Látszólag elmaradásunk van. E látszólagos elmaradásunk azért van, mert az elmúlt időszakban - talán el is jutott a híre-, másmilyen blog- és nem-blog-írások születtek, máshol, blogon, nem blogon, neten, gépen, fórumon.
A múlt hónapban tematizálásra és szortírozásra kerültek ezek az írások, még feneket kell keríteni az egésznek, szóval elég sok munka van vele, hogy később valami alkalmas életszakaszban valami alkalmas ember kiadja majd, mint Könyv. Én nem ez az ember vagyok, az biztos, de ez lesz végül is a második könyvem, szóval "itt a két termék a fiókban, főnök" :D
Az elmúlt időszak írásairól úgy gondolkodom, hogy egy valaki biztos, mégpedig a Hanka fogja majd olvasni őket, akkor is, ha lehet majd lapozni, és akkor is, ha nem. Ennek oka pedig éppen a következménye, hogy egy zajos időszakról van szó a született írásokban, melyekre még régebbi és még zajosabb történetek hatottak, de a történetek végén mindig ott a megoldás és a rend, ha szembe nézek vele hamarabb, ha nem, akkor csak húsz év múlva, de ha az iszap felkavarodik, az iszap leül; törvény.
Erről jut eszembe, erről az egészről, s ha már november 1, a téma még aktuális is, hogy a szétköltözés körül sokat kérdezősködött a halálról. Egyik este válaszoltam valami semlegeset, amire illedelmesen csendben maradt, de láttam rajta, hogy a gondolataiba merült és nem elégíti ki a válaszom. Figyeltem tovább, mire feltette a fő kérdést, hogy mi lesz vele, ha meghalok. Akkor két dolgot mondtam neki.
Az egyik az volt, hogy szólok előtte. Bátorság kellett ekkorát tippelni, de ezt így kijelentettem, az tény. Szerintem egy gyereknek, vagy talán az embernek a legrettenetesebb, ha hirtelen változik meg a környezete. Hirtelen, de tartósan. Ha szólok előtte, fel tud készülni érzelmileg.
Annak, hogy miért mertem ilyen merészet hazudni, -vagy legalábbis besaccolni egy közömbös vasárnap este, hogy milyenek is legyenek majd egykor halálom körülményei - az oka pedig a második mondat, hogy addigra mindent fog tudni már az életről, amit kell.
Akkor megnyugodott, de talán mindkettőnknek egyformán jól esett ez a beszélgetés, a téma nehézsége ellenére is.
Szülés előtt is mondogattam neki, hogy nem sokára lesz egy igen nehéz napunk. Ki tudja? Még az is lehet, hogy ezért született meg olyan könnyen, mintha felkészültünk volna. Talán megadatik, hogy az is könnyen megy majd.
Van, aki receptet hagy a gyermekére, én nem tudok főzni. Mindenesetre az elmúlt két évben született írások, kellő fenékkerítés, szortírozás, és tematizálás után elérhetőek lesznek neki, és már mindent fog tudni az életről addigra, hogy meghozza a döntést, használja-e őket valamire, vagy egyszerűen kidobja majd :) Legfeljebb szól előtte, huncut mosollyal lelki füleimhez, csupán azért, hogy ne érjen váratlanul! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése