Ők mégis ettek

2008. március 23., vasárnap

Emlékeztek, hogy nem voltam valami jól a napokban,- sőt, még most sem vagyok túl rajta.
Apa meg anya viszont ma egész nap a konyhában sürögtek-forogtak, mert estére vendégeket, ill.. a Családot vártuk vacsorára. Jó kislány voltam, és hagytam őket tüsténkedni, és végül is nagyon jól sikerült ez a nap!


Ha húsvét, akkor böjt?

2008. március 21., péntek

Sajnos nem vagyok valami jól mostanában. Sőt, mondhatni kifejezetten rosszul vagyok . A hét elején megfázásos tünetek kerülgettek, életemben először köhincséltem és nagyon taknyos voltam. Két napig is tartott, úgyhogy anya számított rá, hogy csütörtökre kutya bajom sem lesz, mert szerinte az ilyen megfázásos betegségek nem szoktak túl sokáig tartani. Csütörtökre viszont egyéb a hasmenésem is lett, és azóta csak rosszabb minden... Ma már semmit nem ettem szinte, de legalább a megfázásból tényleg kijöttem. Remélem lassan elmúlik, bár azért a hangulatomat nem nagyon befolyásolja, jó kedvem van, csak mégis jobb lenne, ha egészséges lennék, mert egyrészt többet lennék ébren, másrészt kérhetnék anyáék kajájából, elvégre jön a Húsvét.
Mondjuk, lehet, hogy idén sem nekik, sem nekem nem lesz túl sok kedvünk a nagy evészethez...

Úszás

2008. március 18., kedd

Megint voltunk úszni, most bkv-val mentünk, de így is elkéstünk, mert alig bírtam felébredni 11 körül. Hát igen, ki kellett pihenni a földönalvást. Kicsit meg vagyok fázva mostanában, életemben először köhögök, de nem nagyon, és taknyos is vagyok.
Úszásból ötös, nagyon kenem-vágom, folyton jár a lábam, úgy próbálom előre tolni magam, mint itthon a földön a mászással. Hát azt a konzekvenciát vontam le, hogy itthon jobban beválik ez a tecnika, mint a vízben.
Most nem voltunk piacon, mert apa értünk jött, magától, kérni sem kellett, mert állítólag havas-eső esett itt az Üllői úton. Mi ebből semmit nem láttunk, mert édes napsütésben autóztunk hazáig, és még mindig süt a nap, szóval, lehet, csak apa borult be egy kicsit
(ez csak vicc volt)

Piac- avagy ágyon vagy földön egészségesebb aludni?

Hétfőn lementünk pelenkáért a Rossmannba. Legalábbis itthon ezt mondtuk, de mivel a Rossmann pont a villamosmegállóval szemben van, összenéztünk anyával, gondoltunk egyet és felültünk a villamosra, hogy elmenjünk a fehérvári úti piacra. Uszi után szoktunk oda járni, mert nagyon gyöngyörű virágok vannak az alsó szinten, minden féle kaspó, csupa jó illat és szép szín, szóval odajárunk kicsit szocializálódni, helyre rakni a lelkünket. Vagyis anyáét, mert az enyém még azért rendben van Rengeteg gyönyörű tojás is volt most már, aranyeső barkával, mindenféle kosárkákban mindenféle színek. Nagyon élveztem, jó kedvem lett, végig rúgkapáltam az egész vásárlást. Megismerkedtünk részletesebben a piaccal, mi hol hogy, közben vagy ezer nénike dícsért meg, hogy milyen édes, aranyos, ennivaló vagyok... És legfőképp: Barátságos. Bejártuk mindegyik szintet, a végére már anya azon gondolkodott, hogy jobb lenne, ha már tudnék járni, mert akkor a helyemre is pakolhatna, úgy nézett ki a kocsim mint egy karácsonyfa, hogy már alig bírta tolni... Vettünk ebédhez valót, zöldségeket, húsokat, túrót, házi tejfölt, de anya végére tartogatta magának a meglepetést, amire már nagyon rég várt: jól bevásárolt fűszernövényekből, rozmaring, bazsalikom, citromfű, ööö... a többit nem bírtam megjegyezni. A vicc csak az, hogy ő sem, mikor elfordultunk az újabb szatyorral terhelt kocsimmal a virágostól, már ő sem volt biztos benne, hogy otthon is egyértelmű lesz, hogy melyik növény mi is... Apa 11 körül telefonált, hogy kész van-e a melegszendvics, amit beígértünk neki 9kor. A baj csak az volt, hogy akkor még fő és lényegi uticélunktól, a pelenkától egészen távol voltunk, de erre már összekaptuk magunkat, és szépen hazaindultunk. Jól éreztem magam, annyira, hogy totál ki is fáradtam a piacozásban, és itthon egy hatalmasat szunyáltam.
Este mikor anyáék is lefeküdtek, felébredtem, és apa -anya szerint rossz szokásához híven- odavett maguk közé. (na nem mintha anya nem igyekezne azon, hogy inkább hozzá legyek közelebb a nagyágyon.) Legközelebb csak 5.35kor ébredtek meg, mikor konstatálták, hogy sehol sem vagyok, és gyorsan összeszedtek a földről. Anyának nagyon lelkiismeret-furdalása volt, de én álmomban semmit nem éreztem abból, hogy valamikor leestem, körülnéztem, és aludtam is tovább a kis hálózsákomban. Apát álmában pedig elég nehéz meghatni bármivel is, kivéve, ha az a bármi egy kávé.

ettünk végre egy jót...

A hétvégén megint kirándulni voltunk Környén. Elég hamar eltelt az idő, de jó volt látni az ismerősöket, megint bájosan mosolyogtam mindenkire, és ezért ők is rám. A "hamar eltelt az idő" azt is jelenti, hogy hamar nagyon éhes lettem. Amúgy is tervben volt, hogy elmegyünk ebédelni valahová, mert apa meghívta anyát, valahogy így: "menjünk el ebédelni, legalább eszünk végre egy jót!". Erre anya persze sírva fakadt, mert mindig tele a hűtő, és még a sütő is... Tegnap pl. kapros túróval töltött csirkemell volt, desszertnek fehércsokis sárgabarackos tejberizs -szóval nem egy krumplistészta na, -bár én odaáig vagyok érte, szeretem. Múlthéten is volt a zúzapörkölttől a marhahúslevesig minden... Apa nem is megbántani akarta anyát, és ezt anya is tudja, de azért ilyenkor -főleg a nőknek- meg lehet bántódni, mer' akkor is méltatlan ez a fogalmazás...
No de visszatérve, elmentünk Gántra, ami egy tök jó hely, pici korom óta oda járunk, ha Környén vagyunk, ami azt jelenti, hogy már 3x! is voltam ott. Még útközben elaludtam az autóban, mert elfáradtam a friss levegőn, így anyával a kocsiban vártuk meg a kaját, és csak akkor mentünk be, mikor kész lett; csodák csodájára épp akkor ébredtem... Ez egyébként anyának is kapóra jött, mert addig szép csendben újra átlapozta a "főzősújságokat", és beikszelgette, mit akar enni a jövőhéten Az éttermi menüt majdnem teljesen végig ettem, ettem húslevest, aztán pároltzöldséget, bakonyimártásos petrezselymeskrumplit, éééés a végén gundelpalacsintát és somlóit felváltva... mindenből csak pár falattal ettem, és éjjel egy kicsit fájt a gyomrom, de inkább ez, mint az éhség, nem ?
Mikor hazaértünk, egy kicsit ijesztő volt a hangulat. Az ablakunk alatt villogott rengeteg rendőrautó, meg bácsik és nénik rohangáltak le-fel az utcán, volt aki sisakban volt, és fekete ruhákban, voltak akik zászlót tekertek magukra. Alig tudtam elaludni, akkora volt itt a randarílozás, és az is zavart, hogy hol anya, hol apa rohant mindig az ablakhoz. Attól tartottak, hogy valami betalál az ablakon... Nagy nehezen elaludtam, és baj sem történt, úgyhogy túléltük ezt is.
Másnap egy hatalmasat sétáltunk anyával, elmentünk egy nagyon szép virágos üzletbe, amivel anya már régóta szemez. Nagyon szép a környék erre, még csak most ismerkedünk vele, de van pár park is, sokféle bolt, a mester utcai virágos és réééteseees! Szóval egyelőre élvezzük az ittlétet!

Úszni voltunk

2008. március 11., kedd

Most jöttünk meg az usziból. Hétről hétre egyre jobban érzem magam. Mikor rájövök, hogy hol is vagyunk, mikor először belecsobbanunk a medencébe, nekem annyira jól esik! Körbenézek, látom a haverjaimat, meg ismerős arcokat, a sok vizet, és vigyorgok. Anya szerint mindig bohóckodom, és nem arra figyelek, amit csinálni kéne... Pedig én csak érdekesnek találom az embereket, no és, ha ők is engem, akkor mosolygunk egymásra. Mindenkire. Akárkire. (A buszon, villamoson is stírölök mindenkit, hátha lesz valami poénos megnyílvánulás. Képes vagyok hisztizni is, ha nem látok rendesen, ha feljebb kéne ülni, hogy jól megnézhessek valakit.)
Már kezd megjelenni az úszás az úszásomban. Jár a lábam, hajtom magam ezerrel, főleg, ha karúszó vagy labda után lehet úszkálni. Van egy játék, amikor háton kéne úszni, na én akkor is hason úsztam, jobban tudom így hajtani magam. Van egy másik, mikor anya a hátára vesz, és kapaszkodni kéne a vállába, de nekem még nem megy egyszerre mindkét kezemmel. A tanár néni azt mondta, hogy aki tud kapaszkodni, annak az anyukája ússzon. De anya nem tudott úszni, mert nem is kapaszkodtam, no meg kapálóztam egyfolytában, rúgtam a lábbamal és közben hangosan vigyorogtam. Még a tanár néni is nevette. Mondhatni, nálunk nem anya úszott, hanem én.

Vasárnap

2008. március 9., vasárnap

Ma nem sok minden történt, nyugiban telt a nap. Sokat alszom mostanában, valószínüleg a fogam miatt, de anya a tavaszi fáradtsággal szokott viccelődni. Mostanában sokat sztorizunk a fogamról, dehát már kijött a bal felső egyes is, egészen jól látható. Éjjel is sokat nőtt
Este elmentünk szavazni, én is elkísértem apáékat, és azt mondta nekem egy bácsi, aki a pult mögött ült, hogy: "De szép kis legényke!" Kétszer is mondta. Ezek után sem anyának, sem nekem nem volt kedvem vigyorogni, apa pedig láthatóan szenvedett, mert majdnem hangosan felkacagott. Rajtam rózsaszín overál, rózsaszín sapka volt, dehát a bácsi sem volt már "mai legényke", lehet, nem tudja, hogy manapság nem nagyon mászkálnak a hozzám hasonló korú kis "legénykék" rózsaszín overálban. Lehet, hogy túlságosan hasonlítok apára?!
Apa egyébként most éppen az irodáját rendezgeti, jövőhéten elvileg itt fognak már dolgozni, meglátjuk, hogy érzi magát, és ha minden körülmény fennáll...
...akkor talán még anya is eljut fodrászhoz.
Varga Dávid ma 1 éves, Isten éltesse!!!

Fogsor

2008. március 8., szombat

Már szinte megszámlálhatatlan mennyiségű fogam van. Vagyis fogkezdeményem. Felül négy, alul ugye kettő. A korombeli babáknak ez megszámlálhatatlan. Persze ezek még nagyon kicsikék, még csak anya látja.
Ja, anya. Reggel, mikor apa odavett maguk közé a nagyágyba, azt mondtam, hogy uuu, ana! Magam sem tudom, miért pont ezt, valami tudat alatti mizéria lehet, erről sokat hallani mostanában, de valahogy ezt esett jól mondani. Azért addig nem mondom többet, míg ki nem találom, hogy miért pont ez és miért pont így szaladt ki a számon.

100

2008. március 4., kedd

Ez a 100. bejegyzése röpke kis blogomnak :-D
Tegnap hatalmasat sétáltunk anyával, elsétáltunk a régi lakásunkba a Váci útra. Közben vásároltunk is, vettünk nekem egy kalap-póló-szoknya együttest, és díszt is vettünk, egy tojás alakú kacsát, mert jön a húsvét, és ki szeretnénk díszíteni a lakást kicsit; ami elég szépen alakul, elkészült a spájzszekrény, és a világítás is az étkezőasztal felett. A dolgozószobában az asztal is, és a szobaajtó is kész lett.
Hétvégén itt vacsiztak a Kornélék, úgyhogy élesben is kipróbáltuk, milyen is egy "családi" vacsi fényárban, terített asztalnál. Milánói volt, Vivi meg anya készítették, mert gyorsan kellett valami, megterítettek, túl jól sikerült, mert tényleg család érzetet keltett, és Kornél meg is jegyezte apának, hogy most kéne menekülni... :-D Azért reméljük, még sokszor itt vacsoráznak!
A tavaszra visszatérve, én még nem nagyon láttam közelről tavaszt, csak egy kicsit, mikor megszülettem, de azt inkább átaludtam. Igaz, mostanában is sokat alszom, ilyen a tavaszi fáradtság? Egy nap többször is alszom több órát. Anya mesélt nekem, és azt mondta, hogy tavasszal szép színes minden, kinőnek a virágok, megint lesz levél a fákon, sokat süt a napocska, a kertekben dolgozni kezdenek, a lakásokban takarítani... Azért ez így elég jól hangzik! Pláne, ha ekkorákat fogunk sétálni. A legjobban azt élveztem, mikor sokan voltak körülöttünk az utcán, mindig lóbáltam a lábam, és hangosan o-ztam, meg nagyokat vigyorogtam.
A napokban megtanultam integetni, és a 3. fogam már egész jól látszik. Szórakozom is vele eleget, harapok a kenyérből, vagy ha az nincs, hát ráharapok a kanálra. Erről jut eszembe, egyre többet próbálom megszerezni a kanalat, ma egy pár falatot egyedül kaptam be. Persze anya segített szedni.A baj csak az volt, hogy rizs meg mustáros pulykamell volt az ebéd, a rizs meg ugye elég könnyen szóródik... Fúú, anya ma nagyon megnevettetett. Illetve, kinevettem, de nehogy megmondjátok neki! Amikor sikerült egy falatot bekapnom egyedül a kanállal, azt mondta, hogy "ügyes vagy", de olyan hangsúllyal, hogy nevetnem kellett. Ez imponált neki, úgyhogy megismételte, én meg megint nevettem. így szórakoztunk vagy 10 percig, egyre hülyébben mondta, hogy ügyes vagyok, én meg egyre hangosabban, néha visongatva nevettem.
Most épp a szobákban mászkálok le-fel, még a gitárt is megfogdostam, megpengettem, felborítottam. Még egy kicsit játszom, talán megint magamra borítom a babakocsit, aztán megyünk fürdeni.
Történt még ma egy nagy meglepetéserővel bíró dolog, amit én nem nagyon értek, de azért meghagyom az utókornak. Anya ma leült Nemzetközi Számviteli Renszereket tanulni. No, ez már önmagában is meglepő, bár mostanában elő-előfordul. Hanem közben megálmodta végre, hogy miből is szeretne szakdolgozatot írni, és el is kezdte a tartalomjegyzéket írni, hisz nagyvonalakban közelebb kell hozni a történetet, ha el akarja adni magát a konzulensének. No hát, ennek örülünk még ma.