Úszni voltunk

2008. március 11., kedd

Most jöttünk meg az usziból. Hétről hétre egyre jobban érzem magam. Mikor rájövök, hogy hol is vagyunk, mikor először belecsobbanunk a medencébe, nekem annyira jól esik! Körbenézek, látom a haverjaimat, meg ismerős arcokat, a sok vizet, és vigyorgok. Anya szerint mindig bohóckodom, és nem arra figyelek, amit csinálni kéne... Pedig én csak érdekesnek találom az embereket, no és, ha ők is engem, akkor mosolygunk egymásra. Mindenkire. Akárkire. (A buszon, villamoson is stírölök mindenkit, hátha lesz valami poénos megnyílvánulás. Képes vagyok hisztizni is, ha nem látok rendesen, ha feljebb kéne ülni, hogy jól megnézhessek valakit.)
Már kezd megjelenni az úszás az úszásomban. Jár a lábam, hajtom magam ezerrel, főleg, ha karúszó vagy labda után lehet úszkálni. Van egy játék, amikor háton kéne úszni, na én akkor is hason úsztam, jobban tudom így hajtani magam. Van egy másik, mikor anya a hátára vesz, és kapaszkodni kéne a vállába, de nekem még nem megy egyszerre mindkét kezemmel. A tanár néni azt mondta, hogy aki tud kapaszkodni, annak az anyukája ússzon. De anya nem tudott úszni, mert nem is kapaszkodtam, no meg kapálóztam egyfolytában, rúgtam a lábbamal és közben hangosan vigyorogtam. Még a tanár néni is nevette. Mondhatni, nálunk nem anya úszott, hanem én.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hello. This post is likeable, and your blog is very interesting, congratulations :-). I will add in my blogroll =). If possible gives a last there on my blog, it is about the Smartphone, I hope you enjoy. The address is http://smartphone-brasil.blogspot.com. A hug.