Minden bizonnyal

...Nagyon hiányzom már mindenkinek :)
Az az igazság, hogy mivel anya tolmácsolásában fut a blogom, nehézkesen haladunk, mert nagyon sok a munka most az irodában.
Viszont rengeteg olyan élményben volt részem, amit érdemes lesz idevésni, kezdve a Húsvéttal, amikor Surányban voltunk, majd kis esti látogatóként éjjelre hozzánk érkezett Bendike, folytatva a Húsvét vasárnapi boci és tyúkkergetésemmel és aztán a Juditéknál tett látogatásunkkal. A szókincsem rohamosan bővül, és néhány új tulajdonságom is lett az elmúlt hetekben.
Valamint, mostanában gyakori látogatóink Jojó és Bibi, akikkel jókat tudok "ökörködni" .
Szóval majd érkezünk!

háji

Hétvégi kertészkedés

Szombaton kaptuk magunkat, és lementünk a Rancsra, kicsit rendbe tenni a házat és a környéket. Felfedeztünk jónéhány, lombok és bokrok alatt megbúvó virágot. Ezért bokorirtásba, vagy legalábbis ritkításba kezdtünk.
Elestem és vérzett a térdem! Apa majd hogy nem büszke volt rám, hogy milyen nagy vagyok "prézlistérddel".
Találkoztam a szomszédokkal, és mindenkinek az volt az első szava, hogy "Milyen nagy lettél!" Én meg büszkén vigyorogtam rájuk, úgy látszik, ez valami jó dolog. ?
Apa azt kérdezte, hogy horgászunk-e egy kicsit, mire anyával egyszerre rávágtuk, hogy Nem. Ő meg rendre intett bennünket, "lányokat".

Vasárnap anyával sétáltunk délelőtt, először Mike-kal, de miután látta anya, hogy mennyire élvezem, hogy százágra süt a nap és pólóban lehet flangálni, hazavittük és visszamentünk sétálgatni. Délután Kristófékkal elmentünk a Tropicariumba. Gyönyörű halacskákat, madarakat, krokodilt, majmot sőt hatalmas cápákat is láttunk, amitől először megijedtem, mert pont a fejem felett úszkáltak. Utána játszottunk a Campona előtti játszótéren, Niki "leküldött" a csúszdán, Kristóf pedig elkapott, nagyon nagyon jó volt.
A többi napokon szintén játszótereztünk délután, és történt valami, amit anya csak Csodának titulált: kérte, vigyem vissza a kisfiú vödrét, amit előzőleg elvettem, éééés taratataam visszavittem. Úgy megdícsért anya, hogy gyorsan adtam még neki egy lapátot is. A kisfiú csak pislogott, de mit sem törődtem vele: ha ez teszi az anyukámat boldoggá, hogy odaadom a kisfiúnak a cuccokat, hát legyen.
Anya egyébként kikötötte, hogy korábban kell hazajönnünk, és egyik nap nem is fogunk menni, hanem pihennem kell, mert kicsit taknyos vagyok, anyának meg tüszős mandula gyulladása van, miért is ne. Pici korom óta érzékeny rám a torka :) illetve, ha van valami bajom, rögtön fájni kezd a torka, de most először tüszős. valószínüleg. Nem is tudom, mi lesz így a húsvéti túrákból, amit terveztünk, jobb is ha gyorsan beküldöm az ágyába, különben a végén még itthon fogunk dekkolni.

Játszóterezés

A már említett szerelmetes motorom megváltoztatta a hétköznapjainkat. Pozitív értelemben,- számomra.
Apa tiszteli ezt az új szerelmetes állapotomat, ezért távolabb áll meg a bölcsitől, csak hogy motorozhassak, és úgy is számolja az időt, hogy csak egy kis játszás után induljunk haza. Tegnap és ma ez a kis idő két órát vett igénybe.
Mikor közeledtünk haza, telefonáltunk anyának, aki akkor már "játszóruhában", homokozójátékokkal, labdával, kiflivel és joghurttal megrakodva lejött az autóhoz, és mentünk tovább a játszótérre. Tegnap még apa is ott maradt legnagyobb meglepetésemre, de ma már anyával vártuk meg a naplementét, és utána indultunk csak haza.
Megtanultam csúszdázni, nagyon szuper dolog! Mikor felállok a csúszda tetejére, (ahol -vigyázat- gyorsan le kell ülni!), körülnézek és széles mosolyt küldök a játszótér apró népére.

Zsófi

Kibékültem Zsófival.

És a névnapomra kaptam egy motort Mammától, amivel tegnap haza is cirkáltam a körútról. Közben még Fornettit is vetettem anyával, így nagyon jó kis utam volt a bölcsiből hazafelé.