Reggeli baleset

Az úgy volt, hogy anya nagyon ügyes volt vasárnap. Bár későn feküdt, korán kelt, szépen rendbetette magát, amíg aludtam, aztán nekilátott, hogy kitakarítsa a lakást. Mert ugye takarítani lehet tőlem, mikor ébren vagyok, de a hosszú fürdőzés az kivitelezhetetlen szerinte. Szépen haladt helyiségről helyiségre. Amikor elért a fürdőig, én felébredtem. Kiáltozni kezdtem, hogy ugyan, "hagyja a dagadt ruhát másra",- és jöjjön be inkább a reggeli hülyéskedésre, tegyen tisztába, és adjon reggelit.
Hiába kiáltoztam, a fejébe vette, hogy a fürdőszobát még befejezi, már úgy sem volt sok hátra. Be is fejezte, mindent lemosott, lefertőtlenített, letörölgetett, szépen felmosott, kitisztította a fürdőszobaszőnyeget, és már jött is értem.

Csakhát én időközben igen bekakáltam, a popsitörlő pedig elfogyott. Mikor anya konstatálta a helyzetet, rájött, hogy itt már csak a zuhanyzás szolgálhat kellő segítséggel probléma kezelésre. A szívét hasogatta a fájdalom, hogy a frissen mosott kád most minek lesz kitéve, dehát... A zoknija pedig totál vizes lett a szintén frissen mosott fürdőszobakőtől. Gyorsan levette, és mezítláb próbált engem a kádba beállítani, de úgy, hogy semmi ne legyen maszatos, és ne is vágódjon el velem, ugyanis mostanában az a mániám, hogy minden kiálló tárgyba megkapaszkodok és csüngök mint egy kismajom.
Sikerült. Beálltam a kádba, és észrevettem, hogy a pelenka és teljes tartalma, -ami számomra még ismeretlen volt- ott maradt a pelenkázón, ami a kádra van fektetve. Hát, nekem sem kellett több! Míg anya egy pillanatra mögém hajolt, hogy megtisztogasson, jól megfogdostam, megnézegettem a barna anyagot. Csakhogy aztán kapaszkodnom kellett tovább, és a csokis lé szépen kezdett folydogálni a vizes kezemről erre-arra. A kóstolást sajnos anyukám az utolsó pillanatban megakadályozta, és akkor már csak nevetni tudott az egészen.
Nos hát, legközelebb legalább majd tudja, hogy az "ellátásom" fontosabb, mint a fürdő rendbetétele...