Igen-igen. Mostanában ezzel a rendszerrel is ismerkedem. Tegnap anya szolmizált nekem, aztán egyszercsak a skálában megállt a ti hangon, én pedig beénekeltem a "djó"-t, (természetesen kisszekundra a titől.) Nagyon büszke voltam magamra!
Megint járok bölcsibe, már nagyon hiányzott. Két hét kihagyás után még egy kicsit megszeppenve mentem be, de tudtam, hogy jól fogom magam érezni, ezért csak csendben pislogtam anya után. Kedden már simán beszaladtam, és vidáman integettem. Van egy új csoporttársam: Bandi. így most 13an vagyunk. Apa igen gyakran elmondja a csoport névsorát, először a lányokat, aztán a fiúkat. Mikor a nevemhez ér, megfogom az ujját, amelyikkel mutatja, hogy kit hanyadiknak mond, és magamra mutogatva mondom, hogy "één".
Tegnap olyan jó idő volt, hogy elmentünk Környére, szétnézni, hogy mi a helyzet. Nagyon jót sétáltunk és tőlem volt hangos a part, annyira jókedvem volt! Mike is nagyon örült, vidáman szaladgált és szaglászott. Néhányan horgásztak lent, én pedig még a tó másikfeléről is kiáltoztam és integettem nekik. (Hájiii! DAdaadadadda (vigyázz magadraaa!), hodadééé (jó legyééél!))
Visszafelé bementünk a doktorbácsihoz, aki örömmel konstatálta, hogy milyen együttműködő vagyok. Meghallgatott elöl-hátul. Mikor mondta, hogy most megnézi a számat, kikaptam a cumit és tátogni kezdtem, erre megint nagyon megdícsért. :) Azt mondta, hogy rossz lett a leletem, mert magas a süllyedés (az nem mély szokott lenni?), de tanácsolta, hogy hagyjanak békén egy ideig orvosilag, és én bizony mélyen (magasan) egyetértettem vele.
Ami a játékokat illeti, mostanában a nagy tologatható vagy éppen húzogatható játékok, a ceruzák, könyvek és a babák érdekelnek. Szeretgetem és ringatom őket. Egyszer már pelenkáztam is, de leginkább titokban joghurttal etetem, vagy kifestem őket ceruzával vagy filctollal. Természetesen mindannyian pucéron vannak, hiszen én is úgy szeretek lenni, legalább a babáimnak ne kelljen ruháktól szenvedni...
Még megjegyzésként annyit, hogy nagyon fejlett humorérzékem van, de erről majd szerzel tapasztalatokat.
"A szemem se áll jól." ;)
Megint járok bölcsibe, már nagyon hiányzott. Két hét kihagyás után még egy kicsit megszeppenve mentem be, de tudtam, hogy jól fogom magam érezni, ezért csak csendben pislogtam anya után. Kedden már simán beszaladtam, és vidáman integettem. Van egy új csoporttársam: Bandi. így most 13an vagyunk. Apa igen gyakran elmondja a csoport névsorát, először a lányokat, aztán a fiúkat. Mikor a nevemhez ér, megfogom az ujját, amelyikkel mutatja, hogy kit hanyadiknak mond, és magamra mutogatva mondom, hogy "één".
Tegnap olyan jó idő volt, hogy elmentünk Környére, szétnézni, hogy mi a helyzet. Nagyon jót sétáltunk és tőlem volt hangos a part, annyira jókedvem volt! Mike is nagyon örült, vidáman szaladgált és szaglászott. Néhányan horgásztak lent, én pedig még a tó másikfeléről is kiáltoztam és integettem nekik. (Hájiii! DAdaadadadda (vigyázz magadraaa!), hodadééé (jó legyééél!))
Visszafelé bementünk a doktorbácsihoz, aki örömmel konstatálta, hogy milyen együttműködő vagyok. Meghallgatott elöl-hátul. Mikor mondta, hogy most megnézi a számat, kikaptam a cumit és tátogni kezdtem, erre megint nagyon megdícsért. :) Azt mondta, hogy rossz lett a leletem, mert magas a süllyedés (az nem mély szokott lenni?), de tanácsolta, hogy hagyjanak békén egy ideig orvosilag, és én bizony mélyen (magasan) egyetértettem vele.
Ami a játékokat illeti, mostanában a nagy tologatható vagy éppen húzogatható játékok, a ceruzák, könyvek és a babák érdekelnek. Szeretgetem és ringatom őket. Egyszer már pelenkáztam is, de leginkább titokban joghurttal etetem, vagy kifestem őket ceruzával vagy filctollal. Természetesen mindannyian pucéron vannak, hiszen én is úgy szeretek lenni, legalább a babáimnak ne kelljen ruháktól szenvedni...
Még megjegyzésként annyit, hogy nagyon fejlett humorérzékem van, de erről majd szerzel tapasztalatokat.
"A szemem se áll jól." ;)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése