Úgy jó, ha szól

Tegnap anya jött értem bölcsibe, és szokás szerint elmentünk a közeli játszótérre, ahol kb 3-4 gyerek játszott. 

én: - Minden tök forró. 

anya: - Én megmondtam. 

Néhány hasonló teljesen közömbös, földhözragadt, hétköznapi fecsegés után apa is megérkezett, akit anya lerohant, hogy most rögtön megpusztul, ha nem ehet fagyit. 

Apukám, a hős, beültetett minket a légkondis autójába, és egy órán át karistolt a városban, mire mi már rég lemondtunk a fagyiról, de ő megígérte. Anya gyakorlatilag fűt fát ígért neki, csak vigye már haza. Az autóban hallgattuk a kedvenc dalaimat, én fennhangon énekeltem, a baj csak az volt, hogy amikor megálltunk és kiszálltunk, én még mindig énekeltem, torkomszakadtából, a pálkatapétert. Sokan megmosolyogtak érte, és apukám szabadkozott, hogy "rossz gombot nyomtunk meg". Arra még jobban mosolyogtak. Miután felvidítottunk mindenkit, beértünk a cukrászdába, ahol megint előadtam, hogy

- Én nem ebben a fagyizóban akarok enni.
-De, ebben eszel, ne kezd megint. Milyen fagyit kérsz?
- Rózsaszínt.
- Van hatféle rózsaszín fagyi. Málnásat kérsz?
- Igen, málnásat.
- Banánosat nem kérsz?
- Nem, rózsaszínt kérek.
- De kapsz rózsaszínt, de kérsz mellé banánosat is? - na én ezt már nem hallottam, mert elszaladtam.

De később visszajöttem.
- Üljünk ahhoz a szép Zöld asztalhoz?
-Igen.- és miután leültünk: - én nem ehhez az asztalhoz akartam ülni! és nem ilyen fagyit kértem. és nem ilyen tölcsért.
- Kéred azt a rózsaszín kanalat?
- Igen. De ehetem a fehérrel?

Itt már kezdtek szétfoszlani anya többször összegubancolt idegei. Úgyhogy csakhamar hazajöttünk. Itthon még játszottam egy kicsit a traffal, -de csak ha megfürödtem- és utána hamar el is aludtam.

Elfoglalt vagyok

    

Egy kisfiú készségesen segített felvenni a bukósisakot. Ajánlottam neki, hogy én is ráadom az övét, de nem akarta... pasik... ;) 

Köszönjük Katának a rollert :)

Körséta: RAKAMAZ :)

Csütörtökön hazajöttünk Mamához, mivel elég strapás időszakon vagyunk túl és már mindenki nagyon hiányolt mindenkit.Ennél fogva a nagy örömködés után megtöltöttünk egy szobát a cuccainkkal, és lazulni kezdtünk :)

Pénteken még aluszkáltunk, szombaton anya találkozott néhány régi ismerősével és nélkülem ment sétahajókázni :( 

Úgy terveztük, hogy vasárnap az állatkertbe megyünk, de ez nem igazán jött össze... Úgyhogy helyette elindultunk a Morotvához békát nézni :D 

Találós kérdés:

a. láttunk békát

b. meg sem találtuk a morotvát

c. egy szál békát sem láttunk. 

d. egyetlen békát sem láttunk, de néha mintha hallottuk volna őket :D

igen, a mosolygós válaszolók nyerhetnek. Szóval mit is kezdhet egy hároméves magával Rakamazon?

Kaputól az első háznál:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Igen., ott egy kutya. 

Második ház:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Igen., ott egy kutya. 

Harmadik ház:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Kicsim, itt minden háznál van kutya. 

Negyedik ház:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Kicsim, mondd utánam: Itt mindenhol van kutya. 

-Itt ...de anya! ott egy kutya. 

-Itt mindenhol kutya van. Mondjad!!

-Itt mindenhol van kutya. 

Na, ekkor a kutyákon túljutottunk, következtek a hangyák és egy negyed óra múlva kb a virágok, majd a padok, kavicsok, kerítések... 

Elérkeztünk a Takarékszövetkezethez :D Természetesen nekiláttunk az ok-okozati viszonyok átismétlésének, és egy fél órán át azon hülyéskedtünk, amit sosem hagynánk ki, hogy a motor hogy gurul le a két méter magas rámpáról vagy miről arról a ferde betonról a lépcső mellett Kicsit izgultunk, hogy valaki esetleg észrevesz és elhajt onnan. De nem nagyon láttunk embereket :D Aztán mégis jött egy bácsi, aki az automatához tartott,  bár nem értettük, hogy vasárnap minek neki pénz :D -bocsi- és amikor utána fordultam, -mert miért ne forgolódnék a férfiak után- elindultam én is a motor után, csak fenékkel. Kicsit össze kellett szedni, de még 8 napon belül vagyok.

Leértünk a Morotvához, amin amúgy meglepődtünk mert anya őszintén szólva egy sekély pocsolyára emlékezett, de ez tök szép volt, mint egy tó :D És még stégek is voltak. Le is ültünk egyre, de a motort kint hagytuk, ami  miatt anya visszament a partra, egy jó 3 méterre. A lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak meg, és hátrarepült a motorért. Persze egy másodperc sem telt bele és: -Anya! Megmozdultam! ... Jót napoztunk, láttunk kacsákat, siklót meg mindent csak békát nem... de hallottuk őket.

Aztán hazafele anya felvitt ún. kálvária-dombra, hogy megmutassa a kilátást, de nem láttam ki. Ami nem is baj, mert erről viszont szebb emlékei voltak mint amit most láthatott. Miután annyit szaglásztuk az orgonabokrokat, hogy néhány méhecske hazaindult velünk a szagunk miatt, megláttam a játszóteret, és egyben rákezdtem apázni. 

-Ott egy hinta! Aaahapaa, gyehere éhrteeem feketee aautóóóóvaahhaaal! Ott egy csúszda is! Aaahaapaaa! Apucikááám! 

Onnantól érdekes volt, hogy most akkor sírunk vagy játszunk, és valahogy a kettő között értünk haza. 

Úgyhogy a nagy fekete autós embert ettől a perctől kezdve nagyon nagyon várjuk :)