Piac- avagy ágyon vagy földön egészségesebb aludni?

Hétfőn lementünk pelenkáért a Rossmannba. Legalábbis itthon ezt mondtuk, de mivel a Rossmann pont a villamosmegállóval szemben van, összenéztünk anyával, gondoltunk egyet és felültünk a villamosra, hogy elmenjünk a fehérvári úti piacra. Uszi után szoktunk oda járni, mert nagyon gyöngyörű virágok vannak az alsó szinten, minden féle kaspó, csupa jó illat és szép szín, szóval odajárunk kicsit szocializálódni, helyre rakni a lelkünket. Vagyis anyáét, mert az enyém még azért rendben van Rengeteg gyönyörű tojás is volt most már, aranyeső barkával, mindenféle kosárkákban mindenféle színek. Nagyon élveztem, jó kedvem lett, végig rúgkapáltam az egész vásárlást. Megismerkedtünk részletesebben a piaccal, mi hol hogy, közben vagy ezer nénike dícsért meg, hogy milyen édes, aranyos, ennivaló vagyok... És legfőképp: Barátságos. Bejártuk mindegyik szintet, a végére már anya azon gondolkodott, hogy jobb lenne, ha már tudnék járni, mert akkor a helyemre is pakolhatna, úgy nézett ki a kocsim mint egy karácsonyfa, hogy már alig bírta tolni... Vettünk ebédhez valót, zöldségeket, húsokat, túrót, házi tejfölt, de anya végére tartogatta magának a meglepetést, amire már nagyon rég várt: jól bevásárolt fűszernövényekből, rozmaring, bazsalikom, citromfű, ööö... a többit nem bírtam megjegyezni. A vicc csak az, hogy ő sem, mikor elfordultunk az újabb szatyorral terhelt kocsimmal a virágostól, már ő sem volt biztos benne, hogy otthon is egyértelmű lesz, hogy melyik növény mi is... Apa 11 körül telefonált, hogy kész van-e a melegszendvics, amit beígértünk neki 9kor. A baj csak az volt, hogy akkor még fő és lényegi uticélunktól, a pelenkától egészen távol voltunk, de erre már összekaptuk magunkat, és szépen hazaindultunk. Jól éreztem magam, annyira, hogy totál ki is fáradtam a piacozásban, és itthon egy hatalmasat szunyáltam.

Este mikor anyáék is lefeküdtek, felébredtem, és apa -anya szerint rossz szokásához híven- odavett maguk közé. (na nem mintha anya nem igyekezne azon, hogy inkább hozzá legyek közelebb a nagyágyon.) Legközelebb csak 5.35kor ébredtek meg, mikor konstatálták, hogy sehol sem vagyok, és gyorsan összeszedtek a földről. Anyának nagyon lelkiismeret-furdalása volt, de én álmomban semmit nem éreztem abból, hogy valamikor leestem, körülnéztem, és aludtam is tovább a kis hálózsákomban. Apát álmában pedig elég nehéz meghatni bármivel is, kivéve, ha az a bármi egy kávé.