Szóóóval, ma az történt, hogy egy pillanatra a testem kb 80 %-a elhagyta a földet, a mellkasom, a hasam és a combjaim a levegőbe emelkedtek: kinyomtam magam! Felemeltem az egész törzsem, ami még nem fordult elő velem... Ennek a mutatványnak szintén csak anya volt szemtanuja. Anya szerint mindig bolondot csinálok belőle. Ha tartja a tenyerét, akkor tapsolok vele. Erre ő örömködve behívja apát, de nekem addigra már nincs kedvem tapsikolni, és ő ezt úgy éli meg, hogy palira veszem apa előtt, vagyis azt hiszi, hogy apa azt hiszi, hogy anya csak hiszi, amit lát. Mire jó a hit tehát...? ihhihhihhi
Na egyébként tegnap a fent említett nőszeméllyel eléggé meggyűlt a bajom. Mint valami vasmarkos riasztó-felügyelőberendezés folyton a nyomomban jár, amit már kezdek unni. Én csak meg akartam nyalogatni a telefontöltő zsinórját. Erre odatérdelt hozzám, és kivette a kezemből, összehúzott szemöldökkel rám szólt, hogy nem szabad. Én ettől már a falra mászok. Tök ideges lettem. Babanyelven elkezdtem magyarázni, hogy meg kell ismernem a dolgokat, és ne akadályozzon folyton, -bár azt tanultuk együtt, hogy az akadály jó, mert lényege elenére előreviszi az embert. Mivel nem értette, én is összehúztam a szemöldököm, és elkezdtem sírni- ezt legalább érti, és ott akartam hagyni ahol van. Csak hát ugye ezzel vannak még problémák... Kicsit nehezemre megy a tervezés nélküli spontán mozgás, úgyhogy csak annyi jött össze, hogy ott kukacoztam előtte, dühömben próbáltam magam hátratolni, ami nem sikerült, csak kb a harmadik próbálkozásra. Aztán belejöttem, és ott is hagytam a töltőjével együtt! Ő meg eltette és kiment. (De aztán kis idő múlva visszajött, és megölelt, és kibékültünk.)
Ma Gyöngyösön voltunk, megint vizsga miatt. Apával beszélgettünk egy jót megint, de most már hazaértünk, Apa átment az Üllőire. Mi meg, nagyon fáradtak vagyunk, anya egész éjjel tanult. Én kb fél5től próbáltam kicsit vígasztalni, hogy nem sok van hátra, de hamar elálmosodtam megint és visszaaludtam... úgy kb másfél óra múlva.
Na tele a pelusom... jobb ha most megyek.
Na egyébként tegnap a fent említett nőszeméllyel eléggé meggyűlt a bajom. Mint valami vasmarkos riasztó-felügyelőberendezés folyton a nyomomban jár, amit már kezdek unni. Én csak meg akartam nyalogatni a telefontöltő zsinórját. Erre odatérdelt hozzám, és kivette a kezemből, összehúzott szemöldökkel rám szólt, hogy nem szabad. Én ettől már a falra mászok. Tök ideges lettem. Babanyelven elkezdtem magyarázni, hogy meg kell ismernem a dolgokat, és ne akadályozzon folyton, -bár azt tanultuk együtt, hogy az akadály jó, mert lényege elenére előreviszi az embert. Mivel nem értette, én is összehúztam a szemöldököm, és elkezdtem sírni- ezt legalább érti, és ott akartam hagyni ahol van. Csak hát ugye ezzel vannak még problémák... Kicsit nehezemre megy a tervezés nélküli spontán mozgás, úgyhogy csak annyi jött össze, hogy ott kukacoztam előtte, dühömben próbáltam magam hátratolni, ami nem sikerült, csak kb a harmadik próbálkozásra. Aztán belejöttem, és ott is hagytam a töltőjével együtt! Ő meg eltette és kiment. (De aztán kis idő múlva visszajött, és megölelt, és kibékültünk.)
Ma Gyöngyösön voltunk, megint vizsga miatt. Apával beszélgettünk egy jót megint, de most már hazaértünk, Apa átment az Üllőire. Mi meg, nagyon fáradtak vagyunk, anya egész éjjel tanult. Én kb fél5től próbáltam kicsit vígasztalni, hogy nem sok van hátra, de hamar elálmosodtam megint és visszaaludtam... úgy kb másfél óra múlva.
Na tele a pelusom... jobb ha most megyek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése