Ez a 100. bejegyzése röpke kis blogomnak :-D
Tegnap hatalmasat sétáltunk anyával, elsétáltunk a régi lakásunkba a Váci útra. Közben vásároltunk is, vettünk nekem egy kalap-póló-szoknya együttest, és díszt is vettünk, egy tojás alakú kacsát, mert jön a húsvét, és ki szeretnénk díszíteni a lakást kicsit; ami elég szépen alakul, elkészült a spájzszekrény, és a világítás is az étkezőasztal felett. A dolgozószobában az asztal is, és a szobaajtó is kész lett.
Hétvégén itt vacsiztak a Kornélék, úgyhogy élesben is kipróbáltuk, milyen is egy "családi" vacsi fényárban, terített asztalnál. Milánói volt, Vivi meg anya készítették, mert gyorsan kellett valami, megterítettek, túl jól sikerült, mert tényleg család érzetet keltett, és Kornél meg is jegyezte apának, hogy most kéne menekülni... :-D Azért reméljük, még sokszor itt vacsoráznak!
A tavaszra visszatérve, én még nem nagyon láttam közelről tavaszt, csak egy kicsit, mikor megszülettem, de azt inkább átaludtam. Igaz, mostanában is sokat alszom, ilyen a tavaszi fáradtság? Egy nap többször is alszom több órát. Anya mesélt nekem, és azt mondta, hogy tavasszal szép színes minden, kinőnek a virágok, megint lesz levél a fákon, sokat süt a napocska, a kertekben dolgozni kezdenek, a lakásokban takarítani... Azért ez így elég jól hangzik! Pláne, ha ekkorákat fogunk sétálni. A legjobban azt élveztem, mikor sokan voltak körülöttünk az utcán, mindig lóbáltam a lábam, és hangosan o-ztam, meg nagyokat vigyorogtam.
A napokban megtanultam integetni, és a 3. fogam már egész jól látszik. Szórakozom is vele eleget, harapok a kenyérből, vagy ha az nincs, hát ráharapok a kanálra. Erről jut eszembe, egyre többet próbálom megszerezni a kanalat, ma egy pár falatot egyedül kaptam be. Persze anya segített szedni.A baj csak az volt, hogy rizs meg mustáros pulykamell volt az ebéd, a rizs meg ugye elég könnyen szóródik... Fúú, anya ma nagyon megnevettetett. Illetve, kinevettem, de nehogy megmondjátok neki! Amikor sikerült egy falatot bekapnom egyedül a kanállal, azt mondta, hogy "ügyes vagy", de olyan hangsúllyal, hogy nevetnem kellett. Ez imponált neki, úgyhogy megismételte, én meg megint nevettem. így szórakoztunk vagy 10 percig, egyre hülyébben mondta, hogy ügyes vagyok, én meg egyre hangosabban, néha visongatva nevettem.
Most épp a szobákban mászkálok le-fel, még a gitárt is megfogdostam, megpengettem, felborítottam. Még egy kicsit játszom, talán megint magamra borítom a babakocsit, aztán megyünk fürdeni.
Történt még ma egy nagy meglepetéserővel bíró dolog, amit én nem nagyon értek, de azért meghagyom az utókornak. Anya ma leült Nemzetközi Számviteli Renszereket tanulni. No, ez már önmagában is meglepő, bár mostanában elő-előfordul. Hanem közben megálmodta végre, hogy miből is szeretne szakdolgozatot írni, és el is kezdte a tartalomjegyzéket írni, hisz nagyvonalakban közelebb kell hozni a történetet, ha el akarja adni magát a konzulensének. No hát, ennek örülünk még ma.
Tegnap hatalmasat sétáltunk anyával, elsétáltunk a régi lakásunkba a Váci útra. Közben vásároltunk is, vettünk nekem egy kalap-póló-szoknya együttest, és díszt is vettünk, egy tojás alakú kacsát, mert jön a húsvét, és ki szeretnénk díszíteni a lakást kicsit; ami elég szépen alakul, elkészült a spájzszekrény, és a világítás is az étkezőasztal felett. A dolgozószobában az asztal is, és a szobaajtó is kész lett.
Hétvégén itt vacsiztak a Kornélék, úgyhogy élesben is kipróbáltuk, milyen is egy "családi" vacsi fényárban, terített asztalnál. Milánói volt, Vivi meg anya készítették, mert gyorsan kellett valami, megterítettek, túl jól sikerült, mert tényleg család érzetet keltett, és Kornél meg is jegyezte apának, hogy most kéne menekülni... :-D Azért reméljük, még sokszor itt vacsoráznak!
A tavaszra visszatérve, én még nem nagyon láttam közelről tavaszt, csak egy kicsit, mikor megszülettem, de azt inkább átaludtam. Igaz, mostanában is sokat alszom, ilyen a tavaszi fáradtság? Egy nap többször is alszom több órát. Anya mesélt nekem, és azt mondta, hogy tavasszal szép színes minden, kinőnek a virágok, megint lesz levél a fákon, sokat süt a napocska, a kertekben dolgozni kezdenek, a lakásokban takarítani... Azért ez így elég jól hangzik! Pláne, ha ekkorákat fogunk sétálni. A legjobban azt élveztem, mikor sokan voltak körülöttünk az utcán, mindig lóbáltam a lábam, és hangosan o-ztam, meg nagyokat vigyorogtam.
A napokban megtanultam integetni, és a 3. fogam már egész jól látszik. Szórakozom is vele eleget, harapok a kenyérből, vagy ha az nincs, hát ráharapok a kanálra. Erről jut eszembe, egyre többet próbálom megszerezni a kanalat, ma egy pár falatot egyedül kaptam be. Persze anya segített szedni.A baj csak az volt, hogy rizs meg mustáros pulykamell volt az ebéd, a rizs meg ugye elég könnyen szóródik... Fúú, anya ma nagyon megnevettetett. Illetve, kinevettem, de nehogy megmondjátok neki! Amikor sikerült egy falatot bekapnom egyedül a kanállal, azt mondta, hogy "ügyes vagy", de olyan hangsúllyal, hogy nevetnem kellett. Ez imponált neki, úgyhogy megismételte, én meg megint nevettem. így szórakoztunk vagy 10 percig, egyre hülyébben mondta, hogy ügyes vagyok, én meg egyre hangosabban, néha visongatva nevettem.
Most épp a szobákban mászkálok le-fel, még a gitárt is megfogdostam, megpengettem, felborítottam. Még egy kicsit játszom, talán megint magamra borítom a babakocsit, aztán megyünk fürdeni.
Történt még ma egy nagy meglepetéserővel bíró dolog, amit én nem nagyon értek, de azért meghagyom az utókornak. Anya ma leült Nemzetközi Számviteli Renszereket tanulni. No, ez már önmagában is meglepő, bár mostanában elő-előfordul. Hanem közben megálmodta végre, hogy miből is szeretne szakdolgozatot írni, és el is kezdte a tartalomjegyzéket írni, hisz nagyvonalakban közelebb kell hozni a történetet, ha el akarja adni magát a konzulensének. No hát, ennek örülünk még ma.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése