Naponta több új szót is sikerül elsajátítanom. Eddig mindenhol a ninót hajtogattam, mivel azt elég sokszor is hallom és könnyű kimondani. Szombaton viszont Kornélékkal töltöttem a délutánt, és sétáltunk a Duna parton, ahol megtanultam mondani, hogy Hajó. Na azóta, felváltva mondogatom, hogy jó-jó és hogy hajó. Anya gyorsan elő is kotort nekem egy hajót, és most azzal játszottam a kádban, hogy még alig akartam kiszállni. A Dunát is nevén nevezem egy pár napja, úgyhogy ma elmondtam a "megy a hajó a dunán" című mondóka ezen sorát :) Nagyon büszke voltam magamra.
Tegnap itt volt anyának egy barátnője, neki meg folyton kiabáltam a kádból, hogy nénii!
Egyébként már mondom azt is, hogy asztal, huh, meg sok mindent, inkább nem sorolom. Megtanultam sok nevet is, legalább 3 kutyát is meg tudok már szólítani :) Egyre bonyolultabb mondatokat mondok, most már nem csak annyit, hogy apa, deje, hanem, hogy apa, deje Ide!
Ma egyszer még azt is mondtam, hogy kérek.
Reggel prófuszkodtam is egy kicsit. Apa nem adta oda a hajót, ezért bementem anyához az irodába, megálltam a szoba közepén, és teli torokból üvöltöttem perceken át vigyázállásban. Közben néha kikacsintottam, hogy na, sír-e már az anyukám is? Vagy sajnál-e legalább? De nem sírt, hanem nevetett. Néha olyan izé.
Aztán apával elmentünk a rancsra, ahol elég jól kicsináltam őt. Úgyhogy anya mindkettőnknek igen nagyon hiányzott., még ha csak pár órára mentünk is el. Jól megöleltem, mikor hazaértünk.
Este aztán pizzát sütöttünk, ami már közeledik a donpepéshez! Sajt volt a szélében :)
Tegnap itt volt anyának egy barátnője, neki meg folyton kiabáltam a kádból, hogy nénii!
Egyébként már mondom azt is, hogy asztal, huh, meg sok mindent, inkább nem sorolom. Megtanultam sok nevet is, legalább 3 kutyát is meg tudok már szólítani :) Egyre bonyolultabb mondatokat mondok, most már nem csak annyit, hogy apa, deje, hanem, hogy apa, deje Ide!
Ma egyszer még azt is mondtam, hogy kérek.
Reggel prófuszkodtam is egy kicsit. Apa nem adta oda a hajót, ezért bementem anyához az irodába, megálltam a szoba közepén, és teli torokból üvöltöttem perceken át vigyázállásban. Közben néha kikacsintottam, hogy na, sír-e már az anyukám is? Vagy sajnál-e legalább? De nem sírt, hanem nevetett. Néha olyan izé.
Aztán apával elmentünk a rancsra, ahol elég jól kicsináltam őt. Úgyhogy anya mindkettőnknek igen nagyon hiányzott., még ha csak pár órára mentünk is el. Jól megöleltem, mikor hazaértünk.
Este aztán pizzát sütöttünk, ami már közeledik a donpepéshez! Sajt volt a szélében :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése