Mobilkép tányérral és anélkül

Limonádé

Apa mindig fél literes bögréből issza a limonádét. Ma is készített, és mivel előzőleg elkunyeráltam a tojásos nokedlit tőle -amit egyébként neki hagytunk meg-, és lévén, hogy a tojásos nokedli sós volt, szomjas voltam rá, ezért kértem a limonádéból. Kicsit nehéz inni abból a nagy bögréből, egy kicsi kifolyt az asztalra. Aki ismeri az apukámat, az tudja, hogy nála ez nem probléma: lekapta a zokniját, és gyorsan letörölte vele. Aztán megint ittam. Felkaptam a nagy bögrét, kipróbáltam, hogy tudok-e úgy inni mint a kutyák, de nem fért bele a fejem, úgyhogy megdöntöttem. Most már jobban ment, de újra kiömlött egy kicsi. Mikor észrevettem, már mentem is apa zoknijáért és letöröltem vele...
Egyébként a tojásos nokedlivel a történet az volt, hogy apa elkezdte enni, de mivel nagyon ízlett, minden falatot kinéztem a szájából, aztán megkaptam az egész edényt, az ölembe, és szépen kiszemezgettem amit csak tudtam. Utána odatoltam anyának az edényt, a villát, kikaparta a maradékot is, és azt is jóízűen elfogyasztottam.

Nyugis nap

A mai nap békésen telt, semmi különös nem volt, ebédre mátrai borzaska, este sétáltunk az esőben. Én adtam a zenei aláfestést, nagyon romantikus volt. Esővédővel kellett mennünk, amit most először használtunk életemben., eleinte zavart, így alig bírták anyáék feltenni, mert mire a kocsi egyik oldalán ráfogatták, a másikon leszedtem, de mikor elindultunk, már élveztem. Erre nem fecsérlek több szót, inkább mesélek egy kicsit.
Amikor apáék berendezték az új szobámat, egy gyönyörű gyerekágyat kaptam, ami lentebb látszik is a képeken. Nagyon büszke voltam magamra, amiért ilyen nagy ágyban alszom, de ami a legjobban tetszett, hogy bármikor le- és felmászhattam. De később kiderült, hogy az a bármikor nem amolyan szószerinti értelemben vett "bármikor", hanem napközben lehetett garázdálkodni le-fel, de este szigorúan ott kellett tartózkodnom,- elalvás céljából. Csakhogy a magamfajta kisgyermek nagyon kíváncsi a kulisszatitkokra, amik sötétedés, lefekvés után történnek. Szóval, rendszerint lemásztam, és takarómat ölelgetve, vigyorogva kimentem apáékhoz. Általában akkor már vagy az irodában, vagy a tévé előtt tömik magukat finomabbnál finomabb, ám annál egészségtelenebb ételekkel. Mikor megláttak, mindig visszatessékeltek az ágyamba, és hamar észrevettem, hogy nem tetszik nekik túlságosan, hogy én még szeretnék egy kicsit ébren lenni. Sokszor veszekedés lett a vége. Rájöttem, hogy más megoldáshoz kell folyamodnom, így egyik este szépen megittam a kakaómat, de tudtam, hogy annak az üres üvegnek igazából nem az én ágyikómban van a helye, hanem valahol a konyhában, a mosogatógép mélyén. Amikor végeztem a kakaóval, hallottam, hogy még apa ott szöszmöszölt a konyhában, és alibiként felhasználva a cumisüveg rendezetlen állapotát, megfogtam, lemásztam az ágyról, és egy határozott, széles mosoly kíséretében az ajtót kivágtam, és odanyújtottam apának, hogy akkor talán ezt mosogassuk el, -még elalvás előtt.

Mivel ezesetben a szabadság firnyákra tanított, a gyönyörű ágyikómat lecserelétük a régi, de ugyancsak szép rácsos ágyamra.
Asszem megtanulok kimászni.

2008 Ősz

2008 Nyár

És még Bambi

Beköszönő

Biztos hiányoztam már! Itt az ősz, úgy döntöttünk anyával, hogy a szünet után végre jöhet a folytatás.
Mint azt már sejteni lehet, a nyáron megtanultam jáárni. Sőt, gyakorlatilag már szaladni is tudok. Néha, amikor anya szól, pl. hogy "Hanka, gyere fürödni!", na olyankor egész gyorsan tudok szaladni, és még egy komiszat vissza is vigyorgok.
Az állandó mosolygásom nem változott. Lett gyönyörű szobám a konyha mellett, amit teljesen birtokba is vettem, ott is alszom, -most már nem anyáékkal.
Nyaraltunk a Balatonon, úsztam egyedül is, és nagyon büszke voltam magamra, úgyhogy anya belátta, hogy tényleg hasznos volt fél éven át minden kedden "cihelődni".
A másik nagy újdonság, hogy nagyon tisztán és felismerhetően dudolgatom az ismerős énekeket. Mindenki elámul, hogy felismerik a dalokat, és szerencsére a ritmus is mindig a helyén van. Pl. mikor közeledünk a hintához, már jóelőre rákezdek a Hinta-palintára. Igaz, azt már babakoromban is gyakoroltam.
De most már nem vagyok ám baba! Huncutkodom, szaladgálok, és beszélni tanulok. Kisgyermek lettem.

Léptek

Bár lépteim zaja még nem ver fel senkit, de azért maguk, a lépteim már léteznek :D
Szóval. A napokban, hetekben már többször előfordult velem, hogy megálltam. Mindig azért, mert elfeledkeztem magamról, aztán, mikor észrevettem, hogy valójában én Állok, egy széles, büszke vigyor kíséretében gyorsan leültem.
Tegnap is történt egy ilyen Megállás, de nem akartam leülni, és mikor anya meglátta, hogy tudatosan ácsorgok, gyorsan hátrébb lépett előlem, én pedig ügyesen utána lépkedtem. Este még apának is bemutattuk az új tudásomat, olyan büszkék voltak rám!
Ma is gyakoroltunk, de ma már csak akkor voltam hajlandó lépkedni, ha volt valami érdekes játék a kezükben.
Anya meg is jegyezte, hogy hozzá nem is megyek oda, csak egy rózsaszín műanyagdoboztetőhöz?! Dehát, kérdem én, az a rózsaszín műanyagtető mikor zavart el engem a konyhaszekrénytől, mikor épp kipakolni készültem a tányérokat?!
Egyébként a nyári szünetet olvasással igyekszem tölteni, minden érdekel, amit lapozgatni lehet, újság, prospektus, könyvek... Van egy olaszországról szóló vékony turista könyv, azt szeretem a legjobban. Minden nap megrágcsálom, lapozgatom.
Ha éppen nem olvasok, akkor ki-, be-, le- vagy felpakolok tárgyakat tárgyakra, a cumimat rendszeresen berakom a zoknisfiókomba, a cumisüveget bedobom a könyvek közé, ill. ezt a kettőt reggel be szoktam vágni az ágyam mellett lévő spongya-bobos bádogkukámba, mert irtó klassz hangja van. És ha ezekkel betalálok, akkor a takarómat is utánuk küldöm,- bár az nem szól. A zoknikat lehúzom, mert szorítanak, és bedugdosom őket az ágy és a fal közé. Van, amikor csak az egyik párját dugom a falhoz, a másikat simán kidobom. Aztán ha véletlenül ott marad, akkor kicsit megrágcsálom, és elteszem valami biztos helyre.
Lehet, hogy ezzel összefüggésben van az, hogy napok óta csak 4 pár zoknit hordok felváltva?...

Megharaptam a szelet

Este elmentünk vásárolni apáékkal, és a mellettünk lévő kis utcában igen erős szél fújt, -tán még nem is éreztem ilyet. Nagyon tetszett! Vigyorogtam, és próbáltam bekapni, vagy beleharapni, de nem tudtam.
Anya rá is kezdett a fújja szél a fákat mondókájára, úgyhogy az esti fürdés közben már nem a sós pereceset hallgathatta a család, és a hááz.

Mondóka

"Gyerekek, gyerekek,

Szeretik a perecet,
Sóóósat, sóóóósat,
Jóó ropogóóóóóóóóóóóóóósat,
Aki vesz, annak lesz,
Aki nem vesz, éhes lessssssz!!!!! "

Már egy hete nem megy ki a fejemből és csak hajtom és hajtom és hajtom! Igaz, én még csak az első sort tudom az eredetihez hasonlóan mondani, a többi meg ahogy esik, úgy puffan, de a hangsúly ugyanaz, mint ahogy hallottam. Valahogy így:
" Dejeje, dejeje,

Wawawawawawa wa :D (-háát igen, imádom a kutyákat, úgyhogy az ugatásimitálást is felhasználom...)
Waaa va, waaa ba,
wawawawawawawbabawawa wa,
wawa wa, wa wa wa,
wawawa babababababa wawawawa wa!!!! "
Szerintem ez így sokkal jobban hangzik!

Reggeli baleset

Az úgy volt, hogy anya nagyon ügyes volt vasárnap. Bár későn feküdt, korán kelt, szépen rendbetette magát, amíg aludtam, aztán nekilátott, hogy kitakarítsa a lakást. Mert ugye takarítani lehet tőlem, mikor ébren vagyok, de a hosszú fürdőzés az kivitelezhetetlen szerinte. Szépen haladt helyiségről helyiségre. Amikor elért a fürdőig, én felébredtem. Kiáltozni kezdtem, hogy ugyan, "hagyja a dagadt ruhát másra",- és jöjjön be inkább a reggeli hülyéskedésre, tegyen tisztába, és adjon reggelit.
Hiába kiáltoztam, a fejébe vette, hogy a fürdőszobát még befejezi, már úgy sem volt sok hátra. Be is fejezte, mindent lemosott, lefertőtlenített, letörölgetett, szépen felmosott, kitisztította a fürdőszobaszőnyeget, és már jött is értem.

Csakhát én időközben igen bekakáltam, a popsitörlő pedig elfogyott. Mikor anya konstatálta a helyzetet, rájött, hogy itt már csak a zuhanyzás szolgálhat kellő segítséggel probléma kezelésre. A szívét hasogatta a fájdalom, hogy a frissen mosott kád most minek lesz kitéve, dehát... A zoknija pedig totál vizes lett a szintén frissen mosott fürdőszobakőtől. Gyorsan levette, és mezítláb próbált engem a kádba beállítani, de úgy, hogy semmi ne legyen maszatos, és ne is vágódjon el velem, ugyanis mostanában az a mániám, hogy minden kiálló tárgyba megkapaszkodok és csüngök mint egy kismajom.
Sikerült. Beálltam a kádba, és észrevettem, hogy a pelenka és teljes tartalma, -ami számomra még ismeretlen volt- ott maradt a pelenkázón, ami a kádra van fektetve. Hát, nekem sem kellett több! Míg anya egy pillanatra mögém hajolt, hogy megtisztogasson, jól megfogdostam, megnézegettem a barna anyagot. Csakhogy aztán kapaszkodnom kellett tovább, és a csokis lé szépen kezdett folydogálni a vizes kezemről erre-arra. A kóstolást sajnos anyukám az utolsó pillanatban megakadályozta, és akkor már csak nevetni tudott az egészen.
Nos hát, legközelebb legalább majd tudja, hogy az "ellátásom" fontosabb, mint a fürdő rendbetétele...

Tánci- tánci

Történt még néhány dolog, amit tegnap elfelejtettem említeni.
Például, hogy jön az első örlő fogam. Valószínüleg még a napokban kibújik.
A másik említésre méltó, hogy megtanultam "táncolni". Végre nem csak anya rázza a ráznivalót a konyhában főzés közben, hanem már én is tudok vele táncolni! Apróság az egész: jól meg kell kapaszkodni, fenék kitol, és ütemre rogyaszt a térd! (Kutatók nemrégiben igazolták, hogy garantáltan jótékony hatással van az egész család hangulatára.)

Egy éves lettem

Május 22-én 13 órakor egy éves lettem. Mondhatnám, hogy felemelő pillanat volt, és a többi, de az az igazság, hogy igen fáradt voltam, mert egész délelőtt rohangásztunk, úgyhogy semmi nem érdekelt jobban, mint a pihe puha ágyikóm. Ami jó volt, hogy együtt töltöttük az egész napot, és igazából ez volt a legnagyobb ajándék.
Kaptam azért kézzel fogható dolgokat, amiket a felnőttek általában ajándéknak neveznek. Ezeket is együtt vettük meg a fajáték boltból. Nagyon szuper hely, mindent szépen végignézegettünk, aztán választottam én is "játékot", és anyáék is választottak. Jórészt hangszereket vettünk, hogy bővítsük a repertoárt, és a szüleim is látják, hogy aminek hangja van vagy hangot ad, az érdekel legjobban, szóval lassan egy szimfónikus zenekart is vendégül láthatnánk.

A következő napokat mamáéknál töltöttük. Anya úgy gondolta, hogy a magányos napokra szépen jól előre megfőz apának, és miközben a húsokkal babrált, én újra felfedeztem a konyhát. Illetve miszlikekre szedtem. Nem nagyon volt alkalma leállítani, mert egyfolytában maszatos volt a keze ugye. Én pedig ominózusan kipakolgattam a földre a tiszta konyharuhákat, partedliket, majd az edényeket, sajtreszelőt, vágódeszkát, stb., stb. Szegény anya, hiába kérlelt, hogy álljak le. Miután jól kifáradtam a pakolászásban, lefeküdtem, és másnap el is indultunk Rakamazra.
Anya konstatálta, hogy lehet, hogy más gyerekek csak két évesen kezdenek együtt játszani, Marcsi és én nagyon jól el voltunk együtt; általában együtt mentünk mindenfelé, és kooperálva rámoltuk szét a lakást, de mama rafináltabb volt, és összegumizta a szekrényajtókat. Veszekedtem is vele ezért.
Aztán rájöttem, hogy a kutyák milyen jó fejek. Ha megláttam egyet, kedvesen hívogattam, próbáltam ugatva is kommunikálni velük, de jórészt rám sem bagóztak. Én azért rendre mutogattam a kutyák felé, ha valaki felvett. A felnőtteknek valamiért meg kell mutatni az irányt, hogy tudják, hová is induljanak velem, próbálgatom, egész jól működik.
Na meg, anyával is egy magasabb szintre léptünk. Megtanultam mondani, hogy "anya, gyere", erre ő vagy odajön, ahol vagyok, vagy azt mondja, hogy "röögtön", vagy azt, hogy "hová menjek?" -mintha nem tudná, hol vagyok... vagy egyszerűen azt mondja, hogy nem jön... igen, igen, ilyen szívtelen is szokott lenni néha.
Mivel ez általában azért működik, most már másnak is azt hajtogatom, hogy "deje, deje", de mások mindig csak rohannak... tőlem el...
Néha már megállok, mikor elfeledkezem magamról, de ha észbekapok, gyorsan leülök. Aztán történt még, hogy megtanultam felmászni a kanapéra. Amikor sikerül, mindig széles vigyorral nézek körbe, remélve, hogy másoknak is úgy tetszik, mint nekem.

Lássuk mi is történt...

az alatt a kb. egy hónap alatt, amíg nem jelentkeztünk. Az az igazság, hogy nagyon elfoglaltak voltunk

Úgyhogy csak pontról pontra meséljük el, mi minden történt.
1. Először is volt egy látogatom, Gergő. Kölcsön adtam neki az egyik verdám, hogy egy kicsit oldódjon, olyan zavarban volt Csakhogy aztán -ahogy egy igazi férfi azt teszi, - úgy elkezdett száguldozni a folyosón, hogy anya az egészségem érdekében inkább engem is beleültett egy hasonló "verdába".

2. Lementünk Környére, végre igazi napsütés és jó meleg volt. Először:

-ültem horgászszékben.
-másztam a fűben.
-homokoztam.
-és tudattam a szüleimmel, hogy engem az autók jobban lekötnek, mint a babák.

3. Ugyancsak a jó időnek köszönhetően immár tavaszi cuccban élvezhetem a babakocsikázásokat. Ezen a képen -mint mindig- arra várok, hogy végre elinduljunk. És egy kicsit kifáradtam a "rendrakásban" is.

4. Felállok bárhol, és ilyen szép vagyok közben:




5. Lenyalogattam egy pudingos kanalat, és sírtam, mikor anya el akarta venni, hogy tegyen még rá egy kicsit.

6. És ami a legjobb, hogy voltunk Rakamazon, tök jól éreztem magam a gyerekekkel, no és persze Mamival és Papával. Először aludtam valahol úgy, hogy anya nem volt ott, de kutyabajom sem volt. Mikor apa értünk jött, azért eléggé honvágyam lett, úgyhogy hamar haza is indultunk.

+2 fog

Még két fogacskám kibújt alul, így nem sokára már 8 fogam lesz.
Lépegetek a bútorok körül, és a konyhában anya nadrágjára csimpaszkodva felállok,- na onnan nehezen szabadul!
Tegnap új poénkodást találtam ki: amikor reggelente anya bejön, mindig játszunk egy kicsit a nagyágyon. Én meg azzal szórakoztattam, hogy ültem-ültem, egyszercsak hátradőltem, és figyeltem a reakcióját. (ez a smile hogy hasonlít rám! nagy kék szemek, és még nagyobb száj) Kis idő múlva már akkor csináltam, mikor mondta, és baromi büszke volt rám, hogy értem mit mond, (na meg magára is). Szóval ezt már tudjuk.
Nem voltunk ma úszni, mert apának el kellett mennie vidékre, így anya csinálta apa munkáját, hogy készen legyen, mire a könyvvizsgáló bácsi ideér. (Anya munkáját viszont szintén anya csinálta, csak előző nap éjjel.) Azt mondták, megint nagyon jó voltam, mert szinte egész délelőtt aludtam, így el is készült mindenki, épp időre: beállított az a bácsi, apa is pont akkor jött meg, így nem volt más választás, mint a könyvvizsgáló bácsi orra alá dugni azokat a kimutatásokat, amiken anya dolgozott délelőtt. Aki ismeri az anyukámat, az tudja, hogy ezt nem mindig szabad csinálni, mert ha a vicces kedvében van, a kis megjegyzések és a smile-k akár el is maradnak a kimutatásokból, a rövidítések még azért ott maradnak, mint ahogy ma is: Kistraktor helyett Trakit írt, mire a bácsi megkérdezte, hogy az mi ... Anya meg csak pirult Egy heverőt pedig befejezetlen beruházás számlán hagyott, de ez már részletkérdés.. mert ettől eltekintve világos és pontos volt, és "tök büszke volt magára".
Hétvégén megint voltunk Környén, végig másztam az egész partot, és életemben először homokoztam! Lent volt Zsolti, (és a játékai), és egy "Trakival" nagyon jól eljátszottam! Vagy egy órán át...

Hintásképek

Hiszti

Anya szerint hisztis vagyok. Ami egy kicsit bánt, hogy a védő néni szerint is. Ma voltunk nála, és én már eléggé unatkoztam, szerettem volna négykézláb megismerkedni a tereppel, de anya nem engedett le a földre. Egy darabig játszottam Goofyval, egy ottani kézbábbal vagy mivel, de mikor már ő sem tudott újat mondani, elhatároztam, hogy nem maradunk itt tovább egy percet sem. A baj csak az volt, hogy anya meg Ági néni még beszélgettek, így ordítanom kellett, de Ági néni azt mondta, hogy őt bizony nem hatom meg...

Na még mi is történt...

Hétvégén Környére mentünk, és ott is elég nehéz volt már megülnöm, így apa megengedte, hogy közelebbről megnézzem a füvet. Nagyon szép, napsütéses idő volt, egy kis széllel, így letettek, és jól elnézegethettem a mozgó kicsi virágokat a fűben. Kerestem botokat és azzal kalimpáltam meg piszkáltam a dolgokat. Kicsit látszanak a virágok is. Némelyiknek nagyon jó illata van. (Egyébként nagyon szeretek szaglászni.)



Aztán még az történt, hogy hétfőn anya párizsi bundás pulykamellett sütött, és mivel mindenki evett belőle, én is kaptam kis darabkákat a húsból. Apa ölében ültem, és anya etetett. Egészen addig, míg meg nem untam, és egy harcikiáltással megragadtam egy darab húst a tányérról és elkezdtem eszegetni.

Még annyit, hogy most már nem csak hogy bárhol feltudok állni, ahol tudok kapaszkodni, hanem oldalazva lépegetni is tudok, mint a nagy babák!

Kicsi Hanka újra száguld

Pár szó a napjaimról

Mivel már elég rég írtunk, durva lenne leírni, hogy mi történt velünk az elmúlt hónapban. (De képesek lennénk rá ) Szóval, inkább mesélek arról, miket csinálok már mostanában.
Az első, amit megjegyeznék, hogy én és 6 fogam, köszönjük, jól vagyunk. Egyre ügyesebben használom a fogaimat, ma is Környére mentünk, és egész úton kiflit eszegettem, tépegettem a fogaimmal. Kell is lennie valami ennivalónak mindig a számban, lehet ez egy keksz, piskóta, kifli, műanyaglapát, dvd tok, vagy a kezem, -szóval bármi, különben csikorgatom a fogaimat. Anya azt hitte, nem éli túl ezt az időszakot, de kb 3 nap alatt hozzá szokott.
A másik, hogy egyedül és magamtól fel tudok állni a kiságyamban, illetve tegnap már a kádban is egyfolytában felálltam. Nagyon élvezem, igazi nagy babaként, állva szoktam óbégatni az ágyamból. Anya mindig meghatódik ha meglátja. Még hálózsákban is felállok már.
A harmadik, a szeretgetés. Lilierzsire emlékeztek még? A lila hajú babám. Hát őt nagyon szeretem, ölelgetem és puszilgatom. Néha kicsit zavar, ha a közelemben van, mert nem tudok belemélyedni más játékba, mert folyton visszamászom hozzá, hogy megszeretgessem.
A negyedik, a Hinta! (hihhii). Újabban játszótérre járunk anyával. Egyre jobb idő, így egyre több gyerek van, amit mindketten nagyon élvezünk, órákig el bírnánk nézni, ahogy játszanak. Szoktunk hintázni is, mert van babahinta, és hatalmasakat vigyorgok! Legutóbb mellettünk hintázott egy kislány és az anyukája is ott volt, valamin nevettek, így gondoltam, akkor nekem is nevetni kéne, és hangosan elkezdtem heherészni. Ez nagyon tetszett nekik!
És ez az ötödik, a nevetés. Mostmár szalonnevetésem is van. Ha valaki nevet, hát, nevetek én is. Akkor is, ha nem is olyan vicces a dolog. Rájöttem, hogy ezt szeretik az emberek.
Még annyit elmesélek, hogy voltunk kedden is és ma is usziban, és magamtól beugrottam anyához a medencébe, és kapaszkodom a korláton. És más forrásból is beigazolódott amit anya mondott, mert a tanár néni is azt mondta (jaaaa, Ági néni a tanár néni neve, kiderült így 7 hónap után), hogy én mindig "Csak vigyorgok kifelé a világnak".

Hol is hagytuk abba?)

Talán a Húsvétnál... Igen-igen. A pocakom még nem volt valami jól, de anyáék ezzel mit sem törődve megszerveztek egy gyors húsvéti családtalálkozót. Emlékeztek... Megállás nélkül robotoltak egész nap, míg én nagyokat szunyókáltam.
Este, mikor mindenki megérkezett, és engem kellően széles mosollyal üdvözöltek, végülis Peti nyakában kötöttem ki, és hatalmasat játszottam.
Zongoráztunk, furulyáztunk, énekeltünk, stb stb...
Másnap pedig volt egy első számú locsolóm, Bendi.
Erről is képet!

Anya másnap se állította le magát a főzéssel kapcsolatban, és mivel szülinapjára kapott egy hatalmas, gyönyörű süteményes könyvet, el is készítette belőle az első édességet, amihez épp össze tudta szedni még a hűtőből a hozzávalókat.

Ők mégis ettek

Emlékeztek, hogy nem voltam valami jól a napokban,- sőt, még most sem vagyok túl rajta.
Apa meg anya viszont ma egész nap a konyhában sürögtek-forogtak, mert estére vendégeket, ill.. a Családot vártuk vacsorára. Jó kislány voltam, és hagytam őket tüsténkedni, és végül is nagyon jól sikerült ez a nap!

Ha húsvét, akkor böjt?

Sajnos nem vagyok valami jól mostanában. Sőt, mondhatni kifejezetten rosszul vagyok . A hét elején megfázásos tünetek kerülgettek, életemben először köhincséltem és nagyon taknyos voltam. Két napig is tartott, úgyhogy anya számított rá, hogy csütörtökre kutya bajom sem lesz, mert szerinte az ilyen megfázásos betegségek nem szoktak túl sokáig tartani. Csütörtökre viszont egyéb a hasmenésem is lett, és azóta csak rosszabb minden... Ma már semmit nem ettem szinte, de legalább a megfázásból tényleg kijöttem. Remélem lassan elmúlik, bár azért a hangulatomat nem nagyon befolyásolja, jó kedvem van, csak mégis jobb lenne, ha egészséges lennék, mert egyrészt többet lennék ébren, másrészt kérhetnék anyáék kajájából, elvégre jön a Húsvét.
Mondjuk, lehet, hogy idén sem nekik, sem nekem nem lesz túl sok kedvünk a nagy evészethez...

Úszás

Megint voltunk úszni, most bkv-val mentünk, de így is elkéstünk, mert alig bírtam felébredni 11 körül. Hát igen, ki kellett pihenni a földönalvást. Kicsit meg vagyok fázva mostanában, életemben először köhögök, de nem nagyon, és taknyos is vagyok.

Úszásból ötös, nagyon kenem-vágom, folyton jár a lábam, úgy próbálom előre tolni magam, mint itthon a földön a mászással. Hát azt a konzekvenciát vontam le, hogy itthon jobban beválik ez a tecnika, mint a vízben.
Most nem voltunk piacon, mert apa értünk jött, magától, kérni sem kellett, mert állítólag havas-eső esett itt az Üllői úton. Mi ebből semmit nem láttunk, mert édes napsütésben autóztunk hazáig, és még mindig süt a nap, szóval, lehet, csak apa borult be egy kicsit
(ez csak vicc volt)

Piac- avagy ágyon vagy földön egészségesebb aludni?

Hétfőn lementünk pelenkáért a Rossmannba. Legalábbis itthon ezt mondtuk, de mivel a Rossmann pont a villamosmegállóval szemben van, összenéztünk anyával, gondoltunk egyet és felültünk a villamosra, hogy elmenjünk a fehérvári úti piacra. Uszi után szoktunk oda járni, mert nagyon gyöngyörű virágok vannak az alsó szinten, minden féle kaspó, csupa jó illat és szép szín, szóval odajárunk kicsit szocializálódni, helyre rakni a lelkünket. Vagyis anyáét, mert az enyém még azért rendben van Rengeteg gyönyörű tojás is volt most már, aranyeső barkával, mindenféle kosárkákban mindenféle színek. Nagyon élveztem, jó kedvem lett, végig rúgkapáltam az egész vásárlást. Megismerkedtünk részletesebben a piaccal, mi hol hogy, közben vagy ezer nénike dícsért meg, hogy milyen édes, aranyos, ennivaló vagyok... És legfőképp: Barátságos. Bejártuk mindegyik szintet, a végére már anya azon gondolkodott, hogy jobb lenne, ha már tudnék járni, mert akkor a helyemre is pakolhatna, úgy nézett ki a kocsim mint egy karácsonyfa, hogy már alig bírta tolni... Vettünk ebédhez valót, zöldségeket, húsokat, túrót, házi tejfölt, de anya végére tartogatta magának a meglepetést, amire már nagyon rég várt: jól bevásárolt fűszernövényekből, rozmaring, bazsalikom, citromfű, ööö... a többit nem bírtam megjegyezni. A vicc csak az, hogy ő sem, mikor elfordultunk az újabb szatyorral terhelt kocsimmal a virágostól, már ő sem volt biztos benne, hogy otthon is egyértelmű lesz, hogy melyik növény mi is... Apa 11 körül telefonált, hogy kész van-e a melegszendvics, amit beígértünk neki 9kor. A baj csak az volt, hogy akkor még fő és lényegi uticélunktól, a pelenkától egészen távol voltunk, de erre már összekaptuk magunkat, és szépen hazaindultunk. Jól éreztem magam, annyira, hogy totál ki is fáradtam a piacozásban, és itthon egy hatalmasat szunyáltam.

Este mikor anyáék is lefeküdtek, felébredtem, és apa -anya szerint rossz szokásához híven- odavett maguk közé. (na nem mintha anya nem igyekezne azon, hogy inkább hozzá legyek közelebb a nagyágyon.) Legközelebb csak 5.35kor ébredtek meg, mikor konstatálták, hogy sehol sem vagyok, és gyorsan összeszedtek a földről. Anyának nagyon lelkiismeret-furdalása volt, de én álmomban semmit nem éreztem abból, hogy valamikor leestem, körülnéztem, és aludtam is tovább a kis hálózsákomban. Apát álmában pedig elég nehéz meghatni bármivel is, kivéve, ha az a bármi egy kávé.