Csütörtökön hazajöttünk Mamához, mivel elég strapás időszakon vagyunk túl és már mindenki nagyon hiányolt mindenkit.Ennél fogva a nagy örömködés után megtöltöttünk egy szobát a cuccainkkal, és lazulni kezdtünk :)
Pénteken még aluszkáltunk, szombaton anya találkozott néhány régi ismerősével és nélkülem ment sétahajókázni :(
Úgy terveztük, hogy vasárnap az állatkertbe megyünk, de ez nem igazán jött össze... Úgyhogy helyette elindultunk a Morotvához békát nézni :D
Találós kérdés:
a. láttunk békát
b. meg sem találtuk a morotvát
c. egy szál békát sem láttunk.
d. egyetlen békát sem láttunk, de néha mintha hallottuk volna őket :D
igen, a mosolygós válaszolók nyerhetnek. Szóval mit is kezdhet egy hároméves magával Rakamazon?
Kaputól az első háznál:
-Anya! Ott egy kutya.
-Igen., ott egy kutya.
Második ház:
-Anya! Ott egy kutya.
-Igen., ott egy kutya.
Harmadik ház:
-Anya! Ott egy kutya.
-Kicsim, itt minden háznál van kutya.
Negyedik ház:
-Anya! Ott egy kutya.
-Kicsim, mondd utánam: Itt mindenhol van kutya.
-Itt ...de anya! ott egy kutya.
-Itt mindenhol kutya van. Mondjad!!
-Itt mindenhol van kutya.
Na, ekkor a kutyákon túljutottunk, következtek a hangyák és egy negyed óra múlva kb a virágok, majd a padok, kavicsok, kerítések...
Elérkeztünk a Takarékszövetkezethez :D Természetesen nekiláttunk az ok-okozati viszonyok átismétlésének, és egy fél órán át azon hülyéskedtünk, amit sosem hagynánk ki, hogy a motor hogy gurul le a két méter magas rámpáról vagy miről arról a ferde betonról a lépcső mellett Kicsit izgultunk, hogy valaki esetleg észrevesz és elhajt onnan. De nem nagyon láttunk embereket :D Aztán mégis jött egy bácsi, aki az automatához tartott, bár nem értettük, hogy vasárnap minek neki pénz :D -bocsi- és amikor utána fordultam, -mert miért ne forgolódnék a férfiak után- elindultam én is a motor után, csak fenékkel. Kicsit össze kellett szedni, de még 8 napon belül vagyok.
Leértünk a Morotvához, amin amúgy meglepődtünk mert anya őszintén szólva egy sekély pocsolyára emlékezett, de ez tök szép volt, mint egy tó :D És még stégek is voltak. Le is ültünk egyre, de a motort kint hagytuk, ami miatt anya visszament a partra, egy jó 3 méterre. A lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak meg, és hátrarepült a motorért. Persze egy másodperc sem telt bele és: -Anya! Megmozdultam! ... Jót napoztunk, láttunk kacsákat, siklót meg mindent csak békát nem... de hallottuk őket.
Aztán hazafele anya felvitt ún. kálvária-dombra, hogy megmutassa a kilátást, de nem láttam ki. Ami nem is baj, mert erről viszont szebb emlékei voltak mint amit most láthatott. Miután annyit szaglásztuk az orgonabokrokat, hogy néhány méhecske hazaindult velünk a szagunk miatt, megláttam a játszóteret, és egyben rákezdtem apázni.
-Ott egy hinta! Aaahapaa, gyehere éhrteeem feketee aautóóóóvaahhaaal! Ott egy csúszda is! Aaahaapaaa! Apucikááám!
Onnantól érdekes volt, hogy most akkor sírunk vagy játszunk, és valahogy a kettő között értünk haza.
Úgyhogy a nagy fekete autós embert ettől a perctől kezdve nagyon nagyon várjuk :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése