A héten elkezdtünk zöldségeket is enni. A szüleim sós vízben főtt krumplival kínáltak. Egyenes úton küldtem őket melegebb éghajlatra. Nagyon szeretem őket, de néha nagyon kiborítanak. Mi a bajuk a tápszerrel? Finom, meleg, gyors, és laktató. Nekem bőven elég lenne. Erre jönnek itt a krumplival. Másnap reggel körte volt. Nem tudom, miért nem maradunk a baracknál?! Elfogadtam a barackot, -gondoltam magamban, nem kéne olyan szigorúnak lenni velük. Erre jönnek a körtével! Ok, megettem a körtét, annyira nem volt vészes. Anya is mondta, milyen nehéz volt összecsumpizni. Erre délben mit hoz anyám?! Összekeveri a körtét a krumplival! Na, ezt a Zsuzsó se hagyta szó nélkül. Megeszem a körtét, akkor megeszem a krumpliskörtét is? Egy fenét. Ok. Kaptam tápszert. Erre másnap jönnek nekem a krumplis sütőtökkel. Kell a francnak a krumpli!!! Aztán anya hozott valami lónyálat inni. Azt mondta, baracknektár babáknak, drága volt. Kit érdekel, ha rossz az íze?! Ok, ezen is túl voltunk, megint kaptam tápszert. Erre másnap, kaptam egy újabb narancssárga pacsulit, ennek a neve Alma-sütőtök, C vitaminnal. Mintha nem lenne elég c vitaminom. Meg úgy a babáknak általában. No, ez legalább ehető volt. így most a reggelim tejcsi, délelőtt barack. Délben sütőtök. Délután tápszer. Este tök és tej vagy tápszer. Ha ezt egyszer visszaolvassuk, szerintem piruló arccal fogjuk tenni... Szerintem anyával együtt, álmodva várjuk, hogy az asztalra elém tett vajaskenyérről csak a párizsit egyem le!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése