Lassan nyílik az ajtó, amit az előbb rám csapott, és bűnbánó arccal előmocorog, hogy
- Anya, nagyon szeretlek!
Mire én kapva kapva az alkalmon:
- És hogy fejezed ezt ki?
- Hát úgy fejezem ki, hogy nagyon de nagyon de nagyon de nagyon és még jobban és még jobban és még annál is még jobban szeretlek, anya!
És akkor hozzám bújik, és megölelem, és elgondolkodom, hogy nem erre gondoltam, hanem arra, hogy ha háromszor kértem már, ne tekerd már el negyedjére is a filmet a laptopon, miközben vasalok; - de végül is itt most szeretetről van szó, nem seggnyalásról, szóval belefér.
- Én is téged.
- Anya, nagyon szeretlek!
Mire én kapva kapva az alkalmon:
- És hogy fejezed ezt ki?
- Hát úgy fejezem ki, hogy nagyon de nagyon de nagyon de nagyon és még jobban és még jobban és még annál is még jobban szeretlek, anya!
És akkor hozzám bújik, és megölelem, és elgondolkodom, hogy nem erre gondoltam, hanem arra, hogy ha háromszor kértem már, ne tekerd már el negyedjére is a filmet a laptopon, miközben vasalok; - de végül is itt most szeretetről van szó, nem seggnyalásról, szóval belefér.
- Én is téged.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése