lássuk csak

2007. június 30., szombat

Mi történt tegnap és ma...
tegnap legfőbb eseménya doktorbácsinál tett látogatásunk volt. Mindig hamar lerendez, most sem volt másképp, sőt... Azt mondta rám, hogy "ezt a gyereket nem kell megmérni". Anyáéknak meg azt, hogy "amíg így néz ki ez a gyerek, addig engem nem érdekel, mit mondanak." Úgyhogy anyáék csak hümmögtek, a gyógyszertári recepteket újfent megkapták, a már jól ismert, megszokhatatlan árértékkel. (ezt a szót biztos apától tanultam, hihhi). A védőnénivel is találkoztunk, aki megint olyat mondott, hogy anya majdnem lement hídba. Én már olyan éhes voltam, hogy alig bírtam kivárni a kaját. Reggel ugyanis anya elaludt evés közben, és nem vette észre, hogy én is bealudtam, így majdhogynem éhgyomorral mentünk a doktorbácsihoz. Na szóval csak azért is; rendre mondogattam a rendelőben, hogy éhes vagyok. Nehogy mégegyszer ilyen történjen! Csak addig maradtam csendben, míg vizsgált a doktorbácsi. Aztán ő el is ment, anyával pedig megreggeliztünk a vizsgálóban. Hazafelé, mivel nagyon vagi cucc volt rajtam, (-tegyük hozzá, anya pedig magára paszírozta az egyik régi nadrágját...;) -bementünk anya barátnőihez, akik persze nem voltak a "helyükön", a fodrászatban. így hazajöttünk, de a folyosón ránkraboltak a szomszédok, és egyfolytában dícsérgettek egy fél órán keresztül. Anya úgy volt vele, hogy hiába, itt áll az ajtónktól 20 méterre, de még soha nem volt ilyen távol az otthontól;) Mivel én jóllaktam előtte, végig édesdeden- ezt a szomszédok mondták- szundikáltam anya vállán. Nagyon kényelmesen tudok a vállakon szundítani! Naén egy pillanatra se néztem fel, bármennyire szerették volna.
Ma elmentünk autókázni, Budainéniékhez ugrottunk be, apa egyik régi ügyfele, jófej család. Na ők is el voltak tőlem ájulva,- de ilyeneket már nem sokat fogok írogatni, mert úgyis mindenütt mindenki belém szeret. Aztán tettünk egy kört az Auchanban, anya nézett nekem sapkát, de akkorák voltak, hogy végül magának talált egy remek kis rózsaszín kockás sinléderes sityakot. Este aztán beugrottunk a Zsuzsóékhoz, mert itt van Finnországból Dani apukája, meg a testvérei, és nekik is be kellett mutatkoznom. Illetve be kellett mutatnom, az alvástudásom.
Na megyek fürdeni! HURRÁÁ:)

képek

2007. június 29., péntek

Na hát akkor a júniusi képeket az oldalt található linken, vagy innen éritek el. sok munkája volt vele anyának, míg talált egy viszonylag elfogadható, jól használható honlapot! Szép lila albumot kaptam. Cserébe jó voltam és hagytam ezzel foglalkozni.

képfeltöltésesgondosos


A webes képtárunkban átmeneti gondok adódtak:( egészen pontosan az, hogy a program új verziójából eltűnt a feltöltés funkció:I( szóval amíg ki nem találunk valami megoldást, addig elégedjetek meg azzal a néhány képpel, amit anya fel fog tűzögetni ide. köszönöm...
Posted by Picasa

here again

2007. június 28., csütörtök

Újra itthon! Hazajöttünk pár napra a Rancsról. Nagyon jó napokat töltöttünk ott! Eleinte reggel 9-ig, később már 10-ig, 11-ig is velem aludt anya,- illetve én vele. Néha felkeltem megnézni, hogy ott van-e mellettem, és mikor láttam, hogy ott van, megnyugodva visszaaludtam. Reggeli, -illetve tízórai után pedig kint aludtam vagy a mózeskosárban, vagy a babakocsiban,- már ha nem volt "nagyon" meleg. Mert ezeken a 35 fokos napokon anya nem szívesen vitt ki nap közben, nehogy megégjek. Bár nem tudom, árnyékban ez mennyire volt veszéllyel rám,- de állítólag a szél is fog:?Bent hűvösebb is volt, mert hál'isten a szobám a ház árnyékos részén van, így ott mindig hűvösebb van egy-két fokkal. Délelőtt még anya rendszerint nekilátott valami kaját csinálni, általában hírtelen sült húsokat, zöldséggel, piritóssal. Néhány napig Kristóf is ott volt, így néha együtt kísérleteztek, hogy milyen a franciapiritós sütőben simán csak kenyeret pirítani, aztán kenyércsíkokkal próbálkoztak, végül pedig sajtcsíkos kenyércsíkokkal;) a telhetetlenek. Délután aztán már mindenki csak pihegett meg szuszogott ezektől a nagy melegektől. Anya sokat olvasott és napozott, -bár azt mondta, akkor ordítok, amikor szerinte a legideálisabb lett volna napozni. Végülis ezeket a napokat végig egy kis kombidresszben aludtam át. Hol kint, hol bennt..., -és inkább éjjel voltam ébren, amikor jobb volt az idő. Anya ennek valamiért(?) nem örült. Amikor már apa is ott volt, elmentünk a tescoba, mert vészesen megcsappant a pelenkaállomány,- és azért anyának is "emberhiánya" vagy mi lett. Ezt nem értem, mert lényegében én egy percre sem hagytam magára. Ott is mindenki el volt ájulva, hogy milyen "édi" vagyok! A kendőm meg külön tetszett nekik. Mindig kidugom a lábújjaim, mert ettől valahogy elolvadnak a felnőttek! Igazából ha kiismered őket, rájössz, hogy kisdolgokkal is könnyű levenni a lábukról őket. Apa nem sokat horgászott, de még kevesebb halat fogott. Egy ideig anya is horgászott vele, de aztán jobban lekötötte, hogy átpakolja és bezacskózza apa horgászcuccait. Na a hét végére megtanultam pár új dolgot, új mássalhangzókat használok sírás közben, de amit anya mindenkinek mesél, az az, amikor jól megnézem, és hírtelen rávigyorgok. És tényleg mindenkinek mondja, hogy mosolygott rám, rám mosolygott... Apa ezóta azt hajtja, hogy mosolyogjak rá is. Nem értem, azt hiszi, nem szeretem, ha nem vigyorgok rá? De nekem néha még bonyolultak ezek a dolgok. De a hangját azt hiszem már megismerem. Nem nehéz, mert egyfolytában beszél. Mikor együtt vagyunk hárman, általában a következő a felállás: apa a kezében fog és egyfolytában mesél és beszél, anya pedig dől a röhögéstől... Ezt nem szoktam érteni, de most hogy így gondolkozom, talán... Mégiscsak mosolyognom kéne nekem is? ;)
Na majd még elmesélem, milyen volt Nagyapáéknál és a Babinál, merthogy rokonlátogatás is volt ám!

Megdorgáltam

2007. június 18., hétfő

Megdorgáltam anyát, mert megígérte, hogy rendesen fogja továbbítani a gondolataimat, de lemaradt már majd egy heti cuccal! És közben annyi minden történik. Én is fejlődöm, növögetek, már elérem a négy kilót. Mostanában amúgyis ritkábban fog írni, mert úgy néz ki, leköltözünk a Rancsra, vagy pedig csak jó sokat leszünk ott. Most is ott töltöttük a hétvégét. Nagyon jól éreztem magam! Kinn aludtam a lugas alatt mózeskosárban. A lugas lilaakácból, trombitavirágból meg futórózsából áll, úgyhogy gyakorlatilag hatalmas virággalacsinok alatt aludtam! A méhecskék is szeretik ezt a jóillatú, árnyékos helyet, úgyhogy kaptam apától a mózesre egy szép fehér szúnyoghálót!
Egyébként hétközben szinte senki sincs ott. Ma reggel is csak Pajtival, a horgászkutyával találkoztunk. Meg akarta szaglászni a szobámat, de anya nem engedte neki,- amit ő szó nélkül elfogadott. Nagyon jó fej kutya. Majdnem fogott nekem egy vakondot, de aztán megéheztem és mondtam anyának, hogy menjünk be inkább reggelizni.
Később hazajöttünk, hogy találkozhassam a védőnénivel, de úgy tudom, este megyünk is vissza. Volt itt a védőnéni, megint mondott egy olyat, hogy anya majdnem hangosan felkacagott, de sikerült megállnia. Alapjában nagyon jó fej. Az tetszik benne a legjobban, hogy mindig azt mondja, nekem még nagyon sokat kell ennem. így ha alszom is fel kell keltenie anyának nappal, hogy megtömhessem a bendőm, "főleg ebben a nagy melegben"! ;) Persze lediktált néhány beszereznivalót a gyógyszertárból, ami megint nem két fillérébe fog kerülni a szüleimnek.

Séta

2007. június 10., vasárnap

Kristóf 20 éves, éljen soká'! Reggel (állítólag rá nem jellemző módon) olyan hamar elment, hogy anyáéknak nem volt, nem jutott idejük felköszönteni. Apa éjjel ért haza. Ő nagyon fáradt volt, ellenben velem. így sejthetitek, hogy mit csinált: aludt-e vagy engem pátyolgatott. Délután anyával kettesben mentünk a szigetre, sétáltunk meg pihentünk egyet a fűben. Borzasztó az út a szigetig, gyalog is meg buszon is gáz kibírni, -még jó, hogy közel van. De ott aztán minden tök jó! Az autók nem mehetnek be, a virágok jó illatúak és az emberek nyugodtak. szóval mondtam anyának, hogy ide gyakran jöhetünk.

Nagybácsi

2007. június 9., szombat

Tegnap délután megérkezett Kristóf. Apának el kellett utaznia, és ő jött, hogy vigyázzon ránk anyával. Apa Nagyon fontos küldetést kapott: Horgászni kellett a szokásos évi versenyen a Rancson... Az eredmény voltaképp lehangoló lett, de azt mondta, hogy a Méder se fogott semmit, így megnyugodtam! ;) JA, tényleg! Apa tanított már engem számolni! Az egyik pelenkázás közben elmondta, hogy mi az a kettő! Az az, amit nemeshalból meg lehet fogni egy hétvégén a Rancson! Elmondta, mi az a három: az az, amit meg ilyen szecskahalból lehet megfogni kilóban. Na és a Négy! Amikor a nyári időszámítástól horgászni lehet reggelente! Fúú, jó sok számot megtanultunk, mesélt a pontyokról, amúrokról. Anya folyton azt mondja, hogy neki kecsegét fogjon. Na hát, ilyeneket szokott mesélni apa pelenkázás közben. Néha még meghallgatom, de mostanában jobb megoldás ordítani:) Rájöttem, hogy nem mindegy, meddig tart a pelenkázás, mert utána mindig kaja jön!!! és ha hangoskodom, ezek valahogy gyorsabbak! Különben meg vigyorognak, meg simogatnak, nézegetnek,- én meg halok éhen! Naszóval, mikor kiáltozom, keveset beszélnek, és gyorsak. Üzenem a sorstársaimnak. Felnőttek. Egyszerűek.
Egyébként elég uncsi volt a délelőtt, mert anya meg Kristóf egyfolytában azon tanakodtak, hogy egy ekkora (nagy)lánnyal mint én (emlékezz: 3 hetes se vagyok) lehet-e menni strandra. Aztán úgy döntöttek, hogy semmi bajom nem lenne, ha leülnének velem egy fa alá a medencék mellett. És néha egyet csúsznának a csúszdán. Eztán kezdtek arról gondolkodni, hogy miben lehetne napozni, -merthogy láss csodát, fürdőruhája egyiknek se volt...
Úgyhogy kb. négykor el is indultunk, és először voltam a Margitszigeten. Leültünk a stranddal szemben a fűben. Jó volt... :D Busszal mentünk, anya kendőben vitt, és mindenki el volt ájulva tőlem és attól, ahogy kikandikáltak a lábujjaim a kendőből! -dehát meleg volt, szóval kidugtam. Leültünk a fűben és ott is -mi mást tettem volna: aludtam egy jót.

Anya munkahelyén

2007. június 8., péntek

Ma anya munkahelyén voltunk. Szokás szerint nagy dugó volt arrafelé. Apa kitett minket a "cégnél", és ott voltunk vagy két órán át. Nagyon tetszettem mindenkinek, ahogy félfüllel hallottam, de én itt is inkább az alvásba menekültem. Páran meg is voltak lepődve, milyen nyugisan elvagyok. Azt mondta anya főnöke, hogy neveljen gyorsan, mert szükség van rá. Ő ennek nagyon örült, bár nekem kevésbé volt szimpi ez a mondat! De ha anya örül... Este azt mondta, lehet hogy egy év múlva bölcsibe fogok járni.

Doktorbácsi

2007. június 6., szerda

Ma megint itt volt a doktor bácsi. Nagyon kedves, bár jöhetett volna korábban is, mert anyáék egész délelőtt itt várták! Azt mondta, most már lehetek kint akár egész nap. Megforgatott, azt mondta rendben vagyok. Akkora kezei vannak, hogy két újjával körbeér! Azt mondta, szedhetem a vitamint. Este már kaptam is belőle, apa fogja nekem adni kiskanállal! Nincs valami jó íze, de utána úgyis kapok finom vacsit! Egyébként ma délután kint szunyókáltam a folyosón. Jöttek is a szomszédok, nézegettek és sugdolóztak. Felőlem akár fennhangon is beszélgethettek volna, hiszen 1.: mindent hallottam így is; 2.: jót aludtam közben úgyis!! :)

Hordozókendő

2007. június 5., kedd

Ma kaptunk apától hordozókendőt! Már ki is próbáltuk, egyből elszundítok benne, apának és anyának is nagyon tetszik! Jó meleg és puha:) Anya meg külön örül, mert azt hiszi, most már mindenhová magával vihet... majd meglátjuk!

Először a birtokon

2007. június 4., hétfő

Ma volt itt a védőnéni. Háát, anya miatt jobban aggódik, mint miattam. Mikor belép, mindig kiállt anyának, hogy "Uramisten de sápadt maga!". Anya meg mindig csak legyint neki. Azt mondta, üljünk ki napozni mind a ketten:)
Később Apa elvitt minket a Rancsra! így emlegeti. Szinte először voltam "kint". Anya letett a hintaszékbe, ahol jót aludtam, apa pedig horgászott.

Még jó, hogy kapott mágneses horgászcuccot is ;)

Látogatók

2007. június 3., vasárnap

Ma este apa hazajött. Nagyon hiányzott! Jöttek vele a Juditék is, hogy engem meglátogassanak. Pötyi hozott anyának pogácsát, apának meg zserbót, mindig tudja, mi kell a felnőtteknek! Eszter pedig küldött nekem egy zsiráfot. Franciaországban minden gyereknek ajándékoznak ilyet a szülei! Apa is kapott ajándékot, bár azt mondták, nem is érdemelte meg. Én nem tudom, ez mit is jelent pontosan. Azt mondta neki a Judit, hogy azért kap mágneses halacskákat meg horgászbotot, hogy itthon is tudjon horgászni, hiszen most úgysem mehet le a telekre. De az Én Apukám le tud menni a telekre!
Estére eléggé kifáradtam, apa altatott el:

Mama:)

2007. június 2., szombat


Ma megint itt volt Mama, hozott nekem egy csomó csini kis ruhát! Na de én sem üres kézzel engedtem el, mert ma van a szülinapja! Apa egy szép virágot ajándékozott neki a kiságyamnál, anya pedig képeslapot és édességet! Egészen meghatódott! (Én magamat adtam:D) Aztán délután apával együtt mentek el. Apa horgászni ment, hogy kipihenhesse az elmúlt hetek, hónapok fáradalmait. Anyával kettesben maradtunk. Nem volt kérdés, hogy az ő ágyában alszom-e., -főleg az esti rejtélyes történés után:
Anya kapott egy bébiőrt ajándékba a barátaitól. És már együtt vacsiztunk a szobában, amikor kint megszólalt a jelfogadó!!! Pedig egy szavam sem volt, sőt, a jeladó teljesen áramtalan is volt:( Fúú, anyát tisztára kiverte a frász! Először csak sistergett, de aztán nagyon bizarr dolog történt: "elkezdtem sírni a jelfogadóból". Mintha megismételte volna, ahogy este behívtam anyát a szobába. NA ez a sírás dolog azért már morbid volt! Anya ki is szedte még az elemeket is. Persze csak úgy, hogy apa ott lógott a fülén a telefonban:) Gondolkozott, hogy van-e a közelben ilyen kisbaba mint én, akinek a "jelét" foghatta a bébiőr, de nem nagyon van.. No de a baj ott kezdődne, ha elemek nélkül is üvöltene a bébiőr. Mindenesetre még egy kis időnek el kell telnie, míg újra üzembehelyezik anyáék. Szerintem messzire száműzik;)
Aztán anya úgy érezte, próbára teszi magát: képes-e egyedül megbírkózni a fürdetéssel. A fürdővíz ideális hőmérsékletének a beállítása kb. 10- 15 percbe telt neki... :/ Hadd ne mondjam, hogy apa egyből eltalálja! Aztán odavitt a kádhoz, és mosdatott kemény másfél percig. Az még úgy el is ment. Aztán visszatett a pelenkázóra, ahol majd meg fagytam! Nagyon hiányzott apa! :( Utána az öltöztetés már megint elég jól ment.
Az est fénypontja, -amit már csak úgy félálomban érzékeltem, amit kint bénázott a teámmal! Ezt is apa szokta készíteni. Neki két perc egy fincsi tea. De anya kitalálta, hogy most kamillateát kapok. Na, kb egy fél órát szenvedett, míg a sűrűpisi szinű teát kicsit felhigította. De hiába. Ugyanis ebből a löttyből egy korty sem megy le a torkomon. Még a víz is jobb.
Egyéként a súlyom: 3. 330 gramm!