Téli vasárnap

2009. november 29., vasárnap

Szuper napunk volt tegnap!
Reggel, a lustálkodós kakaózás után anyával nekiláttunk mézeskalácsot sütni. Nagyon jó kis elfoglaltság nyomkodni a formákat a tésztába, aztán érezni a finom illatokat sütés közben :)
Később aztán elmentünk Bendiért, mert közös programot terveztünk. Nagy nehezen összejött az elindulás, és Egerbe vettük az irányt.

Találtunk egy hatalmas sportpályát, ahol mindketten motorra pattantunk és kb egy órán át körbe körbe motoroztunk :)




Miután sikerült bennünket újra autóba tuszkolni, Viktor bácsikámat látogattuk meg. Albérletben lakik, ugyanis kb 3 fiú van a tanárképző szakon, így koliba nem sűrűn vették fel :) Szemet hunyt afelett, hogy pillanatok alatt belaktuk a lakást, végigugráltunk minden ágyat és szőnyeget, és a végén összetrancsirozott uzsonna után a sütik is áldozatul estek. Még törölgetett is bennünket :)
 
 

Hétköznapok

2009. november 26., csütörtök

 Takarítás
Nagyon szívesen segítek anyának bármilyen házimunkában. Segítek kipakolni a mosogatógépet, bepakolni a mosógépet, porszívózni, teregetni, s újabban már főzni is szeretnék. A portörlés a kedvencem, és a szemét kihordása.
Néha magam után is takarítanom kell. Tegnap például fürdés közben megtaláltam a babanapvédő sprayt, és kifestettem vele a fürdőszobát (kék színű krém). Anya mondta, hogy mossam le. Meglepődésére szó nélkül lemostam.
A gond igazából a szobám takarításával van, - annak nem nagyon látom értelmét.

(Be)Vásárlás
Nem lehet velem vásárolni. Nem azért, mert mindent megvetetnék, hanem, mert semmit! Megvannak a kis dolgaim, amit kérek nap mint nap, mint például egy joghurt vagy egy kis sültkrumpli, és egy üdítő. Néha egy banán, vagy alma. Anya hiába kérdezi, hogy kérsz ropit? Köszönöm, Nem. Kérsz csokit? Nem. Kérsz felvágottat? Nem. Esetleg még egy sajtot szoktam választani, de abból csakis a camembert vagy az a feltekert füstölt jöhet szóba.
Vagy amikor vettük a kabátot., akkor is végig néztem minden gyerek ruhát, megtapogattam. Anya mondta, hogy "gyere, nézzük meg, jó-e ez a pulóver", én meg mondtam, hogy nem. "Tetszik ez a póló?" Nem. Nekem nem kell semmi, maximum a hajgumikra kattanok rá, és ha találok babaesernyőt, azt akarom mindenképpen megszerezni, de azt valamiért nem vesznek nekem. Úgyhogy megéri velem vásárolni, az esernyőn kívül mindent megkapok, amit szeretnék. Mivel semmit sem kérek. :)
Amikor az Alleeban elkóboroltam, bementünk egy játékboltba. Nagyon jól eljátszottam  mindennel, hazamenni nemigen volt kedvem. Mivel voltak akciók, apa azt mondta, hogy kapok egy kis játékot, amire már régen vágyom. Levette a polcról, és megkérdezte, kéred? Na mit gondoltok, mit mondtam? Nem. És nem kértem labdát sem. Ha valamit szeretek vásárolni a krémtúrón kívül, az maximum lufi, vagy mesekönyv.Vagy a Hold.

Öltözködés
Ragaszkodom hozzá, hogy egyedül öltözzek. Most már tudom, hogy melyik az eleje a ruhának, vagy ha véletlenül fonákul veszem fel, jót kacagok magamon, és gyorsan megfordítom. Reggelente titokban szoktam felöltözni, azokba a ruhákba, amiket itt-ott találok, például a szennyestartón. Ezért néha anya leellenőrzi, hogy rendben vagyok-e, sokszor újraöltözködés a vége, ami elől futni szoktam, és akkor jön a cirkusz. A pizsamát szigorúan egyedül veszem fel, és néha már a babámra is rá tudom adni a pólóját. Mióta le tudtam cibálni a babák ruháit, az összes pucéron volt mindig. Most van olyan babám, ami már hetek óta ruhában van. Lassan anya ráállhat az éjszakai babaruha fabrikálásra.


Evés
Még mindig nem eszem semmit a fent említetteken kívül, amit gyakorlatilag magam szereztetek be. Ezért is kell boltba mennem anyával, mert ötlete nincs, éppen mit vagyok hajlandó megenni.

Szórakozás
Sokféle szórakozásunk van, főleg anyával, de mikor hazaérek, szeretek egy kicsit a tv előtt pihenni. A nagy tévénk még mindig nem jó, ezért visszaszereztük a régi tévénket. Apa vagy anya bekapcsolja, és választhatok a mese csatornák közül. Na az is egy jó móka, mert soha nincs egy értelmes mese, és mindig elkapcsoltatom "ez nem jóóó" felkiáltással. Néha anya kuncog a konyhában, mert csak azt hallja apától: "kicsim, ennyi csatornánk van, ebből válassz, ha lehet". 

Hold

Gyönyörű este volt tegnap. Éppen az autóba szálltunk be, amikor megláttam:
-Ott a Hojd!... Kéééjem!
Apa: -Lehozom neked tündérem! Szerzünk egy hosszú létrát és lehozzuk!
-Csijjagot is!
-Csillagot? Mennyit kérsz?
-Ke... Hájmat! Apaaa! Kééééjem! Kéééjem a Hoojdat! Kéééjem!


Rajzolj valamit!

2009. november 18., szerda

Anyaaa, rajzolj valamit! Apát és anyát és a Johannááát!

Megint egy hétfő...

2009. november 16., hétfő

Reggel beérek a bölcsibe, leülök egy szimpatikus székre... Erre Lili elkezd kiabálni, hogy ne oda üljek, hanem a helyemre. Mondom, ennek mi baja...
Mindenesetre,-látván, hogy rossz napja van-, átültem a helyemre. Erre Lili gorombán megcsapott a pelenkájával...
Rózsa mondja neki, hogy simogasson meg, mert semmi oka nem volt rám csapni. Erre Lili odajött, és a fejét elfordítva, fintorogva megsimogatott...
Nem volt örömére a hétfő.
Rózsa azt mondta, 3 napig a nagymamájánál volt, ezért ilyen "hirtelen". No de, ha emlékeim nem csalnak, anno, a "beszoktatásomkor" Tomi egész nap sírt, és rá is azt mondták, hogy egy hétig a nagymamájánál volt, és ezért olyan szomorú. És Apa... mikor mesélte a Piroska és a farkast, azt mondta, hogy a nagymama azért lakott az erdőben, mert senki nem bírta elviselni a faluban.
Kezdek tartani a nagymamáktól.

áááááá :

Elmúlt hét

2009. november 15., vasárnap

Allee

Hivatalosak voltunk az Allee VIP megnyitójára, ahová jól el is mentünk.  Fantasztikus ételek, italok, jó zene várta a meghívottakat. Családi jegyet kaptunk, így apa ragaszkodott hozzá, hogy én is velük menjek,  mondván, úgyis beteg, és nem leszünk sokáig. Pedig anya próbált rá célozgatni, hogy későn lesz, az ilyeneket nem gyerekeknek szervezik, az "és kedves családját" kifejezés csupán protokoll, stb... Később apa is belátta ezt a dolgot. Látva a koktélos, ribizlipálinkás, sajttálas, csokiszökőkutas asztalokat, és egyéb korabeli üdén mosolygó párokat, úgy érezte, máshogy is eltölthette volna az estét, mintsem hogy például engem keres. Sajnos erre is sor került, ugyanis adódott egy kis félreértés. Amíg falatozgattak és beszélgettek, én folyamatosan körbe-körbe rohangáltam őket, gondom nem volt a világra, csodaszépen is voltam felöltözve,.Aztán, úgy a 101.-102. kör körül, kérem, én angolosan távoztam. Nem telt bele másfél perc, anyáék ráeszméltek, hogy léptem,-úgymond-; és elkezdtek ők is körözni, folyamatosan növő sugárral. Anya igazán zokon vette, hogy négy játékboltba ment be keresni a kétéves kis fürgét... Nem sokkal később újra találkoztunk, én csak egy ismerős kisfiú nyomába eredtem, és nem igazán értettem, hogy  mit magyaráznak, de egy idő után biggyesztettem a számmal, mintha érteném. De nem igazán voltam meggyőző, azt mondják.

Egyébként fotósokat is láttunk, s engem persze azonnal fényképezni kezdtek. Nekem se kellett több! Csípőre vágtam a kezem, és beálltam nekik, kedvesen vigyorogtam. Aki nem hiszi, járjon utána, (és küldje már át azokat a képeket...)!

Bendi volt+

Anya: -Ki kapcsolta ki a tévét?
Én: -Bendi.
Anya: Bendi??? És hol van most Bendi?
Én: Hazament Apukával. ....  -Juuuuujj! Eltöööört!
Anya: -Mi tört el?
Én: -Gyere csak! Ide hozom!
Anya: -Eltört a zsírkréta?
Én: -Sajnooos eltört a zsírkréta!
Anya: -Ok, sajnos eltört. De visszatérhetnénk a tévére?
Én: -Bendi volt!!


A tehetség csak megfelelő csatornán közölve kifizetődő

A tévénket annyira Bendi kapcsolta ki, mint én, ugyanis elromlott. Nem nagyon hatja meg a családot, mondjuk, ahhoz egy kicsit nagy, hogy elromolva ott álljon, dehát... apát ismerve azt hiszem várunk egy kicsit, hátha megjavul...
Ezért laptopon néztem meg néhány mesét, találtunk is egy kisvakondos részt, amin elég jól mulattunk anyával szarka-sztikus humorunk miatt. (Egymástól függetlenül röhögtünk, akkor is ha ez nem szép dolog.)
Egyszercsak ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy rajzoljak a számítógépre, anya úgyis mindig dicséri a munkáimat. így is tettem, ezúttal viszont elmaradt a dicséret. Megrovásban részesültem, mivel kiszíneztem kisvakondot.
A tehetség csak a megfelelő csatornán közölve kifizetődő. Papírra rajzoltam tollal legutóbb, és aláírtam :) Apró folyamatos kis hurkokat formáztam a lap bal aljára.

És most a kedvenc kisvakond:




Egyébként találtunk egy nagyon jó kis oldalt, amit ajánlunk szeretettel: traff.hu

Békaperspektíva

2009. november 6., péntek


-avagy ilyennek látom a világot!
Posted by Picasa

menő :)

Milyen menő már, ha egy két éves azt mondja: "Értem, Anya!"


A múltból a jövőbe

Nemrég, Emma érkezése kapcsán elkezdtem ismerkedni babakorommal, és hosszú ideig nézegettem a babakori videóimat, fotóimat. Mert én is voltam ám pocakban! Először még csak babának hívtam a képeken látott kis picurkát, később Bendiztem, majd lassan megértettem, hogy én vagyok a képeken. Hogy mennyire sikerült megértenem, ez majd elválik. Néha nagyon romantikus pillanatokat éltünk át, amikor együtt láttam anyáékat a "kisbabával", összehívtam mindenkit és hozzájuk bújtam :) Nagyon elérzékenyedem az olyan pillanatokban, amikor sikerül megértenem, hogy mi egy család vagyunk. 
Innen valahogyan eljutottam Mamáék online képalbumához, és most azt nézegetem hetek óta. Az egyiken kiszúrtam egy csodaszép díszes növényt, s anya azt mondta, az a karácsonyfa. Nagyon szépnek találtam, és rögtön érdekelni kezdett, hogy akkor mi és hogy is van?
így most már napok óta a Mikulás és a Karácsony a téma, ami leginkább érdekel.
Ma reggel a nagy érdeklődésre tekintettel anya kiválogatta az összes téli mesekönyvemet, bármit, amiben hóember, hóesés, Mikulás vagy Karácsony, Betlehem, vagy egy lüke teve is van. :) Aztán leültünk, és szépen átbeszéltük, mit is hoz a december, és mondhatom, telis tele vagyok izgalommal és várakozással!  Az egyik mesekönyvben például Gáspár, Menyhért, Boldizsár, a másikban pedig Dodó, Cucu és Tapsi ünnepelték a karácsonyt :D Lol :) Úgy tűnik, bárhol és bármi vagy a világon, rákattansz a témára valahogy :D
Mára már Ildikót is rávettem, hogy ha esik a hó, vigyen el hóembert építeni, anya pedig megígérte, hogy együtt díszíthetjük a lakást.
Igyekszem addig mindent de mindent megtudni a témáról, és Mikulásra profi szakértő leszek.
Addig már csak 30-at kell aludni :) plusz a délutánok.
Anya ezt üzeni: :S -még jó, hogy nem márciusban született az Emma. :)

Beteg

2009. november 4., szerda

Itthon vagyok már majd egy hete. Köhögtem, ezért apáék úgy döntöttek, hogy pihenjek pár napot. Nem vészes a helyzet, csak egy kicsit sápadt vagyok és köhögök még mindig. Egyébként már mindenki más is beteg, apa neocitránt iszik, anya meg gyógyteákat.
Anyával jól elvagyunk, leszámítva, hogy nem igazán hagyom, hogy bármi nagyobb volumenű dolgot elvégezzen, ne adj' elmenjen iskolába vagy dolgozzon. Nem is vagyok egy jó alvó, úgyhogy gyakorlatilag éjjel- nappal lefoglalom. Néha gondolkodik, hogy kipihenem-e magam és a betegségemet ily módon, vagy a bölcsiben többet alszom? De hogy éjjel-nappal ébren vagyok attól néha nagyon morci.
Szóval ezért együtt csinálunk mindent. Együtt rakunk rendet a fürdőszobában, együtt törlünk port, együtt porszívózunk, együtt csinálunk reggelit apának, együtt varrunk- ez a legizgalmasabb... Készítettünk párnahuzatot, mindenkinek eldicsekszem vele, bár anya is :) , és megtanított ollóval vágni. Nem tűröm, ha tanítgatnak, jobb szeretek egyedül rájönni a dolgok titkára, így hamar meguntam a folyamatos instrukciókat.
Van azért jó oldala is, mert rengeteget beszélgetünk.
Anya: Kérsz teát, Csumpi?
Én: Köszönöm, nem.

Játékom:
Én: -Sziiiiiia!
A: -szia! Megjöttél? (megölel) Hol voltál?
Én: - Boltban. Vajamit!
A: -Hoztál nekem valamit?
Bólogatok és odaadom anyának az ajándékot.
A: -Köszönöm.
Én: -Szivesen! Sziiia!

Aztán kiderült, hogy az amit anya legújabban nagy bőszen varr, nem is nekem készül. Baromira rosszul esett. Erre mondta, hogy csinál nekem is olyat. Én meg mondtam neki, hogy pirosat kérek :) 

Ezentúl azt mondják, nem kéne ilyen sértődősnek lennem. Ha nemet mondanak valamire, bevágom először a durcit, aztán az ajtót. Körülbelül 10szer rájuk kell vágnom az ajtót egy nap... Ők meg csak állnak, mint Bálám Szamara...