Beköszönő

2008. szeptember 18., csütörtök

Biztos hiányoztam már! Itt az ősz, úgy döntöttünk anyával, hogy a szünet után végre jöhet a folytatás.
Mint azt már sejteni lehet, a nyáron megtanultam jáárni. Sőt, gyakorlatilag már szaladni is tudok. Néha, amikor anya szól, pl. hogy "Hanka, gyere fürödni!", na olyankor egész gyorsan tudok szaladni, és még egy komiszat vissza is vigyorgok.
Az állandó mosolygásom nem változott. Lett gyönyörű szobám a konyha mellett, amit teljesen birtokba is vettem, ott is alszom, -most már nem anyáékkal.
Nyaraltunk a Balatonon, úsztam egyedül is, és nagyon büszke voltam magamra, úgyhogy anya belátta, hogy tényleg hasznos volt fél éven át minden kedden "cihelődni".
A másik nagy újdonság, hogy nagyon tisztán és felismerhetően dudolgatom az ismerős énekeket. Mindenki elámul, hogy felismerik a dalokat, és szerencsére a ritmus is mindig a helyén van. Pl. mikor közeledünk a hintához, már jóelőre rákezdek a Hinta-palintára. Igaz, azt már babakoromban is gyakoroltam.
De most már nem vagyok ám baba! Huncutkodom, szaladgálok, és beszélni tanulok. Kisgyermek lettem.

0 megjegyzés: