A mai nap békésen telt, semmi különös nem volt, ebédre mátrai borzaska, este sétáltunk az esőben. Én adtam a zenei aláfestést, nagyon romantikus volt. Esővédővel kellett mennünk, amit most először használtunk életemben., eleinte zavart, így alig bírták anyáék feltenni, mert mire a kocsi egyik oldalán ráfogatták, a másikon leszedtem, de mikor elindultunk, már élveztem. Erre nem fecsérlek több szót, inkább mesélek egy kicsit.
Amikor apáék berendezték az új szobámat, egy gyönyörű gyerekágyat kaptam, ami lentebb látszik is a képeken. Nagyon büszke voltam magamra, amiért ilyen nagy ágyban alszom, de ami a legjobban tetszett, hogy bármikor le- és felmászhattam. De később kiderült, hogy az a bármikor nem amolyan szószerinti értelemben vett "bármikor", hanem napközben lehetett garázdálkodni le-fel, de este szigorúan ott kellett tartózkodnom,- elalvás céljából. Csakhogy a magamfajta kisgyermek nagyon kíváncsi a kulisszatitkokra, amik sötétedés, lefekvés után történnek. Szóval, rendszerint lemásztam, és takarómat ölelgetve, vigyorogva kimentem apáékhoz. Általában akkor már vagy az irodában, vagy a tévé előtt tömik magukat finomabbnál finomabb, ám annál egészségtelenebb ételekkel. Mikor megláttak, mindig visszatessékeltek az ágyamba, és hamar észrevettem, hogy nem tetszik nekik túlságosan, hogy én még szeretnék egy kicsit ébren lenni. Sokszor veszekedés lett a vége. Rájöttem, hogy más megoldáshoz kell folyamodnom, így egyik este szépen megittam a kakaómat, de tudtam, hogy annak az üres üvegnek igazából nem az én ágyikómban van a helye, hanem valahol a konyhában, a mosogatógép mélyén. Amikor végeztem a kakaóval, hallottam, hogy még apa ott szöszmöszölt a konyhában, és alibiként felhasználva a cumisüveg rendezetlen állapotát, megfogtam, lemásztam az ágyról, és egy határozott, széles mosoly kíséretében az ajtót kivágtam, és odanyújtottam apának, hogy akkor talán ezt mosogassuk el, -még elalvás előtt.
Mivel ezesetben a szabadság firnyákra tanított, a gyönyörű ágyikómat lecserelétük a régi, de ugyancsak szép rácsos ágyamra.
Asszem megtanulok kimászni.
Amikor apáék berendezték az új szobámat, egy gyönyörű gyerekágyat kaptam, ami lentebb látszik is a képeken. Nagyon büszke voltam magamra, amiért ilyen nagy ágyban alszom, de ami a legjobban tetszett, hogy bármikor le- és felmászhattam. De később kiderült, hogy az a bármikor nem amolyan szószerinti értelemben vett "bármikor", hanem napközben lehetett garázdálkodni le-fel, de este szigorúan ott kellett tartózkodnom,- elalvás céljából. Csakhogy a magamfajta kisgyermek nagyon kíváncsi a kulisszatitkokra, amik sötétedés, lefekvés után történnek. Szóval, rendszerint lemásztam, és takarómat ölelgetve, vigyorogva kimentem apáékhoz. Általában akkor már vagy az irodában, vagy a tévé előtt tömik magukat finomabbnál finomabb, ám annál egészségtelenebb ételekkel. Mikor megláttak, mindig visszatessékeltek az ágyamba, és hamar észrevettem, hogy nem tetszik nekik túlságosan, hogy én még szeretnék egy kicsit ébren lenni. Sokszor veszekedés lett a vége. Rájöttem, hogy más megoldáshoz kell folyamodnom, így egyik este szépen megittam a kakaómat, de tudtam, hogy annak az üres üvegnek igazából nem az én ágyikómban van a helye, hanem valahol a konyhában, a mosogatógép mélyén. Amikor végeztem a kakaóval, hallottam, hogy még apa ott szöszmöszölt a konyhában, és alibiként felhasználva a cumisüveg rendezetlen állapotát, megfogtam, lemásztam az ágyról, és egy határozott, széles mosoly kíséretében az ajtót kivágtam, és odanyújtottam apának, hogy akkor talán ezt mosogassuk el, -még elalvás előtt.
Mivel ezesetben a szabadság firnyákra tanított, a gyönyörű ágyikómat lecserelétük a régi, de ugyancsak szép rácsos ágyamra.
Asszem megtanulok kimászni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése