Neked viszont van...

2011. november 17., csütörtök

Nem járja, hogy mosolyogva megyek az óvodába és sírva jövök ki! 
Még mindig tart a válság, látszik, tiszta káosz amikor érte megyek. Káosz ellen az egyetlen ellenszer a rend, úgyhogy a "büntetése" a következő feladat. 
- Rendet raksz és minden egyes játékot megköszönsz. Fogd meg azt a macit. Örülök, hogy van egy macim. 
Rám néz:
- Ööörülöök hogy vaaan egy maaacim. 
- Ne nekem mondjad, a macinak mondjad. 
- Öörülöök, hogy van egy maaciim. 
- Úgy. Tedd a helyére. Következő. 

Két órás kötelező hálaadás! Jobb ötlet már nincs.

Rend lesz a szobájában és nem hajtogatja, hogy nagyon sok elpakolnivaló van, ugyanis nincs rá módja. Úgy hallom percenként két játék az átlag. Jó kis este lesz! Miért érzem úgy, hogy estére vidám lesz? 
Jajj. Most kijött, hogy megkérdezze valamiről,  hogy mi az. Hát igen! Nehéz örülni valaminek, amiről nem tudjuk, hogy mi az! Megkérdezte azt is, hogy vidámabb vagyok-e. Mondtam, hogy igen. 
- És te?
- Én is.
terror ismét elhárítva 
Most ismét kijött:
- Köszönöm, hogy van egy apukám és egy anyukám. És köszönöm, hogy van egy gyerekük. 
vov

0 megjegyzés: