Június

Először is a nagy hír: felvettek a közeli oviba. Tegnap voltunk böngészésen. Vagyis ismerkedő délutánon. A "3." csoportba fogok járni, és virág lesz a jelem. Anya hiába nógatott, hogy válasszak egy jelet, mert elfoglaltam magam az új játékokkal, úgyhogy végül ő választotta, és különben azért, mert ezt minden nehézség nélkül felismerte. Nagyon izgulok egyébként, már nagyon várom. A bölcsiben meg is mondtam, hogy ide többet nem jövök,- némi szomorúságot okozva ezzel Edinának. Persze a nyarat még ott húzom ki. 

Nagyon kellemes az ovi, van úszásoktatás és balett. Nagy valószínűséggel és nagy sajnálatunkra a zeneovi és egyéb külső pedagógus által tartott foglalkozások egy új törvénynek köszönhetően már a múltté. 

De meséltek a kötelező foglalkozásokról: környezetismeret, test nevelés, ének-zene és ábrázolás. Ábrázolás. Anya szeme könnybelábadt, mikor meghallotta ezt a szót, hogy az ő hároméves kis tojáshéjjasát ábrázolni akarják tanítani. 

Megismerkedtem továbbá két új csoporttársammal, a kislányt Jankának hívják, a kisfiút Kelemennek :) Felnőttek részére egy megjegyzés., megismerkedtünk a szüleikkel is, és megállapítottuk, hogy Janka anyukájának kellene lenni Kele apukájának és Kele apukájának kellene lenni Janka anyukájának, de mindegy. Szóval érdekes volt a felhozatal.

Összességében nagy változásokat fog hozni a szeptember, ha minden igaz anya is visszamegy a régi munkahelyére, úgyhogy ovi meló ovi vacsi életünk lesz, mint más embereknek :D 

Egyébként június első hétvégéjén Mamáéknál voltunk. Szülinapja volt, mi azzal leptük meg, hogy  egyszercsak a 3 gyereke és Én szálltunk ki az autójukból egy tortával a kezünkben. Énekeltük a szokásos köszöntő dalt, és kb háromszor újra kezdtük, mert Mama mit csinált? Naná, hogy palacsintát sütött, mikor megérkeztünk :)

Másnap bejártuk anyával Tokajt, tök jól szórakoztunk, és kaptam fagyit is. 

A másik hétvégét pedig apával töltöttem, strandon voltunk Tatabányán, úgyhogy meg van a színem a nyárra. 

Legkedvesebb elfoglaltságom még mindig a puzzle, nem bírom megunni. Tegnap az oviban is nekiestem egynek, és bár egy pillanatra láttam csak az egész képet, nagyon ügyesen kiraktam, hogy anya csak lesett.

Még egy ijesztő dolog, hogy a felnőtt olvasmányok nagyon lekötnek. Anyát egyik nap a Mester és a Margaritával a kezében találtam, kértem, hogy olvasson. Gondolta, kipróbál. Felolvasott egy-két mondatot, aztán felnézett, hogy figyelek-e. Figyeltem. Felolvasott két bekezdést, aztán úgy vélte, hogy már alszom.  Felnézett, szóltam neki, hogy "még nincs vége". Akkor úgy döntött, hogy tovább olvas. Kicsit minden második mondatot kihagyott a lelkem egészssége érdekében, de azóta is mondom neki, hogy olvasson a "fekete könyvből". A minap pedig A láthatatlan embert emeltem le a polcról, ami anya egyik gyenge pontja, mert a kedvence. Hát, eljutottunk addig, hogy Zéta szabad lesz. Ha akar. Ez kb. 8-10 oldal, amit simán végig hallgattam. Utána aztán kétszer átbeszéltük a hallottakat, és már alig várom, hogy megtudjam, mit kezd Zéta a szabadságával.
Reggel a bölcsibe is magammal akartam vinni, de látva anya és apa rémült arcát, szájbiggyesztve bevágtam a fotelbe, hogy
- akkor majd este olvassuk, nem hiszem el...