Anya a végén már azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Kínjában inkább leült zongorázni, míg mi játszottunk apával. Erre apa is beszállt, ami újabb 10 percet vett igénybe. A kutya fél órát állt pórázban az ajtó előtt. Jah, közben még a miniszterelnök is lemondott, szóval még híreket is kellett olvasni- kabátban.
Ily módon tehát igen nehezen, de dél körül kb oda is értünk a piacra. A nap többi része nyugodtan és jóllakva telt. Anya főzésileg megint túlhaladta önmagát, szinte minden percben másik ételt forgatott, így egyszerre lett kész a kacsa, a vöröskáposzta, a hagymáskrumpli és a palacsinta.
Apa este megjegyezte anyának, aki akkor már alig élt, hogy reggel hétkor indulunk a Balatonra és Környére. Én ezt komolyan vettem, ezért 5.53kor ébresztettem is apát, hogy készülődjünk, vittem neki az ingét meg a maradék kávéját, de nem volt pozitív fogadtatásom.
Anyának viszont 6kor valóban kipattant a szeme, mondhatni a tavasszal ébredt. Készített kakaót nekem, szendvicseket, gyümölcsöt, meg még elég sok mindent rakott el az útra. Apa végülis 7kor ébredt, és komoran megjegyezte, hogy ő ma sokáig akart aludni, és csak viccelt hogy korán induljunk. Mivel mi akkor már útrakészek voltunk, fényképező, elemózsiás kosár, váltóruha, kutya újból az ajtó előtt meg minden, javasoltuk, hogy gyorsan kapja magát és menjünk.
Be kellett ugranunk a Tescoba, és szokásunktól eltérően olyan korán értünk oda, hogy még minden más bolt zárva volt. Apa nem is értette sokáig, némi időzavarban szenvedett., nálunk a 11 órás vásárlás is korán van, ami a fenti piacra indulás példájából is kiderül.
A Balatonig aludtam egyet, megnéztük, hogy minden rendben van-e, utána sétáltunk egyet a parton, libikókáztunk is, amiről kép is készült, anya dereka meg valahogy ki, de tudjuk, hogy a 8 évig tartó úszás ellenére anya háta érdekesen reagál a váratlan dolgokra...
Annyira jól éreztem magam, hogy be sem akartam szállni az autóba, így apa engem kergetett újfent, anya pedig a kutyát, de aztán csak összegyűjtöttek minket és mentünk is tovább. Sajnos.
Ebédeltünk Gánton, ahol első sorban nekem kellett volna egy kis forró levest magamba lapátolnom, de mostanában semmit sem kívánok a vajon kívül. Ezen veszekszünk is rendszeresen, mert anya nem engedi, hogy magában egyem a vajat, pedig azt simán kilapátolnám a dobozból...
Ha már az evésnél tartunk, anya az egész napot végigzabálta, kezdve egy donpepés pizzaszelettel, máskor egy nap alatt eszik ennyit, de mivel hely hiányában az elemózsiás kosarat az ölében tartotta egész úton, rendre kikapott hol egy szendvicset, hol egy kiflit, egy nápolyit, egy sajtostallért, ne adj' egy palacsintácskát... Szóval este döbbenten fogdostam a hasát :D
Környén aztán egy fél óra- órát sétáltunk, beszélgettem a szomszédokkal, akik természetesen gyönyörködtek bennem :) Találtunk olyan gyönyörű virágokat, hogy győztük csodálni, és láttam kacsákat is! Már alig várom, hogy hosszabb időt legyünk lent.
így telt tehát a hétvége.
Ily módon tehát igen nehezen, de dél körül kb oda is értünk a piacra. A nap többi része nyugodtan és jóllakva telt. Anya főzésileg megint túlhaladta önmagát, szinte minden percben másik ételt forgatott, így egyszerre lett kész a kacsa, a vöröskáposzta, a hagymáskrumpli és a palacsinta.
Apa este megjegyezte anyának, aki akkor már alig élt, hogy reggel hétkor indulunk a Balatonra és Környére. Én ezt komolyan vettem, ezért 5.53kor ébresztettem is apát, hogy készülődjünk, vittem neki az ingét meg a maradék kávéját, de nem volt pozitív fogadtatásom.
Anyának viszont 6kor valóban kipattant a szeme, mondhatni a tavasszal ébredt. Készített kakaót nekem, szendvicseket, gyümölcsöt, meg még elég sok mindent rakott el az útra. Apa végülis 7kor ébredt, és komoran megjegyezte, hogy ő ma sokáig akart aludni, és csak viccelt hogy korán induljunk. Mivel mi akkor már útrakészek voltunk, fényképező, elemózsiás kosár, váltóruha, kutya újból az ajtó előtt meg minden, javasoltuk, hogy gyorsan kapja magát és menjünk.
Be kellett ugranunk a Tescoba, és szokásunktól eltérően olyan korán értünk oda, hogy még minden más bolt zárva volt. Apa nem is értette sokáig, némi időzavarban szenvedett., nálunk a 11 órás vásárlás is korán van, ami a fenti piacra indulás példájából is kiderül.
A Balatonig aludtam egyet, megnéztük, hogy minden rendben van-e, utána sétáltunk egyet a parton, libikókáztunk is, amiről kép is készült, anya dereka meg valahogy ki, de tudjuk, hogy a 8 évig tartó úszás ellenére anya háta érdekesen reagál a váratlan dolgokra...
Annyira jól éreztem magam, hogy be sem akartam szállni az autóba, így apa engem kergetett újfent, anya pedig a kutyát, de aztán csak összegyűjtöttek minket és mentünk is tovább. Sajnos.
Ebédeltünk Gánton, ahol első sorban nekem kellett volna egy kis forró levest magamba lapátolnom, de mostanában semmit sem kívánok a vajon kívül. Ezen veszekszünk is rendszeresen, mert anya nem engedi, hogy magában egyem a vajat, pedig azt simán kilapátolnám a dobozból...
Ha már az evésnél tartunk, anya az egész napot végigzabálta, kezdve egy donpepés pizzaszelettel, máskor egy nap alatt eszik ennyit, de mivel hely hiányában az elemózsiás kosarat az ölében tartotta egész úton, rendre kikapott hol egy szendvicset, hol egy kiflit, egy nápolyit, egy sajtostallért, ne adj' egy palacsintácskát... Szóval este döbbenten fogdostam a hasát :D
Környén aztán egy fél óra- órát sétáltunk, beszélgettem a szomszédokkal, akik természetesen gyönyörködtek bennem :) Találtunk olyan gyönyörű virágokat, hogy győztük csodálni, és láttam kacsákat is! Már alig várom, hogy hosszabb időt legyünk lent.
így telt tehát a hétvége.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése