Inkább arra gondolok, hogy délben megcsörrent a telefon, és Kristóf azzal a zseniális ötlettel állt elő, hogy menjünk a Palatinusra. Anya erre csípőből azt mondta, hogy az ötlet önmagában jó, de velünk csak a gond van! ? !
Végül aztán elmentünk, Kristóf mondta, szívesen felvállalja, édes teher vagyunk mi neki, és bizony úgy is lett, mert a végén rohangált ő is eleget utánam, -de ne szaladjunk ennyire előre.
Úgy lett, hogy apa vitt el bennünket, ebben némileg segítségünkre volt a finom ebéd, mert állítólag a férfi ember jól tartva kezesbárány.
Mikor megállt -természetesen- a tilos helyen, hogy kiszálljunk az autóból, dudálást hallottunk, és észrevettük, hogy egy busz van mögöttünk egy igen mérges buszsofőrrel. így kicsit kitört a pánik, de azért a nagy integetések és dudálások közepette hamar és élve hagytuk el a járművet. (Mint látjátok.) Besétáltunk a strandhoz, de én még akkor nem fogtam fel, hová is megyünk, és élménynek már megtette maga a szigeti séta is. Valami apró fehér szmötyi száll a levegőben arrafelé, utoljára akkor láttam ilyesmit, mikor hullt a hó. (Azzal a különbséggel, hogy a hó elolvad az ember orrában
)
Igy inkább fejünket lógatva botorkáltunk be a strandra, ahol az anyukám számára megdöbbentő árú belépőjegy megváltása után a kabinokon túl megláttam: a lényeget.
Végre felkaptuk az úszópelust, és irány a víz! A medence mélyült, ami egy nagyon vicces és egyben izgalmas dolog volt. Tudtam, hogy nem eshet bántódásom, mert anya fogott erősen, úgyhogy vigyorogva, de azért lélegzetvisszafolytva mentem előre. Néha víz alá kerültem, de hála az előképzettségemnek (baba koromban már egész jól úsztam), nem viselt meg egyáltalán, sőt, mindenen hangosan nevettem! Igazán klassz hely a strand.
Na de ami a feszültséget okozta köztem és anya (Kristóf és Niki) között. Volt egy lábmosónak nevezett "medence" a medencék előtt. Ebben igen hideg víz volt, hogy még felvisítottunk. De nekem mégis ez tetszett a legjobban. Mindig visszaszaladtam. Ebben előnyt élvezek, írtó gyorsan tudom szedni a lábaimat. Nagyon fontos testrész a láb! Talán ezért is mondom könnyen, hogy "lába". Folyton beleszaladtam a lábmosóba, anyáék meg könyörögtek a széléről, hogy jöjjek ki mert megfázom benne. Ott könyörögtek, mert igen nehezen léptek bele újra és újra, mégis megtették, fejenként vagy tizenötször, míg újra és újra kihúztak belőle.
A másik újításom a zuhany volt. Valaki nyitva hagyta, és mikor kijöttünk a vízből, én aláálltam. Néha jöttek izmos bácsik, és arrébb pöcköltek a víz alól. Csakhogy úgy ítéltem meg, hogy én még odaférek. Ha nagyon izmos volt a bácsi, és mégsem fértem én is a víz alá, hát hagytam, hogy a vállukról csapódjon rám a víz. Ezen mindenki nevetett. :)
Kaptam egy sültkrumplit, mégis csak strandról van szó, de bizony inkább anya lángosára vágytam inkább.
Hazafelé totál kómába estem a villamoson. Anya úgy fogalmazott: 360 fokba csuklott a fejem össze-vissza, aztán mint egy hős, izzadtan és nyögve még álmomban hazacipelt a villamostól két karján. (Plusz hátizsák és a kosaram ugye.) Szinte látta magát maga előtt, mintha csak Arnoldot vagy Stevent látná, amint kilép a megmentett főhősnővel a lángoló romok közül. Egy élmény volt mindkettőnknek.
Más.Végül aztán elmentünk, Kristóf mondta, szívesen felvállalja, édes teher vagyunk mi neki, és bizony úgy is lett, mert a végén rohangált ő is eleget utánam, -de ne szaladjunk ennyire előre.
Úgy lett, hogy apa vitt el bennünket, ebben némileg segítségünkre volt a finom ebéd, mert állítólag a férfi ember jól tartva kezesbárány.
Mikor megállt -természetesen- a tilos helyen, hogy kiszálljunk az autóból, dudálást hallottunk, és észrevettük, hogy egy busz van mögöttünk egy igen mérges buszsofőrrel. így kicsit kitört a pánik, de azért a nagy integetések és dudálások közepette hamar és élve hagytuk el a járművet. (Mint látjátok.) Besétáltunk a strandhoz, de én még akkor nem fogtam fel, hová is megyünk, és élménynek már megtette maga a szigeti séta is. Valami apró fehér szmötyi száll a levegőben arrafelé, utoljára akkor láttam ilyesmit, mikor hullt a hó. (Azzal a különbséggel, hogy a hó elolvad az ember orrában
)Igy inkább fejünket lógatva botorkáltunk be a strandra, ahol az anyukám számára megdöbbentő árú belépőjegy megváltása után a kabinokon túl megláttam: a lényeget.
Végre felkaptuk az úszópelust, és irány a víz! A medence mélyült, ami egy nagyon vicces és egyben izgalmas dolog volt. Tudtam, hogy nem eshet bántódásom, mert anya fogott erősen, úgyhogy vigyorogva, de azért lélegzetvisszafolytva mentem előre. Néha víz alá kerültem, de hála az előképzettségemnek (baba koromban már egész jól úsztam), nem viselt meg egyáltalán, sőt, mindenen hangosan nevettem! Igazán klassz hely a strand.
Na de ami a feszültséget okozta köztem és anya (Kristóf és Niki) között. Volt egy lábmosónak nevezett "medence" a medencék előtt. Ebben igen hideg víz volt, hogy még felvisítottunk. De nekem mégis ez tetszett a legjobban. Mindig visszaszaladtam. Ebben előnyt élvezek, írtó gyorsan tudom szedni a lábaimat. Nagyon fontos testrész a láb! Talán ezért is mondom könnyen, hogy "lába". Folyton beleszaladtam a lábmosóba, anyáék meg könyörögtek a széléről, hogy jöjjek ki mert megfázom benne. Ott könyörögtek, mert igen nehezen léptek bele újra és újra, mégis megtették, fejenként vagy tizenötször, míg újra és újra kihúztak belőle.
A másik újításom a zuhany volt. Valaki nyitva hagyta, és mikor kijöttünk a vízből, én aláálltam. Néha jöttek izmos bácsik, és arrébb pöcköltek a víz alól. Csakhogy úgy ítéltem meg, hogy én még odaférek. Ha nagyon izmos volt a bácsi, és mégsem fértem én is a víz alá, hát hagytam, hogy a vállukról csapódjon rám a víz. Ezen mindenki nevetett. :)
Kaptam egy sültkrumplit, mégis csak strandról van szó, de bizony inkább anya lángosára vágytam inkább.
Hazafelé totál kómába estem a villamoson. Anya úgy fogalmazott: 360 fokba csuklott a fejem össze-vissza, aztán mint egy hős, izzadtan és nyögve még álmomban hazacipelt a villamostól két karján. (Plusz hátizsák és a kosaram ugye.) Szinte látta magát maga előtt, mintha csak Arnoldot vagy Stevent látná, amint kilép a megmentett főhősnővel a lángoló romok közül. Egy élmény volt mindkettőnknek.
Ma voltam bölcsiben, és Rózsa néni megdícsért, hogy egyáltalán nem látszik rajtam, hogy egy hétig távol voltam. Nagyon jó kis alkalmazkodó képességel áldott meg a sors.
És ma a T betűs szavakat tanultam meg: tészta, tojás ééééésss Teki.
Este olyan kellemes idő volt, hogy sétáltunk egy jót a kutyával, megtanultam én is irányítani, már tudom mondani neki, hogy deje ide, és a kutyadícséret hangsúlyát. Meg egyébként mindenre azt mondom, hogy jó-jó. Ez nagyon tetszik a szüleimnek. Jobban, mintha azt mondanám, hogy nem-nem, ahogy ennek előtte tettem. (NA nem mintha lenne különbség a nem-nem és a jó-jó kifejezéseim között, de pszichikai hatását tekintve mégiscsak pozitívabb.)
És ma a T betűs szavakat tanultam meg: tészta, tojás ééééésss Teki.
Este olyan kellemes idő volt, hogy sétáltunk egy jót a kutyával, megtanultam én is irányítani, már tudom mondani neki, hogy deje ide, és a kutyadícséret hangsúlyát. Meg egyébként mindenre azt mondom, hogy jó-jó. Ez nagyon tetszik a szüleimnek. Jobban, mintha azt mondanám, hogy nem-nem, ahogy ennek előtte tettem. (NA nem mintha lenne különbség a nem-nem és a jó-jó kifejezéseim között, de pszichikai hatását tekintve mégiscsak pozitívabb.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése