múlthét

2007. július 5., csütörtök

-ez az anya! már majd egy hete nem írt!
De igazából nem is sok minden történt. Vasárnap rögzítettünk egy-két szép, vagy éppen mulatságos videót. Az egyiken apával zenét hallgatunk. Én a vállán fekszem, és ő meg simogatja a hátam, nagyon kedves kis videó lett. Egy másikat anya csinált Momónak, míg aludtam.
Aztán meg este itt voltak Juditék, kaptunk egy szép csipkét Pötyitől, egy sorozatnak a folytatását. Én még külön kis ruhákat is kaptam, és egy rágókát, amiben víz van. Azt mondták, ha majd már nagy leszek és jönnek majd a fogaim, megfagyasztjuk a rágókát és jól fog esni azt rágcsálni.
A hétköznapok lazán teltek.
Nagyrészt átaludtam, pedig itt a házban nagyon érdekes dolgok történtek állítólag. Egy kiskutyát magára hagyott a gazdája majdnem két napra, és szegény, itt ugatott éjjel nappal. A lakók tettre készen várták a gazdit, és a végén igen leszidták8?, de ő csak visszabeszélt, és még a kiskutyapisit sem mosta ki liftből. Ezért nagyon mérgesek voltak a ház lakói rá!
Na a másik érdekes, hogy egyik délelőtt apa meg anya itt fényképeztek egy nyakláncmedált egész délelőtt. Nagyon vicces volt, ahogy lóg a medál egy papírra ragasztva, ezek meg meredten fényképezik! Kiderült, hogy a nővérem esküvői meghívójára kell. Ezt a nyakláncot anya kapta amikor hazajöttünk a kórházból. Apa az ágyikómba rejtette, és mikor anya felhajtotta a takarómat, hogy letegyen aludni, ott csillogott a szép nyaklánc.
Na, aztán voltunk még a héten egy izgi helyen!!! Meglátogattuk Kingát és Jucust, anya fodrász és kozmetikus barátnőit. Először meglepődtem, mert ölbekaptak, és vinnyogni kezdtek, és percekig abba sem hagyták. Rámraboltak ;). De aztán kiszúrtam anyát a (-nekem) tömegben, és rájöttem, hogy ha ilyen nyugodtan áll, nagy gáz nem lehet. Aztán lassan abbahagyták a vinnyogást, és kiderült: Nagyon szépnek találtak! Kinga (néni- hehhe) tett valami megjegyzést az egyik forgómra vagy mire, de azért nekem úgy tűnt, odáig vannak értem. Az a Jucus néni meg le sem akart tenni. Aludtam vagy egy órát a nyakában. Nagyon szeretetteljes emberek! Jó, hogy ennyien szeretnek!
A hét többi része csendesen telt, voltunk anya doktor bácsijánál is, meg aztán apa doktornénijénél, de egyébként senkinek kutyabaja. Anya doktorbácsijához Reginával mentünk. Megnéztük az unokaöcsém vagy unokahugom; Regina próbálkozott a doktor bácsinál, hogy mondja már meg, kisfiú vagy kislány, de ő hajthatatlan volt! Fura volt egy ilyen kicsi lényt látni! (háhhá:)

0 megjegyzés: