MusicKid

Puzzle

Kirakom a 40 db-os puzzle-t magamtól.


a kép csak illusztráció.

  de nem ez.

És ha ez nem lenne elég, esti mese helyett a DoQ Tv-t nézem, és amikor anya át akarta kapcsolni a Baby Tv-re, csak annyit mondtam:

-Ez jó nekem. 

(valami tüdőödémáról volt szó. Tök érdekes. Remélem a hatodik szülinapomra összedobtok nekem egy röntgenkészülékre)

Folytatódik a youtube-sztori

Megtanultam beírni, hogy mese. Néha még msese lesz, mert a kígyó betű cuki. Az M az bonyolult, azt azért jegyeztem meg, az E meg egyértelműen egy gErEblyE, nem igaz?
Most már vannak kedvenc videóim, és mindig azokra linkelődöm. Mint a cserépkályhától a teáskannáig vagy fordítva.
Most a nevető kisfiút nézem. És röhögök vele én is. Kornél, le foglak programozni a színről.

Beteg vagyok

-És már két hete nem voltam bölcsiben, és még további két munkanapon át biztosan nem is megyek.

Ehhez még hozzájön, hogy hiányzik a bölcsi és a gyerekek, s talán ezért is van, hogy elkezdtem gügyögni. 

Ma már jobban vagyok egyébként, jó lenne kimozdulni, de nincs rá mód, mert nagy hajtás van az irodában. Most épp azt magyarázza az apukám, hogy miért nem lehet mindenféle apró dolgot kidobálni az ablakon.

Most, hogy 3 leszek

Más szavakat sem használok ma, mint hogy HAMM, hogy TETE, hogy BÁBÁ. ?!
Mi ez, nosztalgia talán?

Tegnap viszont, megint villantottam.

Anya: -Jajj, ki vagy te!
Én: -Cukorbogyó!
A: -MI??
Én: -Cukorbogyó!
A: -Ezt ki mondta?
Én: -Én mondtam!
A: -A "Béla" mondta? ;)
Én: -Én mondtam magamnak.

*később a konyhában, a brassói feltuningolása szalonnával c. jelenetnél*

Én: -Kéjek pjasztsjtot.
Anya: -Mit kérsz?!
Én: -pajaszt-sajtot!
Anya: -Szalonnát?! Ezt kitől hallottad?
Én: -Magamtól hallottam.
Anya: -Hanka. Kitől hallottad? A bölcsiben? Apától? Ilditől? Esztertől? Kornéltól? Regitől? Papától?
Én: -Nem, nem nem. Magamtól mondom.

*este dr. House közben,*
-Mi baja a bácsinak?
-Beteg.
-Dr. House majd meggyógyítja. De miért beteg?
-Mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy egészséges legyen. Bár a betegsége nem feltétlenül szerencsétlenség.
-Miért?
-Kérdezd apádat. (-Én is tőle tanultam.)

Szülinap

Szombaton 3 éves lesz a Hanka. Ezentúl más kevesebbet ronthatunk rajta. Ha szeretnétek velünk ünnepelni, akkor szombaton 17kor lenne itt egy kis vacsi, aztán  egy korai lefekvés után másnap Istentisztelettel végződne :)  Mindenkit Szeretettel várunk.

Mindenki jól van...

Mert az úgy kezdődött, hogy amikor anya egyik alkalommal értem jött a bölcsibe, nagy naivan megkérdezte a "munkatársait", hogy jó idő van-e. Mire ők: -HUUU, naagggyyoooon jóóó, nagyon meleeg van, stb. stb. 

Aha. 

Elmentünk a játszótérre hazafelé, ránk esteledett, és anya gyakorlatilag sz.rrá fagyott. Akkor előjött a szokásos mandulagyulladás, megfázás, és vele mindenféle kór. Nagy nehezen kikúrálta magát, majd ezek után kapott egy bizonyos gyógyszert -mindegy mi miatt- aminek az összes létező mellékhatása kijött rajta, de a látászavartól a hányásig :D Biztos vicces volt halszemoptikával nézni a világot :D

Jó, az új gyógyszert megszoktuk, majd érkeztek a viharfelhők, minek hatására én fáztam meg. Emiatt anyának megint bedurrant a mandulája... 

Tegnap már kezdődő kötőhártyagyulladást állapítottak meg rajtam, úgyhogy jól vagyunk :D 

Apától nem tudtuk megkérdezni, hogy hogy van, mert egyfolytában telefonál.

Ború

Tegnap Eszterrel bőrig áztunk, s mint mára kiderült, jól meg is fáztam. Ma este sírva ébredtem, átkéredzkedtem anyáék ágyába. Cserébe kiszívta az orrom.  Cserébe visszafeküdtem a saját ágyamba. Nem gondolja, hogy ezek után még vele alszom...

Ki az a Béla?!

Megtanultam használni az egeret. Még nem tudjuk, hogy örülünk-e neki. De hogy megint fejlődött a mozgásom, az kétségtelen.  Most egyfolytában a traffot akarom mosni.

Tegnap, lévén szombat este, és anyával ketten vagyunk, leültünk megnézni egy filmet a tévében, olyan hagyományos módon, hogy ment a tévében mi meg néztük :) volna... ugyanis a nagy viharban beázott a upc kábel a 9. kerületben, így se tv, se internet, se telefon, se apa :D Most, így kipihenve magunkat, nincs más hátra, mint fel a flyladyre, hogy kedvet kapjunk egy kis takarításhoz. Mi nem csináljuk ugyan (egyiket se gyakorlatilag:), de kognitív megerősítésnek mindenképpen hasznos :D 

Erről jut eszünkbe egy idézet a tegnap esti film első 20 percéből, amit láttunk:

-Jó reggelt. Még nem kell felkelned, de lelkiekben kezdj el rá készülni. Még nem kell felkelned. 

Konkrétabban rólam: egyik nap egy mérőszalaggal mászkáltam, és mondtam anyának, hogy állapítsa meg, hány kiló vagyok. Miután tisztáztuk, hogy mit is szeretnénk, kb. 95 cm -ben határozta meg a magasságomat. A bölcsiben is én vagyok a legnagyobb, itt már a szélességemet is beleértve. Istápolom a kisebbeket, hogy anya mást sem hall rólam, amikor értem jön. Azt is mondták, hogy ideje lenne gyarapítani a családot. :)
Egyébként még mindig nagyon izgalmas a hazaút a bölcsiből, új szokásom szerint végéig araszolom a kerítés-széleket, ahol csak lehet, ami attól nagyon durva, hogy egy sportpálya mentén  is jövünk a Villányin általában, aminek kb. 200 m a kerítése és ettől tart olyan nagyon rövid ideig a hazaút. 

A beszédem is megállíthatatlanul fejlődik, nagyon sok verset, mondókát és éneket tudok. 

Szeretek rajzolni, és imádok Eszterrel játszani. Két dolog miatt szoktam szomorú lenni, ha nem mehetünk a játszótérre, mert esik az eső, és ha apa azt mondja, hogy most nem érek rá. 

A legutálatosabb dolgok mostanában számomra, mikor fel kell öltöznöm, és mikor fürödnöm kell. 

Beadtuk az óvodai felvételi kérelmet, ezért át kellett költöznünk a Tompa utcába. Mondtam is, hogy a Tompa Nagymamánál lakunk :D 

Van egy titkom is. 

Egyik nap játszottam nagy jókedvűen, amikor anya egyszer csak meghallotta: -Nagyon szejetlek, Béja! Mikor megkérdezték, ki az a Béla, mondtam, hogy a barátom. Azóta azt akarják kiszedni belőlem, hogy ki az a Béla. De nem mondom ám el... :)

Reggelente odaülök Ildi asztalára, aki mindig hoz valami finom reggelit, pogácsát vagy bármit és együtt szoktuk kezdeni a napot, azzal, hogy megkérem, nézzük meg a "játékpacilovat".

 

Képzeld el!!!

Voltunk a játszótéren, képzeld el! És hintáztam is, képzeld el! És volt ott egy kisfiú, akivel szaladgáltam a labda után, kéééépzeeld eeel! És egy másik kislány meg sírt, képzeld el! És villamossal jöttünk haza, képzeld el! És felmásztam a mászókára, így.... és anya segített leszállni, képzeld el! :)
és képzeld el :)

Jöttem láttam

bocsánatot kérek...

Kifejezéseim tárháza bővült a "bunkó"val. Úgyhogy, ha csak alkalom volt rá, mondogattam, nem egyszer kínos helyzetbe hozva a szüleimet. (például üvöltve egy hangos utánfutóval elrobogó autó után). 

Addig-addig fajult, míg a bölcsiben egy kellemes délutánt töltöttem mindenkit lebunkózva. Többek között Rózsát. 

Rózsa rám kiabált, hogy akkor maradjak ahol vagyok és faképnél hagyott.

Ekkor észrevettem magam.

Hazajöttem, és az első dolgom volt elmondani anyának hogy bajban vagyok, összevesztem Rózsával. Erre ő megkérdezte miért, és ennek hatására majdnem vele is összevesztem :) Azt mondta, hogy kérjek mielőbb bocsánatot. 

Úgyhogy reggel az volt az első dolgom. Viszont,  ő már nem tudta, miért mondom, de a lelkemnek jobb :)

Környe

Hétvégén apával voltam a Rancson! Nagyon jól éreztem magam. Horgásztam, szomszédoltam, rajzoltam, szaladgáltam, homokoztam. Vasárnap délután értünk haza Forma1 óra előtt néhány perccel :) Kivételesen anya is megnézte, és ráébredt, hogy vagy szétunja a fejét hogy mit mennek körbe-körbe, vagy ha részletekbe menne megállapítja, hogy tök bonyolult az egész :)
Én mit sem törődve az egésszel úgy feltöltődtem amíg apával pihentünk, hogy itthon vihogtam mindenen egész nap. És szokásomtól eltérően szombaton rengeteget, de rengeteget ettem, hogy apa alig győzte.

Most komolyan: Miért?

A szerkesztő bejegyzése:

Miért van az, hogy azt mondom, kiégett az izzó, és a férjem megkérdezi, hogy be van-e dugva a lámpa?

Aztán, amikor a gyerekem is konstatálja, hogy nem ég a lámpa, és én mondom neki, hogy kiégett az izzó, azt kérdezi: be van-e dugva a lámpa. És AMIKOR ÉN AZT MONDOM, hogy be van dugva, akkor megkérdezi:

ÉS FEL VAN KAPCSOLVA?

basszus kiégett, higgyétek már el, rohadtul egyszerűen kiégett én nem csesztem el semmit kiégett kiégett kiégettttt

és amúgy szereltem már mosogatótól kezdve a kilincsig mindent és a képeket is én fúrtam fel tiplivel, mert úgy szólt a kérés. És megismerem a konnektort és a sok fekete zsinór közül is ki tudom választani azt, amelyik "kigyullassza" a lámpát :)

amúgy ti hoztok másik izzót, mert nem tudom, milyen kell bele :D lol :D
cupp

Cuki vagyok és te szeretsz engem

  

ez elment vadászni...

 

Menj

-Anya rossz voltál, mert veszekedtünk. Menjél a sarokba és gondolkodjál.

Jólelkű

Nagyon sokat dédelgetem a kisebbeket a bölcsiben. Mondókázok, énekelek, sétálok velük :) Anna (a bölcsi vezetője) azt mondta, hogy anya-típus vagyok. Azért anya őszintén reméli, hogy nem az a korai-anya-tipus :D

Mikor ma hazajöttünk, vita tört ki, hogy Híradót vagy Mesét nézzünk-e. Persze a Mese győzött. Aztán kb. 5 perccel később bementem anyához, megsimogattam, és mondtam neki, hogy
-Most már nézhetsz hiradót anya!


Tegnap este játszottam a szavakkal:
-Szegény Anya, Szegény Apa, Szegény Hanka. -ekkor apáék rémülten kérdezték, hogy mit sajnálkozok.
-Boldog Anya, Boldog Apa, Boldog Hanka! -válaszoltam vigyorogva.
Szóval, a nem-boldog embereket sajnálni szoktam.

Egyéb aforizmáim:

Ha baj van, akkor baj van. Ha semmi baj, akkor semmi baj.

Nyelvújító

hiányzik egy darabja= eldarabászott  (© copyright by Hanka. All rights reserved.)

de anya sem marad le a szófogadatlankodsz kifejezéssel

 Mesélek:
egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kislány. a kislány nagyon szeretett játszótérre járni. megette az ebédet, a főzeléket, és a levest is. aztán elment aludni. bekapta a cumiját, a maciját megölelte... és
éésss....
-Anya, hogy is van?
várjál, na közben tudom.
ééés elaludt. És amikor felébredt, akkor elmentek a játszótérre. És ott elesett. Beütötte az orrát. Aztán hazament és meggyógyította az apukája.

Elfoglalt vagyok

    

Egy kisfiú készségesen segített felvenni a bukósisakot. Ajánlottam neki, hogy én is ráadom az övét, de nem akarta... pasik... ;) 

Köszönjük Katának a rollert :)