Átköltöztünk! Nagyon szupi kis szobám lesz. Vagyis naagy. Egyelőre még abban egyeztünk meg anyáékkal, hogy az én szobámban aludjanak. Apa még a habtapimat is elfoglalta, ugyanis nagyon fáj a háta, már kb. vagy 10 napja, így azon alszik... Állítólag jobb így neki. Mondtam, hogy cserélhetünk, ha gondolja, aludjon az én jó kemény és egészséges kókuszmatracomon, én meg bekucorodom anya mellé., de azt mondta, hogy az kicsi neki, és hogy az ágyról még le is eshetek.
Egyébként ma van egy hete, hogy itt lakunk, és már egészen megszoktam. Az első éjszakát anyával kettesben töltöttük, és még mindkettőnknek szokni kellett a helyet, én is fel-fel sírtam, de anya sem tudott olyan mélyen aludni. Ehhez képest ma már úgy kellett minket kirugdosni az ágyból reggel, és este pedig, mikor a nagy sétánkból hazaértünk, már igazi jókedvvel köszöntöttem a pillangómat az ágyacskámon.
A fürdőkádat nagyon élvezem. Ücsörgök és hasra vágom magam, körbe-körbe úszom, kergetem a játékaimat, cibálom a csapot, meg a zuhanycsövet... Jó móka.
A legnagyobb újdonságot viszont én produkáltam: énekelek. Beszélni még nem nagyon tudok, de az éneklés egyre jobban megy. Talán a fürdőszoba varázsa???
Pénteken úgy ébredtem, hogy a 't' betűt kezdtem gyakorolni, akkor eszembe jutott, hogy van is egy jó dal, amiben olyan hangsúlyos szerepet kap a 't', ez pedig a Hinta-palinta. Eleinte még csak a té-k voltak jó helyen, de ma este már azt is mondtam, hogy Hinta. Anya ennek nagyon örült, és énekelgette tovább nekem ezt a dalt, mikor abba hagyta, mindig én kezdtem, és néhány szótagot sikerült kimondanom, de anya azt mondta, a dallam tökéletes, nagyon szép, de a szövegen van még mit gyakorolni. Ráadásul ugyanazon a hangon énekelm, amin anya énekelte előre. Lehet, hogy apára ütöttem, ui. köztudott, hogy hajlamos elfelejteni a dalok szövegét, de az akkordok mindig megvannak...
Szóval valahogy így hangzik az én számból:
Már máskor is észrevették, hogyha van egy jó kis dallam a rádióban vagy a tévében, vagy anya gitározik, mindig énekelni kezdek, és a hangokat is jól eltalálom.
Hát nem Tehetség vagyok?!
Egyébként ma van egy hete, hogy itt lakunk, és már egészen megszoktam. Az első éjszakát anyával kettesben töltöttük, és még mindkettőnknek szokni kellett a helyet, én is fel-fel sírtam, de anya sem tudott olyan mélyen aludni. Ehhez képest ma már úgy kellett minket kirugdosni az ágyból reggel, és este pedig, mikor a nagy sétánkból hazaértünk, már igazi jókedvvel köszöntöttem a pillangómat az ágyacskámon.
A fürdőkádat nagyon élvezem. Ücsörgök és hasra vágom magam, körbe-körbe úszom, kergetem a játékaimat, cibálom a csapot, meg a zuhanycsövet... Jó móka.
A legnagyobb újdonságot viszont én produkáltam: énekelek. Beszélni még nem nagyon tudok, de az éneklés egyre jobban megy. Talán a fürdőszoba varázsa???
Pénteken úgy ébredtem, hogy a 't' betűt kezdtem gyakorolni, akkor eszembe jutott, hogy van is egy jó dal, amiben olyan hangsúlyos szerepet kap a 't', ez pedig a Hinta-palinta. Eleinte még csak a té-k voltak jó helyen, de ma este már azt is mondtam, hogy Hinta. Anya ennek nagyon örült, és énekelgette tovább nekem ezt a dalt, mikor abba hagyta, mindig én kezdtem, és néhány szótagot sikerült kimondanom, de anya azt mondta, a dallam tökéletes, nagyon szép, de a szövegen van még mit gyakorolni. Ráadásul ugyanazon a hangon énekelm, amin anya énekelte előre. Lehet, hogy apára ütöttem, ui. köztudott, hogy hajlamos elfelejteni a dalok szövegét, de az akkordok mindig megvannak...
Szóval valahogy így hangzik az én számból:
"Hi.tto-pojitto, _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ -bo."
A vonalak helyén csak a dallam van meg, de azért valamit mondok.Már máskor is észrevették, hogyha van egy jó kis dallam a rádióban vagy a tévében, vagy anya gitározik, mindig énekelni kezdek, és a hangokat is jól eltalálom.
Hát nem Tehetség vagyok?!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése