Már kibújt a 3. fogam. Valamikor a napokban jött ki, és ezt nem is viseltem olyan jól, mint az első kettőt. Ő az első felső fogam. Még másik kettő is készül kibújni, nem tudom, mikor lesz már vége.
Délután meglátogattuk apát az irodában, mert mostanában nagyon sok a dolga, ezért inkább ott van, mint itt. (Na jó, fénymásolni is kellett anya jelentkezéséhez...) Nagyon meglepődtünk, mert a jól megszokott Combinok helyett a régi villamos jött... Gondolkoztunk is, hogy ez most vajon azért van, hogy a "pestiek" értékeljék már kicsit a frankó új széles villamosokat?! Elég sokat kellett kóborolnunk, míg találtunk olyan ajtót, ahol fel is tudtunk szállni. Részünkről inkább Combino!!! Apánál összefutottunk Kokóval és Viviennel, ők is a felvételijüket intézték, és még Ildi is, szóval anya azt mondta, figyeljek oda és legyek büszke, milyen jó példát mutatnak nekem!
Aztán Ringatóra mentünk. Már akkor jó kedvem lett, mikor odaértünk, de a lényeg csak aztán következett. Elkuszmálkodtam anyától, és jól körbenéztem mindenkit. Néhány babát megfogdostam, de még nem tudom olyan finoman, így anyának néha közbe kellett avatkozni. Aztán odamentem Ili nénihez, épp a triangulumon ütötte az ütemet, miközben énekelt. Úgy gondoltam, addig megnézegetem a furulyáját, amíg nem használja, és megpróbáltam elvenni a lábáról, de arrébb tette, így elrontotta az ütemet. Csakhogy én nagyon szerettem volna megnézegetni a furulyát, és próbáltam utána kúszni, de anya megint csak közbeavatkozott.
Aztán láttam a többieket, hogy valahogy máshogy közlekednek, megpróbáltam utánuk csinálni, és sikerült is! Másztam, úgy, ahogy az igazi nagy babák, szépen térden...
Sajnos nem tudtam sokat gyakorolni, mert vége lett a Ringatónak, itthon pedig beájultam. 8 körül sírva ébredtem, még gyorsan lefürödtünk, (mióta földönfutó vagyok, igen hamar piszkos leszek), de már annak is alig vártam a végét, és igencsak sürgettem anyát.
Kristóffal már csak egy pillanatra találkoztam, de anya mesélte, hogy segített megfőzni a vacsorát, illetve inkább ő készítette el, Carbonarat, egy jó nagy tállal, -na kíváncsi vagyok, hogy fog az elfogyni! Talán majd besegítek.
Tegnap Ikeában voltunk, elég sok dolgot vettünk, többek közt két pici fenyőkomódot, amit anya egyedül rakott össze, és nagyon büszke volt magára. Én pedig akkor voltam büszke, mikor ki tudtam húzni az alsó fiókot, és kirámoltam belőle néhány szakállkát, szóval mindenkinek meg van a maga öröme.
Anya annak örül, hogy bepakolhat, én pedig annak, hogy ki!
Délután meglátogattuk apát az irodában, mert mostanában nagyon sok a dolga, ezért inkább ott van, mint itt. (Na jó, fénymásolni is kellett anya jelentkezéséhez...) Nagyon meglepődtünk, mert a jól megszokott Combinok helyett a régi villamos jött... Gondolkoztunk is, hogy ez most vajon azért van, hogy a "pestiek" értékeljék már kicsit a frankó új széles villamosokat?! Elég sokat kellett kóborolnunk, míg találtunk olyan ajtót, ahol fel is tudtunk szállni. Részünkről inkább Combino!!! Apánál összefutottunk Kokóval és Viviennel, ők is a felvételijüket intézték, és még Ildi is, szóval anya azt mondta, figyeljek oda és legyek büszke, milyen jó példát mutatnak nekem!
Aztán Ringatóra mentünk. Már akkor jó kedvem lett, mikor odaértünk, de a lényeg csak aztán következett. Elkuszmálkodtam anyától, és jól körbenéztem mindenkit. Néhány babát megfogdostam, de még nem tudom olyan finoman, így anyának néha közbe kellett avatkozni. Aztán odamentem Ili nénihez, épp a triangulumon ütötte az ütemet, miközben énekelt. Úgy gondoltam, addig megnézegetem a furulyáját, amíg nem használja, és megpróbáltam elvenni a lábáról, de arrébb tette, így elrontotta az ütemet. Csakhogy én nagyon szerettem volna megnézegetni a furulyát, és próbáltam utána kúszni, de anya megint csak közbeavatkozott.
Aztán láttam a többieket, hogy valahogy máshogy közlekednek, megpróbáltam utánuk csinálni, és sikerült is! Másztam, úgy, ahogy az igazi nagy babák, szépen térden...
Sajnos nem tudtam sokat gyakorolni, mert vége lett a Ringatónak, itthon pedig beájultam. 8 körül sírva ébredtem, még gyorsan lefürödtünk, (mióta földönfutó vagyok, igen hamar piszkos leszek), de már annak is alig vártam a végét, és igencsak sürgettem anyát.
Kristóffal már csak egy pillanatra találkoztam, de anya mesélte, hogy segített megfőzni a vacsorát, illetve inkább ő készítette el, Carbonarat, egy jó nagy tállal, -na kíváncsi vagyok, hogy fog az elfogyni! Talán majd besegítek.
Tegnap Ikeában voltunk, elég sok dolgot vettünk, többek közt két pici fenyőkomódot, amit anya egyedül rakott össze, és nagyon büszke volt magára. Én pedig akkor voltam büszke, mikor ki tudtam húzni az alsó fiókot, és kirámoltam belőle néhány szakállkát, szóval mindenkinek meg van a maga öröme.
Anya annak örül, hogy bepakolhat, én pedig annak, hogy ki!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése