Az Ördög nem alszik!

2009. március 14., szombat

-csak az anyukája és az apukája.
Az éj sötétjében valahogyan átkerültem apáékhoz. Mikor reggel anyukám felébredt, megdöbbenve konstatálta, hogy ma is szükség lesz az erejére és a kitartására.
Ezúton ajánljuk ezt a postot Kristófnak, nagybátyámnak, aki szintén képes volt hasonló kaliberű meglepetések abszolválására, miszerint felébredvén és kimászván a kiságyból, sorra kiborogatta a lisztet és a zsemlemorzsát, paprikát és kakaót, ha elég ideje volt, esetleg eljátszott egy-két kulcscsomót, és talán elszopogatott egy kék színes ceruzát.
Nekem ezt sikerült összehozni:
Én bekerültem a kádba egy kiadós fürdőzésre, addig anya összeporszívózta a sót a dohányzóasztalról és a kanapéról, elpakolt néhány köbméter játékot. Megállapította, hogy a babakocsimat nem tudtam tovább tolni egy pontnál, mert elakadt a ruhákban, amit előzőleg "kigórtam" a földre.
Mire apa felébredt, már nagyjából újra lehetett közlekedni, de természetesen tudomást szerzett a dolgok folyásáról, így javasolta, hogy vigyenek ki a levegőre, hadd tomboljam ki magam akkor már rendesen. Közösen kiötölték, hogy szép napos idő lévén menjünk fel a Citadellához vagy ra. Csakhogy apa nagybeteg volt ám, és csak a palacsinta segíthetett rajta. (Anya elmondta, hogyha egy férfin nem az "erőleves" és a "borogatás" segít, hanem a palacsinta, akkor bizony ott már nagy baj van. Lelkibaj! Azt pedig komolyan kell venni.) Így gyorsan készült még az út előtt néhány palacsinta. Megjegyzem, kedves anyukámtól az igyekezet apa felé, de nekem speciel egy falat nem menne le abból az ételből a torkomon...
A kis desszert utáni túránkról készült néhány kép:



Hazaérve megebédeltem, és el is aludtam. Mire felébredtem, anya ipari mennyiségű rántott cukkinit készített. Tudni kell az én anyukámról, hogyha nem fejlesztett volna ki egy kiemelkedően hatékony megoldást a cukkini panírozására, akkor az életben nem ettem volna ilyen zöldséget, vagy legalábbis addig, míg jómagam el nem készíteném, mert az isten nem venné rá, hogy egyesével egyensúlyozgassa a kis cukkini érméket lisztből a tojásba. így viszont kb. egy kiló rántott cukkinit csinált, amit apával jóízűen falatozgattunk.
Estére Zsuzsó szülinapi vacsorájára voltunk hivatalosak, nagy nehezen odataláltunk a budai dimbes-dombos utacskákon. (Apukám érdekesen közlekedik Budán.) Élveztem az utat, mert akkor már velünk volt másik nagybácsikám, Peti, és ő minden hangomra reagál valami kedveset. A vacsin akármivel kínáltak, mindenre a fejemet ráztam, és ott is jól felmértem a terepet, aztán hazafelé az autóban már totál kómába estem, és itthon sem húztam nagyon az időt, anya karjában elaludtam, és most is az igazak álmát alszom az ágyikómban, a tevémmel, a hóemberemmel, a babámmal, egy kulaccsal, a takarómmal, és a másik takarómmal.

0 megjegyzés: