Mi történt tegnap és ma...
tegnap legfőbb eseménya doktorbácsinál tett látogatásunk volt. Mindig hamar lerendez, most sem volt másképp, sőt... Azt mondta rám, hogy "ezt a gyereket nem kell megmérni". Anyáéknak meg azt, hogy "amíg így néz ki ez a gyerek, addig engem nem érdekel, mit mondanak." Úgyhogy anyáék csak hümmögtek, a gyógyszertári recepteket újfent megkapták, a már jól ismert, megszokhatatlan árértékkel. (ezt a szót biztos apától tanultam, hihhi). A védőnénivel is találkoztunk, aki megint olyat mondott, hogy anya majdnem lement hídba. Én már olyan éhes voltam, hogy alig bírtam kivárni a kaját. Reggel ugyanis anya elaludt evés közben, és nem vette észre, hogy én is bealudtam, így majdhogynem éhgyomorral mentünk a doktorbácsihoz. Na szóval csak azért is; rendre mondogattam a rendelőben, hogy éhes vagyok. Nehogy mégegyszer ilyen történjen! Csak addig maradtam csendben, míg vizsgált a doktorbácsi. Aztán ő el is ment, anyával pedig megreggeliztünk a vizsgálóban. Hazafelé, mivel nagyon vagi cucc volt rajtam, (-tegyük hozzá, anya pedig magára paszírozta az egyik régi nadrágját...;) -bementünk anya barátnőihez, akik persze nem voltak a "helyükön", a fodrászatban. így hazajöttünk, de a folyosón ránkraboltak a szomszédok, és egyfolytában dícsérgettek egy fél órán keresztül. Anya úgy volt vele, hogy hiába, itt áll az ajtónktól 20 méterre, de még soha nem volt ilyen távol az otthontól;) Mivel én jóllaktam előtte, végig édesdeden- ezt a szomszédok mondták- szundikáltam anya vállán. Nagyon kényelmesen tudok a vállakon szundítani! Naén egy pillanatra se néztem fel, bármennyire szerették volna.
Ma elmentünk autókázni, Budainéniékhez ugrottunk be, apa egyik régi ügyfele, jófej család. Na ők is el voltak tőlem ájulva,- de ilyeneket már nem sokat fogok írogatni, mert úgyis mindenütt mindenki belém szeret. Aztán tettünk egy kört az Auchanban, anya nézett nekem sapkát, de akkorák voltak, hogy végül magának talált egy remek kis rózsaszín kockás sinléderes sityakot. Este aztán beugrottunk a Zsuzsóékhoz, mert itt van Finnországból Dani apukája, meg a testvérei, és nekik is be kellett mutatkoznom. Illetve be kellett mutatnom, az alvástudásom.
Na megyek fürdeni! HURRÁÁ:)
tegnap legfőbb eseménya doktorbácsinál tett látogatásunk volt. Mindig hamar lerendez, most sem volt másképp, sőt... Azt mondta rám, hogy "ezt a gyereket nem kell megmérni". Anyáéknak meg azt, hogy "amíg így néz ki ez a gyerek, addig engem nem érdekel, mit mondanak." Úgyhogy anyáék csak hümmögtek, a gyógyszertári recepteket újfent megkapták, a már jól ismert, megszokhatatlan árértékkel. (ezt a szót biztos apától tanultam, hihhi). A védőnénivel is találkoztunk, aki megint olyat mondott, hogy anya majdnem lement hídba. Én már olyan éhes voltam, hogy alig bírtam kivárni a kaját. Reggel ugyanis anya elaludt evés közben, és nem vette észre, hogy én is bealudtam, így majdhogynem éhgyomorral mentünk a doktorbácsihoz. Na szóval csak azért is; rendre mondogattam a rendelőben, hogy éhes vagyok. Nehogy mégegyszer ilyen történjen! Csak addig maradtam csendben, míg vizsgált a doktorbácsi. Aztán ő el is ment, anyával pedig megreggeliztünk a vizsgálóban. Hazafelé, mivel nagyon vagi cucc volt rajtam, (-tegyük hozzá, anya pedig magára paszírozta az egyik régi nadrágját...;) -bementünk anya barátnőihez, akik persze nem voltak a "helyükön", a fodrászatban. így hazajöttünk, de a folyosón ránkraboltak a szomszédok, és egyfolytában dícsérgettek egy fél órán keresztül. Anya úgy volt vele, hogy hiába, itt áll az ajtónktól 20 méterre, de még soha nem volt ilyen távol az otthontól;) Mivel én jóllaktam előtte, végig édesdeden- ezt a szomszédok mondták- szundikáltam anya vállán. Nagyon kényelmesen tudok a vállakon szundítani! Naén egy pillanatra se néztem fel, bármennyire szerették volna.
Ma elmentünk autókázni, Budainéniékhez ugrottunk be, apa egyik régi ügyfele, jófej család. Na ők is el voltak tőlem ájulva,- de ilyeneket már nem sokat fogok írogatni, mert úgyis mindenütt mindenki belém szeret. Aztán tettünk egy kört az Auchanban, anya nézett nekem sapkát, de akkorák voltak, hogy végül magának talált egy remek kis rózsaszín kockás sinléderes sityakot. Este aztán beugrottunk a Zsuzsóékhoz, mert itt van Finnországból Dani apukája, meg a testvérei, és nekik is be kellett mutatkoznom. Illetve be kellett mutatnom, az alvástudásom.
Na megyek fürdeni! HURRÁÁ:)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése