Fejlődés

Először is, megváltoztattuk a blog sémáját, mert már nagyon nagyon untuk.

Másodszor, megtanultam youtube-ozni!!!! És bármilyen szégyenletes, mi kiváltképp örülünk. Ugyanis a kedvenc, a legkedvencebb elfoglaltságom, hogy beülök valakinek az ölébe és onnan utasítgatok, hogy éppen melyik mesefőcímet szeretném megnézni, mert nem tudom még használni az egeret. Képes lennék órákig így linkelődni... És amikor a használt személy már végképp kívülről fújja az aladdin és a gumimacik, a kisvakond vagy adott esetben irtó botfülű homevideók érik a szőlőjét, nagy harcok árán lehet csak levakarni az "ölből". 

És ma, április 28-án, 19.58-kor a harcoknak vége lett. Hogy ez mit jelent?
Csupán azt, hogy NEM ÉRDEKEL egy jó darabig A YOUTUBE! :)  Most épp azon töröm magam, hogy megtaláljam a NAGYKORA lufimat...

Ma anya jött értem a bölcsibe, és megkérdezte, hogy vajh' ott is ellenkezek és utasítgatok és feleselek egyfolytában? Rózsa kedvesen csak ennyit szólt: -Neeem, itt nagyon jól viselkedik. Ez csak Nektek szól :) (köszi :)  És ez még csak a bölcsi bakker... -a szerk.)

Hazafelé játszótérre mentünk, ahol nagyon jól érzem magam! És egyébként már olyan jól beilleszkedtem a 11. kerbe, hogy messziről mondom, hogy ki kinek a hozzátartozója, mint a Dédi :) Ő a Nórika anyukája, Ő az Ádám apukája, Ő a Józsi barátja... A játszótéren is ismerek mindenkit.

Utána elmentünk a Mc-be, amit anya jobban élvezett, mint én. Aztán következett 

a villamos. 

Ezen a járművön nem igazán tudok viselkedni. Olyan még nem volt, hogy anya ne tartana hegyi beszédet, mikor leszállunk a villamosról. Az egy dolog, hogy a magyar mentalitáshoz képest enyhén szólva közvetlen magatartást tanúsítok, és fogdosok és tegezek mindenkit. De az éneklés. 

Fennhangon nyomom a Kicsi vagyok én című fantasztikus opuszt kb. 6x. Hetedjére megunom, és előadom a "Most énekeljük el Aaa-val", hogy kaacsaaa vaagyaak aaan. Anya mindig mondja, hogy az még hagyján,  hogyha ezt délben adom elő, -bár akkor sem feltétlenül cuki-, de hogy az esti utazóközönség rémálma vagyok, az tuti... 

És a pálinkán kívül mi fertőtleníti még a beleket? Ugyanis végignyaltam egy tíz centis sávot a villamos ablakon, hogy megmutassak egy új Heinekken légballont... Úúúgyhogy, ha esetleg fagyi-foszlányt láttok a 4-esen, csak tudjátok: ott ültem én :S

Anya most itt ül, és blogot reformál, mert képtelen bármit, bááármit ezek után Tenni.
Esetleg egy fotót még publikálhat a ma estéről, mikor apával "mulattunk" (összekaptunk valamin és bevágtuk a durcát. "Jobbra dűl, balra dűl, de egyik sem engedné el a másikat :D lol )

Hajjod?!

Ha egyszer megkérdik, hogy telt a gyerekkorom, mindent válaszolhatok, kivéve azt, hogy Csendesen. 

Épp most vonultam el az ablakunk előtt és egyértelműen zeng tőlem az utca!

Anyától úgy köszöntem el, hogy az arcába kiáltottam: -Hajjod a kajapácsnak a hangáját?!  Lent ordítanom kell, hogy túlharsogjam a forgalmat. Az irodában a számítógépek zúgnak, a konyhában a mosogatógép, stb stb; ergo nekem mindig 5 dB-lel hangosabbnak kell lennem a szokásosnál.

Egy éves koromtól kezdve azt hallgattam, hogy finomabban, finomabban. Most mikor már óvatosan egyensúlyozom és vigyázva nyúlok emberekhez, tárgyakhoz, azt hallgatom, hogy halkabban, halkabban... 

És hogy miket mondok?

tegnap vacsi készítés közben:

-Anya, szépen tedd a bacont a húsra!

tegnap vacsi közben:

-Ha apa leszek, én is meggyógyítom majd a vérnyomásomat!

tegnap rohanáskor:

-Anya, ne menj cipővel a szőnyegre, én se szoktam!

Budapest

Megérkezett a nagy feketeautós ember és hazahozott minket. Kaptam egy gyönyörű ruhát, ami őszintén szólva nagyon jól áll -pirul  khm... Megmutatnám, de miután végigcsúsztam benne a nappalit hamar le is vettem.
Dédimamánál találkoztunk a nagyfeketeautósemberrel. Szedtünk egy-egy csokor orgonát, tulipánt, harangvirágot. Ha kibírták volna a hazautat, akkor bizony most nagyon szépen mutatnának a konyhában.
A hazaút is nagyon élvezetes volt egyébként: egyfolytában énekeltem vagy veszekedtem, de a lényeg, hogy végig hangoskodtam az egész utat.
Itthon kértem apától pogácsát, mire ő szívélyesen megkínált. Mondtam neki, hogy én kis pogácsát kérek (fornettiset). Erre kettétörte és adott egy felet. Most komolyan... Mit gondolt?!
 ... anya aztán elugrott ám és hozott nekem fornettit :)

Nos, a lényeg majdnem lemaradt.
Isten éltesse Ildikét, aki igazából BigPeP és nem is olyan kicsike. És nagyon szeretjük. Igen, még akkor is! :)

Most pedig az ünnepi hangulatnak annyi, mert a nagy fekete... enni kér.

a lila ruhás kislány. mozgókép :D

Körséta II.

A Hanka nézzünk úgy és Hanka nézz már normálisan című mobiltelefonnal készült képek.
Kérdés: Kiéghet-e egy fényképezőgép vakuja és ha igen, akkor miért hívják örökvakunak és ha nem azt hívják örökvakunak akkor mit hívnak úgy és miért? DE A LEGFŐBB KÉRDÉS hogy mi a baja a fényképezőnknek és hol lehet megcsináltatni?? :(
A válaszolók között nem sorsolunk ki semmit sem, csupán élvezzük a tudást.

Körséta: RAKAMAZ :)

Csütörtökön hazajöttünk Mamához, mivel elég strapás időszakon vagyunk túl és már mindenki nagyon hiányolt mindenkit.Ennél fogva a nagy örömködés után megtöltöttünk egy szobát a cuccainkkal, és lazulni kezdtünk :)

Pénteken még aluszkáltunk, szombaton anya találkozott néhány régi ismerősével és nélkülem ment sétahajókázni :( 

Úgy terveztük, hogy vasárnap az állatkertbe megyünk, de ez nem igazán jött össze... Úgyhogy helyette elindultunk a Morotvához békát nézni :D 

Találós kérdés:

a. láttunk békát

b. meg sem találtuk a morotvát

c. egy szál békát sem láttunk. 

d. egyetlen békát sem láttunk, de néha mintha hallottuk volna őket :D

igen, a mosolygós válaszolók nyerhetnek. Szóval mit is kezdhet egy hároméves magával Rakamazon?

Kaputól az első háznál:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Igen., ott egy kutya. 

Második ház:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Igen., ott egy kutya. 

Harmadik ház:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Kicsim, itt minden háznál van kutya. 

Negyedik ház:

-Anya! Ott egy kutya. 

-Kicsim, mondd utánam: Itt mindenhol van kutya. 

-Itt ...de anya! ott egy kutya. 

-Itt mindenhol kutya van. Mondjad!!

-Itt mindenhol van kutya. 

Na, ekkor a kutyákon túljutottunk, következtek a hangyák és egy negyed óra múlva kb a virágok, majd a padok, kavicsok, kerítések... 

Elérkeztünk a Takarékszövetkezethez :D Természetesen nekiláttunk az ok-okozati viszonyok átismétlésének, és egy fél órán át azon hülyéskedtünk, amit sosem hagynánk ki, hogy a motor hogy gurul le a két méter magas rámpáról vagy miről arról a ferde betonról a lépcső mellett Kicsit izgultunk, hogy valaki esetleg észrevesz és elhajt onnan. De nem nagyon láttunk embereket :D Aztán mégis jött egy bácsi, aki az automatához tartott,  bár nem értettük, hogy vasárnap minek neki pénz :D -bocsi- és amikor utána fordultam, -mert miért ne forgolódnék a férfiak után- elindultam én is a motor után, csak fenékkel. Kicsit össze kellett szedni, de még 8 napon belül vagyok.

Leértünk a Morotvához, amin amúgy meglepődtünk mert anya őszintén szólva egy sekély pocsolyára emlékezett, de ez tök szép volt, mint egy tó :D És még stégek is voltak. Le is ültünk egyre, de a motort kint hagytuk, ami  miatt anya visszament a partra, egy jó 3 méterre. A lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak meg, és hátrarepült a motorért. Persze egy másodperc sem telt bele és: -Anya! Megmozdultam! ... Jót napoztunk, láttunk kacsákat, siklót meg mindent csak békát nem... de hallottuk őket.

Aztán hazafele anya felvitt ún. kálvária-dombra, hogy megmutassa a kilátást, de nem láttam ki. Ami nem is baj, mert erről viszont szebb emlékei voltak mint amit most láthatott. Miután annyit szaglásztuk az orgonabokrokat, hogy néhány méhecske hazaindult velünk a szagunk miatt, megláttam a játszóteret, és egyben rákezdtem apázni. 

-Ott egy hinta! Aaahapaa, gyehere éhrteeem feketee aautóóóóvaahhaaal! Ott egy csúszda is! Aaahaapaaa! Apucikááám! 

Onnantól érdekes volt, hogy most akkor sírunk vagy játszunk, és valahogy a kettő között értünk haza. 

Úgyhogy a nagy fekete autós embert ettől a perctől kezdve nagyon nagyon várjuk :)

újratöltve

Lassan újratöltjük a blogot, csupa mókásabbnál mókásabb történettel :)

Például, hogy függöny helyett azt mondtam, hogy Csüngöny; vagy; hogy este a kanapén aludtam el, és ragaszkodtam a 26 párnához, ami alattam-felettem-rajtam volt, majd mikor aztán én leestem, anyának azt mondtam szomorúan: Leborultam. 

Apa elment Rodostóra dolgozni, így ketten vagyunk anyával. Most aztán van alkalom meghálálni apának az önzetlenségét, hogy kb két hétig szó nélkül egyedül vigyázott rám. Cserébe anyának is sikerült minden vizsgát letenni (elsőre...).

Nincs hiány persze vitában sem, a héten volt két különösen veszekedős napunk, mert "elfajultam"... Anya moralizálását és apa durcázását leszámítva azért ezen is elég jól túlestünk. 

Már elképesztően okos és rettentően nehéz vagyok... A bölcsiben egyre inkább pártfogásomba veszem a kisebbeket, és nagyon sok új kifejezés is ragad rám, pl. a "Na közben akkor...", vagy "Figyeljen ide mindenki".. Hát igen, vezetőnek születni kell;) Egyedül a szüleimnek nehéz ezt belátni.