Szóval az úgy volt, hogy egyszer régen, Húsvét előtt, egy szombati napon Surányba mentünk Zsuzsóékhoz látogatóba. Sétáltunk és sütögettünk, jól éreztük magunkat. Estefelé megérkezett Bendike is, és aztán vele sétáltunk és sütögettünk tovább :)
Vasárnap.
Anya még régen megígérte, hogy elvisz valahová, ahol láthatok igazi tehenet, mert nagyon tetszenek nekem :) Ezt megosztotta apával is, aki ködös emlékeiben kutakodva ráeszmélt, hogy valahol a 17. kerületben... mintha... látott volna egyet.
Vasárnap útban Juditék felé elmentünk arra, és némi izgalommal odasétáltunk a legelésző tehenekhez. Egy két deszkából álló rossz karámmal voltak elválasztva az úttól. Míg ott nézelődtünk, egy néni odajött hozzánk, és mesélni kezdte, hogy "tegnap" született egy borjú, és szívesen megmutatja. Kinyitott egy kaput, azzal bementünk egy nagy, igazi vidéki udvarra, ahol szabadon mászkáltak a tyúkok és a kacsák az itatók és szalmakazalok között. Először csak tátottuk a szánkat, de hamar akklimatizálódtam, és amíg a néni felébresztette a bocit, kergetőzni kezdtem a többi állattal.
Aztán odamentünk a bocihoz, (40 kg volt a boci, 5 kgval kevesebb mint a saját anyukám:), megsimogattam és szopizta az ujjamat, majd vele is szaladgálni kezdtünk. Elképzelitek, ahogy szalmaboglyákon át a tűző napsütésben rohangálunk a bocival egymás után? Nagyon jól éreztem magam! Cseppet sem féltem, nagyon nagy békében vagyok az állatokkal.
Aztán odamentünk a nagy "bocikhoz" is, és közülük is megsimogattam egyet. Nagyon izgi volt! Utána a néni adott igazi házi sajtot, ami aznap lett kész és ittam a friss tejből is, -bár az nem ízlett annyira. Én ahhoz a dobozoshoz szoktam, na.
Nagyon furcsa volt Budapesten átélni ilyesmit, mintha másik világban lettünk volna.
Utána megebédeltünk Juditéknál, bár én inkább a játékok széthordásával voltam elfoglalva, de ez a művelet csak hozzátett a napomhoz :)
Másnap meglepetésünkre locsolóink is voltak, Peti, Gábor és Gergely, akiknek idén elmulasztottunk festett tojást adni, de jövőre jobban összeszedjük magunkat.
Vasárnap.
Anya még régen megígérte, hogy elvisz valahová, ahol láthatok igazi tehenet, mert nagyon tetszenek nekem :) Ezt megosztotta apával is, aki ködös emlékeiben kutakodva ráeszmélt, hogy valahol a 17. kerületben... mintha... látott volna egyet.
Vasárnap útban Juditék felé elmentünk arra, és némi izgalommal odasétáltunk a legelésző tehenekhez. Egy két deszkából álló rossz karámmal voltak elválasztva az úttól. Míg ott nézelődtünk, egy néni odajött hozzánk, és mesélni kezdte, hogy "tegnap" született egy borjú, és szívesen megmutatja. Kinyitott egy kaput, azzal bementünk egy nagy, igazi vidéki udvarra, ahol szabadon mászkáltak a tyúkok és a kacsák az itatók és szalmakazalok között. Először csak tátottuk a szánkat, de hamar akklimatizálódtam, és amíg a néni felébresztette a bocit, kergetőzni kezdtem a többi állattal.
Aztán odamentünk a bocihoz, (40 kg volt a boci, 5 kgval kevesebb mint a saját anyukám:), megsimogattam és szopizta az ujjamat, majd vele is szaladgálni kezdtünk. Elképzelitek, ahogy szalmaboglyákon át a tűző napsütésben rohangálunk a bocival egymás után? Nagyon jól éreztem magam! Cseppet sem féltem, nagyon nagy békében vagyok az állatokkal.
Aztán odamentünk a nagy "bocikhoz" is, és közülük is megsimogattam egyet. Nagyon izgi volt! Utána a néni adott igazi házi sajtot, ami aznap lett kész és ittam a friss tejből is, -bár az nem ízlett annyira. Én ahhoz a dobozoshoz szoktam, na.
Nagyon furcsa volt Budapesten átélni ilyesmit, mintha másik világban lettünk volna.
Utána megebédeltünk Juditéknál, bár én inkább a játékok széthordásával voltam elfoglalva, de ez a művelet csak hozzátett a napomhoz :)
Másnap meglepetésünkre locsolóink is voltak, Peti, Gábor és Gergely, akiknek idén elmulasztottunk festett tojást adni, de jövőre jobban összeszedjük magunkat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése