+2 fog

2008. április 22., kedd

Még két fogacskám kibújt alul, így nem sokára már 8 fogam lesz.
Lépegetek a bútorok körül, és a konyhában anya nadrágjára csimpaszkodva felállok,- na onnan nehezen szabadul!
Tegnap új poénkodást találtam ki: amikor reggelente anya bejön, mindig játszunk egy kicsit a nagyágyon. Én meg azzal szórakoztattam, hogy ültem-ültem, egyszercsak hátradőltem, és figyeltem a reakcióját. (ez a smile hogy hasonlít rám! nagy kék szemek, és még nagyobb száj) Kis idő múlva már akkor csináltam, mikor mondta, és baromi büszke volt rám, hogy értem mit mond, (na meg magára is). Szóval ezt már tudjuk.
Nem voltunk ma úszni, mert apának el kellett mennie vidékre, így anya csinálta apa munkáját, hogy készen legyen, mire a könyvvizsgáló bácsi ideér. (Anya munkáját viszont szintén anya csinálta, csak előző nap éjjel.) Azt mondták, megint nagyon jó voltam, mert szinte egész délelőtt aludtam, így el is készült mindenki, épp időre: beállított az a bácsi, apa is pont akkor jött meg, így nem volt más választás, mint a könyvvizsgáló bácsi orra alá dugni azokat a kimutatásokat, amiken anya dolgozott délelőtt. Aki ismeri az anyukámat, az tudja, hogy ezt nem mindig szabad csinálni, mert ha a vicces kedvében van, a kis megjegyzések és a smile-k akár el is maradnak a kimutatásokból, a rövidítések még azért ott maradnak, mint ahogy ma is: Kistraktor helyett Trakit írt, mire a bácsi megkérdezte, hogy az mi ... Anya meg csak pirult Egy heverőt pedig befejezetlen beruházás számlán hagyott, de ez már részletkérdés.. mert ettől eltekintve világos és pontos volt, és "tök büszke volt magára".
Hétvégén megint voltunk Környén, végig másztam az egész partot, és életemben először homokoztam! Lent volt Zsolti, (és a játékai), és egy "Trakival" nagyon jól eljátszottam! Vagy egy órán át...

Hintásképek

2008. április 16., szerda

Hiszti

Anya szerint hisztis vagyok. Ami egy kicsit bánt, hogy a védő néni szerint is. Ma voltunk nála, és én már eléggé unatkoztam, szerettem volna négykézláb megismerkedni a tereppel, de anya nem engedett le a földre. Egy darabig játszottam Goofyval, egy ottani kézbábbal vagy mivel, de mikor már ő sem tudott újat mondani, elhatároztam, hogy nem maradunk itt tovább egy percet sem. A baj csak az volt, hogy anya meg Ági néni még beszélgettek, így ordítanom kellett, de Ági néni azt mondta, hogy őt bizony nem hatom meg...
Na még mi is történt...
Hétvégén Környére mentünk, és ott is elég nehéz volt már megülnöm, így apa megengedte, hogy közelebbről megnézzem a füvet. Nagyon szép, napsütéses idő volt, egy kis széllel, így letettek, és jól elnézegethettem a mozgó kicsi virágokat a fűben. Kerestem botokat és azzal kalimpáltam meg piszkáltam a dolgokat. Kicsit látszanak a virágok is. Némelyiknek nagyon jó illata van. (Egyébként nagyon szeretek szaglászni.)



Aztán még az történt, hogy hétfőn anya párizsi bundás pulykamellett sütött, és mivel mindenki evett belőle, én is kaptam kis darabkákat a húsból. Apa ölében ültem, és anya etetett. Egészen addig, míg meg nem untam, és egy harcikiáltással megragadtam egy darab húst a tányérról és elkezdtem eszegetni.


Még annyit, hogy most már nem csak hogy bárhol feltudok állni, ahol tudok kapaszkodni, hanem oldalazva lépegetni is tudok, mint a nagy babák!



Kicsi Hanka újra száguld

2008. április 13., vasárnap

Pár szó a napjaimról

Mivel már elég rég írtunk, durva lenne leírni, hogy mi történt velünk az elmúlt hónapban. (De képesek lennénk rá twisted ) Szóval, inkább mesélek arról, miket csinálok már mostanában.
Az első, amit megjegyeznék, hogy én és 6 fogam, köszönjük, jól vagyunk. Egyre ügyesebben használom a fogaimat, ma is Környére mentünk, és egész úton kiflit eszegettem, tépegettem a fogaimmal. Kell is lennie valami ennivalónak mindig a számban, lehet ez egy keksz, piskóta, kifli, műanyaglapát, dvd tok, vagy a kezem, -szóval bármi, különben csikorgatom a fogaimat. Anya azt hitte, nem éli túl ezt az időszakot, de kb 3 nap alatt hozzá szokott.
A másik, hogy egyedül és magamtól fel tudok állni a kiságyamban, illetve tegnap már a kádban is egyfolytában felálltam. Nagyon élvezem, igazi nagy babaként, állva szoktam óbégatni az ágyamból. Anya mindig meghatódik ha meglátja. Még hálózsákban is felállok már.
A harmadik, a szeretgetés. Lilierzsire emlékeztek még? A lila hajú babám. Hát őt nagyon szeretem, ölelgetem és puszilgatom. Néha kicsit zavar, ha a közelemben van, mert nem tudok belemélyedni más játékba, mert folyton visszamászom hozzá, hogy megszeretgessem.
A negyedik, a Hinta! (hihhii). Újabban játszótérre járunk anyával. Egyre jobb idő, így egyre több gyerek van, amit mindketten nagyon élvezünk, órákig el bírnánk nézni, ahogy játszanak. Szoktunk hintázni is, mert van babahinta, és hatalmasakat vigyorgok! Legutóbb mellettünk hintázott egy kislány és az anyukája is ott volt, valamin nevettek, így gondoltam, akkor nekem is nevetni kéne, és hangosan elkezdtem heherészni. Ez nagyon tetszett nekik!
És ez az ötödik, a nevetés. Mostmár szalonnevetésem is van. Ha valaki nevet, hát, nevetek én is. Akkor is, ha nem is olyan vicces a dolog. Rájöttem, hogy ezt szeretik az emberek.
Még annyit elmesélek, hogy voltunk kedden is és ma is usziban, és magamtól beugrottam anyához a medencébe, és kapaszkodom a korláton. És más forrásból is beigazolódott amit anya mondott, mert a tanár néni is azt mondta (jaaaa, Ági néni a tanár néni neve, kiderült így 7 hónap után), hogy én mindig "Csak vigyorgok kifelé a világnak".
biggrin

Hol is hagytuk abba?)

Talán a Húsvétnál... Igen-igen. A pocakom még nem volt valami jól, de anyáék ezzel mit sem törődve megszerveztek egy gyors húsvéti családtalálkozót. Emlékeztek... Megállás nélkül robotoltak egész nap, míg én nagyokat szunyókáltam.
Este, mikor mindenki megérkezett, és engem kellően széles mosollyal üdvözöltek, végülis Peti nyakában kötöttem ki, és hatalmasat játszottam.
Zongoráztunk, furulyáztunk, énekeltünk, stb stb...
Másnap pedig volt egy első számú locsolóm, Bendi.
Erről is képet!

Anya másnap se állította le magát a főzéssel kapcsolatban, és mivel szülinapjára kapott egy hatalmas, gyönyörű süteményes könyvet, el is készítette belőle az első édességet, amihez épp össze tudta szedni még a hűtőből a hozzávalókat.