Tesómék

2007. május 31., csütörtök

Ma este itt voltak a tesómék! Tök jó volt hármasban lenni, sokat beszélgettek velem és egymással is. Aranyosak voltak:) Fénykép is készült, bár nem lett valami jó minőségű:

Nadrág-kontroll

2007. május 30., szerda

Ma vissza kellett mennünk a kórházba kontrollra. Anya megint méltatlankodott öltöztetéskor,- azt mondta: még alig születtél meg, és máris nincs egy rongyod se, amit felvehetnél... Pedig azt hiszem, nincs félnivalója, -elvégre én mindenben jól nézek ki... Na aztán, hogy beértünk, találkoztunk egy újabb gyerekorvossal, azt mondták, már nem is vagyok olyan sárga... Megnézegettek jobbról- balról, és dícsérgettek, hogy jó illatom van és szép vagyok! :) Megmértek, 3170 gramm voltam, (híztam egy kicsit nekik, hadd örüljenek!) Utána anya megetett a kórházban, többet ettem mint valaha, pedig előtte teát is kaptam.
JA, Apa megint elhagyta a hordozóm napvédőjét, de megint meglett. Majd csak megtanul vigyázni a dolgaira;) Miután mindenkit megnyugtattam, és szépen autókáztunk a Váci út felé, egyszercsak anya kipattant a kocsiból! Azt hajtogatta, hogy "jaajj dejó" meg "ú de király", és eltűnt. Mint utóbb kiderült, kipattant a westendnél, hogy vegyen nekem egy-két kisebb rucit, meg magának egy farmert,- ami végre rámegy. Még mindig nem tudja biztosan, hogy egy számot "nőtt" vagy kettőt, de tény, hogy tényleg elég csini a farmerjában,- ami most éppen egy számmal nagyobb, mint amik voltak neki. Szerinte persze el van számozva...

ui: este már 90 grammot is ettem!

Egy hetes vagyok!

2007. május 29., kedd

Ma vagyok egy hetes. Egyelőre minden változatlan, rengeteget alszom. Ma volt itt a doktorbácsi. Azt mondta ezt a sok alvást ugyanaz az anyag okozza a szervezetemben, mint a sárga színemet. Azt mondta, menjünk vissza a kórházba, hadd vizsgáljanak meg újra. Azt is mondta, hogy többet kell ennem, és ha bealudnék evés közben, folytassák kanállal egy ideig. Hát, anyáék adnak egy orvos szavának, így Apa megetetett kanállal, aminek szerintem nagyon örült., -tény: ügyesen csinálta. Aztán elkezdtünk készülődni. Aki ismeri őket, az tudja: anyáékkal nem könnyű elindulni... Folyton vitatkoznak, kell-e rám egy újabb kabát vagy sem. Az autóban hosszan ültem a hordozómban és nagy zaj vett körül: dudálások és szirénák, kicsit gurultunk, aztán megálltunk,- egyszóval ugyanolyan nehezen, mint ahogy elindultunk, de odaértünk. Vért vettek tőlem, ami nem volt kellemes, de nagyon nem készültem ki... Asszem anya többet sírt, mint én, mert azon tanakodtak a nővérek, hogy bent tartsanak-e. Szerintük is keveset eszem, de teljesen kiakadtak a kanalas módszeren. A kórházi gyerekorvos a cumisüveget tanácsolta. Aztán végülis csak hazahozhattak, -én pedig ugyanolyan békésen álomba szenderültem, mint utunk előtt:) -Nos, egészen addig, míg el nem jött a vacsi ideje. Megsajnáltam őket, és benyakaltam az "ideális 60 grammot". Kétszer is;)

Mamáék

2007. május 27., vasárnap

Ma itt voltak Mamáék! Azért jöttek, hogy segítsenek egy kicsit. Főztek fincsi levest és pörkölt is készült!
Egyébként ma Gyermeknap is volt. Anya talált egy lufit,- sajnos csak mszp-s volt itthon:), apa pedig az esti fürdetés előtt felfújta jóó nagyra, aztán elengedte. Egyenesen a szekrény tetején dekkoló kürt mellett landolt. Azt hiszem, ők jobban élvezték, mint én, no de se'baj. Mókásnak tűntek.

Fürdetés

2007. május 26., szombat

A szüleim azt gondolták, elég nekem a hazaút tortúrája, így elmaradt az esti fürdetés tegnap. Ma azonban nem volt menedék! Már a szüleimnek! Apa régen izgatottan készült erre gondolatban. A nagy munkára! Aztán mikor eljött az este fél tíz- ahogy a védőnő tanácsolta, mindketten tettre készen meredtek rám, ahogy ott feküdtem a pelenkázón. Anya a fényképezőt szorongatta, apa meg morfondírozott, hogy "most akkor most melyik kezét hová", "hogyan"...-meg ez meg az. Valahogy mégis beindultak, és hol az egyik videózott, hol a másik. Anya igen hidegnek találta a fürdővizemet, apa nyugtatgatta, hogy éppen elég meleg, nézze csak meg a hőmérőt. HÁát, én csendben tűrtem, de nem bántam mikor kiszedtek végre. Apa locsolt, anya meg sipákolt, hogy ne olyan gyorsan. Aztán meg azért, hogy jajj, a köldöke nehogy vizes legyen! Egyszercsak apa azt mondta anyának, hogy: "hozzad a törülközőt mert lilul a gyerek". Pontosan nem tudom, ez mit jelent, de erre anya gyorsan elhajította fényképezőt és rohant a kifogóval. Aztán még -hadd legyek őszinte: bénáztak egy sort, hol engem forgatott apa, hol a kifogót anya, - már hogy nagy nehezen bebugyoláljanak végre...
Egyébként. Ez az egész nem tartott tovább 2-3 percnél, úgyhogy azért Aannyira lila még nem voltam. De jól esett a fürdés. Apa azt mondta, megyünk majd úszni! Már alig várom!

És Haza is...

2007. május 25., péntek

Aztán három nappal később haza is jöttünk. ÉN azt a három napot, amit a kórházban töltöttem, szinte teljesen végig aludtam. A többiek gyakran sírtak, én csak egyszer- egyszer. Csakhogy tudják, megy ez is. De valahogy fárasztó az nekem...
Na de hol is... Ja, aztán három nappal később Apa értünk jött! Azt hiszem, már nagyon várt, a kis birtokomat is nagyon gondosan alakította ki. Nagyon jól érzem itt magam.
Tényleg szép ez a világ.


Ja, Ő itt Kék Elefánt, az egyik legjobb haverom. íme az első nagy találkozás; -rögtön szimpatikus voltam neki:

Megérkeztem

2007. május 22., kedd


Sziasztok! Mit mondjak,- könnyen vettem a nagy utat. Egy keddi napon kaptam kedvet, hogy megnézzem anyukámat, apukámat., a Nagyvilágot. Május 22-én (13 órakor) megszülettem. Ezt igyekeztem is közölni mindenkivel aki csak a környéken járt abban az órában!
Apa azt mondta, nagyon szép világba érkeztem. Igen, ezt én is így látom.

Előhang

2007. május 15., kedd

"Drága édesapám alig töltötte be a , amikor egyre gyakrabban képzelte el magát, amint egy tetszetős lánycsecsemőt cipel kenguruban, édesanyám pedig egyre gyakrabban tűnődött el a neki tetsző lányneveken (mint később kiderült: teljesen feleslegesen). A sors egymás mellé sodorta őket, hogy megszülethessek én, a szabad akarat diadala. Azért választottam pont őket, mert úgy láttam, eddigi tetteikkel, életvezetésükkel és jövőbeni kilátásaikkal megérdemelnek egy magamfajta SZUVENíR EGYÉNISÉGET, egy igazi ajándékbabát." (ha ebből ránk ismersz,-hát istenem.)
"Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy megszületésük előtt a babák a felhőkön ülnek, és onnan figyelik a Földön poroszkáló felnőtteket. Természetesen úgy néznek ki, akár a puttók egy reneszánsz vagy barokk festményen: mint a két- három éves pufókabb kisgyerekek. Többnyire arámi nyelven beszélgetnek egymással, de a latin és a héber is elfogadott. Persze bizonyos felhőkön csak a szuahéli meg a kínai járja.
Senki sem unatkozik, mert választani kell. A szabad választás lehetősége ugyan adott, de jól tudjuk, mit jelent ez, ha a választék korlátozott. És főleg: tiszta lutri.
Ültünk a felhőn a haverokkal, és lógáztuk a lábunkat. Mindenki nagy hangon magyarázott, hogy honnan veszed le valakiről egyből, hogy jó szülő, kinek milyen igényei vannak a műveltséget, vagyoni helyzetet meg a fizikai tulajdonságot illetően. Ritkán szóltam bele a vitába. Különösebb igényeim nem voltak. Azt meg honnan tudhatod előre, hogy a születésed után még meddig maradnak együtt a szüleid, játszanak-e majd veled, elvisznek-e majd az állatkertbe.
Először egy hatalmas kertes házban élő, kutyákat tenyésztő, szimpatikus Rajna- vidéki házaspárt választottam magamnak, de ősi haverom, B-4537654322 szintén őket szúrta ki magának, így nagylelkűen átengedtem az értékes szülőpárost. Akkor pillantottam meg ezeket, amint a Duna pesti rakpartján sétálgattak, és családról, gyermekkorról, álmokról beszélgettek. Hegyeztem a fülemet, hogy minden szót halljak. Az ilyesfajta beszélgetés egy harmadik fél számára sohasem érdekes, kivéve, ha az az illető a születendő gyerekük. Kedvtelve nézegettem őket, ki is választottam, melyiküktől milyen test és lelki vonást szeretnék örökölni. (Ezeket világosan bejelöltem az adatlapon, de mintha a falhoz intéztem volna a kérésemet.) Megnéztem őket másnap meg harmadnap is, és eldöntöttem:
megreszkírozom, még ha romantikus ábrándnak is tűnik ez az egész.
Beadtam a kérvényemet."

Szécsi Noémi- A baba memoárja.

/Tercium Kk