Már szinte megszámlálhatatlan mennyiségű fogam van. Vagyis fogkezdeményem. Felül négy, alul ugye kettő. A korombeli babáknak ez megszámlálhatatlan. Persze ezek még nagyon kicsikék, még csak anya látja.
Ja, anya. Reggel, mikor apa odavett maguk közé a nagyágyba, azt mondtam, hogy uuu, ana! Magam sem tudom, miért pont ezt, valami tudat alatti mizéria lehet, erről sokat hallani mostanában, de valahogy ezt esett jól mondani. Azért addig nem mondom többet, míg ki nem találom, hogy miért pont ez és miért pont így szaladt ki a számon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése