ennyit az alvásról!

Tegnap elaludtam este 9 körül, de 11kor már ébren kukorékoltam. Pedig anya elhatározta, hogy korán lefekszik. Mivel én semmi ilyesmit nem határoztam el, így én énekeltem, beszélgettem, aztán egy kissé mintha éhesnek is éreztem volna magam. Anya azt mondta, nem lesz éjszakai evészet, és próbált visszaaltatni. Nekem nem volt kedvem aludni. Erre azt tette, amit szokott, riasztotta apát... Annyit beszéltek a lelkemre, hogy végül megszántam őket, és egy-két óra múlva már aludtam is. Egy két órát. Fél négykor megint arra ébredtem, hogy én igenis éhes vagyok! Nem, nem teát kérek... nagy nehezen megértették. Mellesleg annyi teát itattak velem, hogy már csupa pisi is volt a pelusom. így hajnali fél négykor apa tápszert készített, anya pelenkázott. Aztán még próbáltam egy kicsit poénkodni anyával, de nem nagyon vette a lapot. Apa szerintem egyből álmába zuhant, így felé nem kacsintgattam. Apával mindig nehéz dolgom van, ha fel akarom ébreszteni. Elég hangosan horkol, így nekem is hangosabbnak kell lennem az átlagnál, de mostanában már az a sejtésem, hogy álmában ki is tudja kapcsolni a hallását. Na aztán végül elaludtam, de 9 körül megint éhes lettem, akkor keltünk. Ma körte volt a gyümölcs, anya csinált krumplifőzeléket, de nem kínált meg,- na kíváncsi leszek.
Ma van mindenszentek, apa, zsuzsó és peti elutaztak Komáromba és Tatára. Mi nem mentünk velük, -de így legalább ki tudom szundikálni az éjszakai fáradalmakat.