Na, nem én gyalogolok, -azért ennyire még ne szaladjunk előre. Anya gyalogol. Mióta volt az a nagy Ringatós túránk, azóta jó nagyokat sétálunk. Még jó, hogy most jött ránk, hogy itt az influenza járvány. De tényleg. Ma már meg sem fordult a fejünkben, hogy bkv-val menjünk Ringatóra. Na de egy kicsit visszább...
A hétvégére leutaztunk Mamáékhoz. Ti ezt mondta a telefonban: "nem jössztök haza? főztem egy csomó kaját!" -hát erre anya is csak igent mondhatott. Hogy én mit össze ettem! Lehet, jobb lenne, ha le sem írnánk.
Pénteken anya madártejet készített, minden előzetes bejelentés és arra utaló jel nélkül, életében először. Madárröptében is kellett elfogyasztani, mert az idő múlásával madárpuding lett belőle. Este Kristóffal hazamentünk Rakamazra. Csak jelezni szeretném, hogy hiába fáradt voltam, szokásomtól eltérően nem ordítottam, hanem egyből vigyorogtam, Mamára leginkább, de Papára is! Lehet, segített, hogy a kicsik,- akik nálam kicsit nagyobbak- már aludtak, így nem volt szokatlanul nagy "tömeg" :-D -már bocsi.
Szóval Mamáéknál hamar bevágtam a szunyát. Mama meg anya mindig azon témáznak, kell-e body a rugdalózó alá... Én mindig figyelmesen hallgatom őket: anya azt kérdi Mamától: te tudnál úgy aludni, hogy rajtad van két réteg ruha? mire Mama: -hát, akkor is kéne alá valami, én mindig adtam... Persze, Mama enged anyának, mert ilyen kis drága. :-D
Másnap egész nap kómáztam szinte, meg az egész hétvégém valahogy olyan kábán telt, de nem voltam beteg, vagy ilyesmi, csak a hangulatom volt ilyen. Papa felállította nekem az utazóágyat, és jórészt el is voltam abban. Este anya megfürdetett, igazi nagy kádban egyedül fürödtem. Azért nem ülve, mert azon -bár egyre jobban megy-, még van mit gyakorolni, hanem hason. Nagyon jó volt, ott vigyorogtam felfelé anyára meg Mónikára. Utána el is aludtam, de apa még 300 km-ről is fel tud ébreszteni az éjszaka közepén. Már nem is tudom, hogy történt, de általában az szokott lenni, hogy apa megjelenik, én meg felébredek. Dehát szeretnék többet lenni vele... No szóval, apa felhívta anyát, és elkezdtek telefonon vaterázni, vettek is két éjjeli szekrényt, mert anya tisztára beleélte magát, hogy lesz hová letenni a szemüveget, meg egykoron a fogát... És annyira jól mulattak, hogy én is beszálltam, kicsit beszélgettem apával, aki győzködött, hogy aludjak vissza, én pedig győzködni próbáltam, hogy ugyan egy kicsit bújjon már ki a telefonból, hadd vigyorogjak rá, és hadd cibáljam meg az orrát,- no meg ha már ott matatok, a szemüvegét...
De nem jött elő. :( így nem maradt más hátra, mint egy pohár tea után az alvás.
Reggel szokás szerint erős hajcibálással keltettem édesanyámat, merthogy a gyengére nem ébred fel. Bírom ezt, mert 3 fokozat van, és egyre izgibb: az első kisebb próbahúzásra csak egyet dünnyög álmában. A 2. már egy kicsit határozottabb, hiszen úgy tűnik, ma már végre szabad a pálya, na olyankor szokott dünnyögni, és meg is moccan, megemlekedik, és igyekszik minél jobban ráfeküdni a kilógó tincsekre. És a 3. az, amibe apait-anyait beleadhatok, az igazi élvezet, amikor teli marokkal, teli tenyérrel megfogom, és jól meghúúzoom, ahogy csak bírom. NA akkor szokott határozottan kinyílni a szeme- és a szája is, és a keze, és először nem tudja, hogy most mi van, de a végén úgy is mosolyog rám, megsimogat, odahúzza a fejemet, és persze én is vigyorgok, és ad egy nagy cuppanóst.
Na jól elkalandoztam, de marhára mesélhetnékem támadt. Néha rám jön, aki szeret, az tudja... :D
Vasárnap délután négyen indultunk haza, mert Viktort elvittük Miskolcra a koliba. Anya végig nevetett,- kivéve az út végén, mert akkor bealudt. Viktor mesélt az iskoláról, és arról beszélgettek, hogy kinek mi a kedvenc tantárgya, mi érdekli, hová menjen tovább tanulni... Elmondta, hogy neki személy szerint a lyukas óra a kedvence, s ezzel csak egy aprócska gondja van, hogy olyankor szokott elfogyni 600 forintja. Én nem tudom, hogy mi is ez pontosan, de anya jót nevetett rajta.
A hazafelé utat nehezen viseltem, az utolsó órában percenként egy kiáltással adtam anyáék tudtára, hogy ami sok az sok, és igazán kikérem magamnak, hogy azért, mert nem vagyok egy nyávogós gyerek, mindent megcsináljanak velem.
De mikor hazaértünk, megláttam apukámat, és rögtön jó kedvem lett! Anya azt mondta, most már látszik, hogy mikor rámosolygok, látszik, hogy az neki szól! De hát mit tegyek, nagyon jó fej! Folyton vicces és rímekben beszél- bár valószínüleg tök értelmetlenségeket, de azért nekem bejön.
No, és hogy miért gyaloglás a címünk? mert anya felkelt hétfőn 6kor, lement Gyöngyösre iskolába, kigyalogolt, majd körbegyalogolta az iskolát, majd rájött, hogy elnézte az órarendet, majd visszagyalogolt az állomásra. De akkor már itt volt az Éva, akit megkért apa, hogy segítsen rám vigyázni.. (?), és akkor anya tovább gyalogolt, még egészen 3ig... és akkor bejárta Pestet is, ha már ilyen kis buta volt, hogy nem nézte meg jobban az órarendjét. Pedig csak jövőhéten van neki suli... :D ihhihhihi
Kedden úszáson voltunk, aztán átugrottunk az új lakásba. Nagyon szupi, már kész van az irodabútor! (csak mellékesen jegyzem meg, apa bejött, és egyből felébredtem, most már hason vigyorgok az ágyamból) Jól alakul!
Szerdán anya bejárta a westendet, kontakt lencse és kabát vásárlás céljából. Aztán elrohantunk a védő nénihez, mert szeretett volna látni minket. Anya égett egy sort, mert 3. -ra találta el a megfelelő ajtót, úgyhogy az összes orvos útbaigazította... De sajna ilyen volt az egész hete, mindent elszúrt, amit el lehetett... Aztán este még elment az ő doktor bácsijához is.
Ma pedig voltunk a Lehel piacon babakocsival, nagyon tuti volt, és tök jó odataláltunk, lévén, hogy pont előttünk ment egy nő szintén babakocsival, rátapadtunk, és követtük, és pont a piacra ment ő is.. segítettek az angyalok, mert nekik babakocsijuk is van ám!
Délután pedig Ringatóra mentünk, új dalt tanultunk. Ahogy kiléptünk a teremből, anya elfelejtette a dallamát (Bocsi, Zoli bácsi...), de a szövege megvan:
"Sárkányparipán vágtattam,
Gyémánt madarat mosdattam,
Göncölszekeret kergettem, (áá, ez meg van, dó, lá, dó, lá, szó, dó, ré, miiiiii)
Holdfényhajú lányt elvettem."
Azt mondta az Ili néni, hogy ha kis pasik ilyeneket tanulnak, és a lányok látják, hogy milyen szavakat tudnak (holdfény hajú lány), akkor majd az ilyen meséket is beveszik, mint ez a fenti..
Jót olvastál?
Na puszi
A hétvégére leutaztunk Mamáékhoz. Ti ezt mondta a telefonban: "nem jössztök haza? főztem egy csomó kaját!" -hát erre anya is csak igent mondhatott. Hogy én mit össze ettem! Lehet, jobb lenne, ha le sem írnánk.
Pénteken anya madártejet készített, minden előzetes bejelentés és arra utaló jel nélkül, életében először. Madárröptében is kellett elfogyasztani, mert az idő múlásával madárpuding lett belőle. Este Kristóffal hazamentünk Rakamazra. Csak jelezni szeretném, hogy hiába fáradt voltam, szokásomtól eltérően nem ordítottam, hanem egyből vigyorogtam, Mamára leginkább, de Papára is! Lehet, segített, hogy a kicsik,- akik nálam kicsit nagyobbak- már aludtak, így nem volt szokatlanul nagy "tömeg" :-D -már bocsi.
Szóval Mamáéknál hamar bevágtam a szunyát. Mama meg anya mindig azon témáznak, kell-e body a rugdalózó alá... Én mindig figyelmesen hallgatom őket: anya azt kérdi Mamától: te tudnál úgy aludni, hogy rajtad van két réteg ruha? mire Mama: -hát, akkor is kéne alá valami, én mindig adtam... Persze, Mama enged anyának, mert ilyen kis drága. :-D
Másnap egész nap kómáztam szinte, meg az egész hétvégém valahogy olyan kábán telt, de nem voltam beteg, vagy ilyesmi, csak a hangulatom volt ilyen. Papa felállította nekem az utazóágyat, és jórészt el is voltam abban. Este anya megfürdetett, igazi nagy kádban egyedül fürödtem. Azért nem ülve, mert azon -bár egyre jobban megy-, még van mit gyakorolni, hanem hason. Nagyon jó volt, ott vigyorogtam felfelé anyára meg Mónikára. Utána el is aludtam, de apa még 300 km-ről is fel tud ébreszteni az éjszaka közepén. Már nem is tudom, hogy történt, de általában az szokott lenni, hogy apa megjelenik, én meg felébredek. Dehát szeretnék többet lenni vele... No szóval, apa felhívta anyát, és elkezdtek telefonon vaterázni, vettek is két éjjeli szekrényt, mert anya tisztára beleélte magát, hogy lesz hová letenni a szemüveget, meg egykoron a fogát... És annyira jól mulattak, hogy én is beszálltam, kicsit beszélgettem apával, aki győzködött, hogy aludjak vissza, én pedig győzködni próbáltam, hogy ugyan egy kicsit bújjon már ki a telefonból, hadd vigyorogjak rá, és hadd cibáljam meg az orrát,- no meg ha már ott matatok, a szemüvegét...
De nem jött elő. :( így nem maradt más hátra, mint egy pohár tea után az alvás.
Reggel szokás szerint erős hajcibálással keltettem édesanyámat, merthogy a gyengére nem ébred fel. Bírom ezt, mert 3 fokozat van, és egyre izgibb: az első kisebb próbahúzásra csak egyet dünnyög álmában. A 2. már egy kicsit határozottabb, hiszen úgy tűnik, ma már végre szabad a pálya, na olyankor szokott dünnyögni, és meg is moccan, megemlekedik, és igyekszik minél jobban ráfeküdni a kilógó tincsekre. És a 3. az, amibe apait-anyait beleadhatok, az igazi élvezet, amikor teli marokkal, teli tenyérrel megfogom, és jól meghúúzoom, ahogy csak bírom. NA akkor szokott határozottan kinyílni a szeme- és a szája is, és a keze, és először nem tudja, hogy most mi van, de a végén úgy is mosolyog rám, megsimogat, odahúzza a fejemet, és persze én is vigyorgok, és ad egy nagy cuppanóst.
Na jól elkalandoztam, de marhára mesélhetnékem támadt. Néha rám jön, aki szeret, az tudja... :D
Vasárnap délután négyen indultunk haza, mert Viktort elvittük Miskolcra a koliba. Anya végig nevetett,- kivéve az út végén, mert akkor bealudt. Viktor mesélt az iskoláról, és arról beszélgettek, hogy kinek mi a kedvenc tantárgya, mi érdekli, hová menjen tovább tanulni... Elmondta, hogy neki személy szerint a lyukas óra a kedvence, s ezzel csak egy aprócska gondja van, hogy olyankor szokott elfogyni 600 forintja. Én nem tudom, hogy mi is ez pontosan, de anya jót nevetett rajta.
A hazafelé utat nehezen viseltem, az utolsó órában percenként egy kiáltással adtam anyáék tudtára, hogy ami sok az sok, és igazán kikérem magamnak, hogy azért, mert nem vagyok egy nyávogós gyerek, mindent megcsináljanak velem.
De mikor hazaértünk, megláttam apukámat, és rögtön jó kedvem lett! Anya azt mondta, most már látszik, hogy mikor rámosolygok, látszik, hogy az neki szól! De hát mit tegyek, nagyon jó fej! Folyton vicces és rímekben beszél- bár valószínüleg tök értelmetlenségeket, de azért nekem bejön.
No, és hogy miért gyaloglás a címünk? mert anya felkelt hétfőn 6kor, lement Gyöngyösre iskolába, kigyalogolt, majd körbegyalogolta az iskolát, majd rájött, hogy elnézte az órarendet, majd visszagyalogolt az állomásra. De akkor már itt volt az Éva, akit megkért apa, hogy segítsen rám vigyázni.. (?), és akkor anya tovább gyalogolt, még egészen 3ig... és akkor bejárta Pestet is, ha már ilyen kis buta volt, hogy nem nézte meg jobban az órarendjét. Pedig csak jövőhéten van neki suli... :D ihhihhihi
Kedden úszáson voltunk, aztán átugrottunk az új lakásba. Nagyon szupi, már kész van az irodabútor! (csak mellékesen jegyzem meg, apa bejött, és egyből felébredtem, most már hason vigyorgok az ágyamból) Jól alakul!
Szerdán anya bejárta a westendet, kontakt lencse és kabát vásárlás céljából. Aztán elrohantunk a védő nénihez, mert szeretett volna látni minket. Anya égett egy sort, mert 3. -ra találta el a megfelelő ajtót, úgyhogy az összes orvos útbaigazította... De sajna ilyen volt az egész hete, mindent elszúrt, amit el lehetett... Aztán este még elment az ő doktor bácsijához is.
Ma pedig voltunk a Lehel piacon babakocsival, nagyon tuti volt, és tök jó odataláltunk, lévén, hogy pont előttünk ment egy nő szintén babakocsival, rátapadtunk, és követtük, és pont a piacra ment ő is.. segítettek az angyalok, mert nekik babakocsijuk is van ám!
Délután pedig Ringatóra mentünk, új dalt tanultunk. Ahogy kiléptünk a teremből, anya elfelejtette a dallamát (Bocsi, Zoli bácsi...), de a szövege megvan:
"Sárkányparipán vágtattam,
Gyémánt madarat mosdattam,
Göncölszekeret kergettem, (áá, ez meg van, dó, lá, dó, lá, szó, dó, ré, miiiiii)
Holdfényhajú lányt elvettem."
Azt mondta az Ili néni, hogy ha kis pasik ilyeneket tanulnak, és a lányok látják, hogy milyen szavakat tudnak (holdfény hajú lány), akkor majd az ilyen meséket is beveszik, mint ez a fenti..
Jót olvastál?
Na puszi
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése