kulisszatitkokra, amik sötétedés, lefekvés után történnek. Szóval, rendszerint lemásztam, és takarómat ölelgetve, vigyorogva kimentem apáékhoz. Általában akkor már vagy az irodában, vagy a tévé előtt tömik magukat finomabbnál finomabb, ám annál egészségtelenebb ételekkel. Mikor megláttak, mindig visszatessékeltek az ágyamba, és hamar észrevettem, hogy nem tetszik nekik túlságosan, hogy én még szeretnék egy kicsit ébren lenni. Sokszor veszekedés lett a vége. Rájöttem, hogy más megoldáshoz kell folyamodnom, így egyik este szépen megittam a kakaómat, de tudtam, hogy annak az üres üvegnek igazából nem az én ágyikómban van a helye, hanem valahol a konyhában, a mosogatógép mélyén. Amikor végeztem a kakaóval, hallottam, hogy még apa ott szöszmöszölt a konyhában, és alibiként felhasználva a cumisüveg rendezetlen állapotát, megfogtam, lemásztam az ágyról, és egy határozott, széles mosoly kíséretében az ajtót kivágtam, és odanyújtottam apának, hogy akkor talán ezt mosogassuk el, -még elalvás előtt.
Mivel ezesetben a szabadság firnyákra tanított, a gyönyörű ágyikómat lecserelétük a régi, de ugyancsak szép rácsos ágyamra.
Asszem megtanulok kimászni.
Beköszönő
Biztos hiányoztam már! Itt az ősz, úgy döntöttünk anyával, hogy a szünet után végre jöhet a folytatás.
Mint azt már sejteni lehet, a nyáron megtanultam jáárni. Sőt, gyakorlatilag már szaladni is tudok. Néha, amikor anya szól, pl. hogy "Hanka, gyere fürödni!", na olyankor egész gyorsan tudok szaladni, és még egy komiszat vissza is vigyorgok.
Az állandó mosolygásom nem változott. Lett gyönyörű szobám a konyha mellett, amit teljesen birtokba is vettem, ott is alszom, -most már nem anyáékkal.
Nyaraltunk a Balatonon, úsztam egyedül is, és nagyon büszke voltam magamra, úgyhogy anya belátta, hogy tényleg hasznos volt fél éven át minden kedden "cihelődni".
A másik nagy újdonság, hogy nagyon tisztán és felismerhetően dudolgatom az ismerős énekeket. Mindenki elámul, hogy felismerik a dalokat, és szerencsére a ritmus is mindig a helyén van. Pl. mikor közeledünk a hintához, már jóelőre rákezdek a Hinta-palintára. Igaz, azt már babakoromban is gyakoroltam.
De most már nem vagyok ám baba! Huncutkodom, szaladgálok, és beszélni tanulok. Kisgyermek lettem.
Mint azt már sejteni lehet, a nyáron megtanultam jáárni. Sőt, gyakorlatilag már szaladni is tudok. Néha, amikor anya szól, pl. hogy "Hanka, gyere fürödni!", na olyankor egész gyorsan tudok szaladni, és még egy komiszat vissza is vigyorgok.
Az állandó mosolygásom nem változott. Lett gyönyörű szobám a konyha mellett, amit teljesen birtokba is vettem, ott is alszom, -most már nem anyáékkal.
Nyaraltunk a Balatonon, úsztam egyedül is, és nagyon büszke voltam magamra, úgyhogy anya belátta, hogy tényleg hasznos volt fél éven át minden kedden "cihelődni".
A másik nagy újdonság, hogy nagyon tisztán és felismerhetően dudolgatom az ismerős énekeket. Mindenki elámul, hogy felismerik a dalokat, és szerencsére a ritmus is mindig a helyén van. Pl. mikor közeledünk a hintához, már jóelőre rákezdek a Hinta-palintára. Igaz, azt már babakoromban is gyakoroltam.
De most már nem vagyok ám baba! Huncutkodom, szaladgálok, és beszélni tanulok. Kisgyermek lettem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
