Kiruccantunk

2009. május 31., vasárnap

Van úgy, hogy az emberre ráfér egy kis kikapcsolódás. Főleg, ha a szülei éjjel- nappal a beszámolókon dolgoznak.
A hét elején meghívást kaptam kedves nénikémhez, Zsuzsóhoz egy kis hétvégi dzsemborira. Rettenetes idő lévén sajnos nem Surányba mentünk, csak ide, a Váci útra, de környezetváltozásnak épp úgy megtette.
Szombaton reggel hangos, boldog visítással üdvözöltem őket, mikor értem jöttek; és mire levették a cipőjüket, én már fel is vettem az enyémet. Aztán egy Peti, Gyere! harci kiáltással rohantam feléjük a két pár levetett cipővel, finoman megvonva tőlük a vendégeskedés jogát.

Este aztán társaságunk is volt, aminek természetesen én voltam az alfája és az omegája. Újabb dicséreteket zsebelhettem be a muzikalitásomat illetően. Peti szerint a Gólya, gólya gilice már tökéletes, bár a szövegvisszadással még akadnak gondok.

(Anya egyébként nem szokta ennek a dalnak a szövegét énekelni, gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha a helyi gyrososnak előadnám.)

Jót szórakoztam a galériára feljutással, egyszer levetődtem 3 lépcsőfokot, de attól függetlenül újra és újra nekirugaszkodtam. Ezenkívül szert tettem újabb homokozójátékokra, locsolókannára és labdára Zsuzsónak köszönhetően, illetve eltüntettem egy mobiltelefont, Petinek köszönhetően.

Háromnegyed kilenckor elájultam valakinek az ölében, ma reggel pedig fél8kor egy kakaó után kb. fél 11ig nyomtam a szunyát. Mintha csak újra élném a babakoromat, -akkor volt rám jellemző az ilyesmi.

De nem visszafejlődésről van szó, hanem van egy kis köhögéses -orrfolyásos betegségem, amit egyelőre teával és c vitaminnal próbálunk kikúrálni. A bodza tea nagyon jó az efféle betegségekre, és végül is, még szezonja is van. Popper szerint indiai betegséget indiai gyógyszerrel kell kezelni az európai embernél is, anyukám szerint meg "ilyen betegséget szezondolgokkal kell kezelni"... -nálam.

Két dolog, amiért külön dícséretet kaptam ma:

  • Nem ordítottam torkom szakadtából az orrszívásnál. Egy kicsit még én is tartottam a porszívót, ami nagy megkönnyebbülés volt a szüleimnek.
  • Olyan hosszan tartózkodtam a bilin, mint eddig még soha, és még eredménye is lett. (na jó, máshova is, de a bilibe is. :)

Többen is megjegyezték, hogy ez a nyár biztosan meghozza majd a várva várt szobatisztaságot számomra.

Gyermeknap alkalmából zsírkrétát kaptam, mert nagyon nagyon szeretek rajzolni, és alkottunk is anyával sokmindent: pillangót, virágot, háromszöget, négyszöget, békát, macit, és ... na kitaláljátok?!
Lerajzoltuk a Motoromat! (Majd nem sokkal később rárajzoltunk engem is, annak rendje módja szerint.)


Az est
e hátralévő részében mondókáztunk, énekeltünk, majd megnéztük a Babe-et vagy mit, azt a kismalacos mese-filmet, amit majdnem végignéztem, és sorra megneveztem az állatokat. Szinte minden állat nevét mondom már.




0 megjegyzés: