Hanka imád táncolni. Évek óta tart nála, és bármilyen új koreográfiát lelkesen tanul, ezért most be is irattuk balettra. Szerintem gyönyörűen csinálja, nagyon tehetséges, és az arcával, a szemeivel is előadja táncát. Hát, rám jutott a feladat, hogy utána nézzek, egyáltalán mi a franc az, hogy balett, csak tudni kéne, mivel foglalkozik a gyermekem, hát találtam egy hatszázoldalas könyvet róla, majd nekiesek valamelyik hétvégén. Kell vele foglalkozni, ha ez tendencia marad, youtube-on nézi a balettosokat, és nekem pedig az a feladatom, hogy ott üljek vele ovi után két órát, és nézzem őt, ahogy utánozza a balettosokat.
A múlt héten szólt, hogy - anya, egy kicsit fel kéne emelned.
Na akkor úgy megállt bennem az ütő, hogy lesz egy vállam, mire megtanul balettozni, de valahogy sikerült kimagyarázni magam, hogy annak is kell tudni balettozni, aki a másik balettost felemeli.
Az Üllőin mentünk át a zebrán, és nagyon közel álltak a várakozó autók, hát szóltam neki, hogy
- siessünk, hogy az autók is haladhassanak.
Erre Hanka oldalra fordította a kis arcát, meglátta a két autót egymás mellett tőlünk egy méter távolságra, hatalmasat vigyorgott nekik, hirtelen elengedte a kezem, lenyomott egy piruettet, majd megfogta a kezem, és röhögve átért velem a túloldalra.
Az egyik sofőr olyan hangosan felröhögött, hogy majd kiesett a szélvédőn.
Szerintem nem sok sofőr mondhatja el magáról, hogy jól szórakozott, míg átértek a gyalogosok, ezért büszke voltam a kicsikémre.
Legtöbbször viszont az aluljárón át kell közlekednünk, mert gyakran ott egy hegedűs, és olyankor öt percet táncol, mert kedveli, ha közönsége is van.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése