Nagybácsi

Tegnap délután megérkezett Kristóf. Apának el kellett utaznia, és ő jött, hogy vigyázzon ránk anyával. Apa Nagyon fontos küldetést kapott: Horgászni kellett a szokásos évi versenyen a Rancson... Az eredmény voltaképp lehangoló lett, de azt mondta, hogy a Méder se fogott semmit, így megnyugodtam! ;) JA, tényleg! Apa tanított már engem számolni! Az egyik pelenkázás közben elmondta, hogy mi az a kettő! Az az, amit nemeshalból meg lehet fogni egy hétvégén a Rancson! Elmondta, mi az a három: az az, amit meg ilyen szecskahalból lehet megfogni kilóban. Na és a Négy! Amikor a nyári időszámítástól horgászni lehet reggelente! Fúú, jó sok számot megtanultunk, mesélt a pontyokról, amúrokról. Anya folyton azt mondja, hogy neki kecsegét fogjon. Na hát, ilyeneket szokott mesélni apa pelenkázás közben. Néha még meghallgatom, de mostanában jobb megoldás ordítani:) Rájöttem, hogy nem mindegy, meddig tart a pelenkázás, mert utána mindig kaja jön!!! és ha hangoskodom, ezek valahogy gyorsabbak! Különben meg vigyorognak, meg simogatnak, nézegetnek,- én meg halok éhen! Naszóval, mikor kiáltozom, keveset beszélnek, és gyorsak. Üzenem a sorstársaimnak. Felnőttek. Egyszerűek.

Egyébként elég uncsi volt a délelőtt, mert anya meg Kristóf egyfolytában azon tanakodtak, hogy egy ekkora (nagy)lánnyal mint én (emlékezz: 3 hetes se vagyok) lehet-e menni strandra. Aztán úgy döntöttek, hogy semmi bajom nem lenne, ha leülnének velem egy fa alá a medencék mellett. És néha egyet csúsznának a csúszdán. Eztán kezdtek arról gondolkodni, hogy miben lehetne napozni, -merthogy láss csodát, fürdőruhája egyiknek se volt...
Úgyhogy kb. négykor el is indultunk, és először voltam a Margitszigeten. Leültünk a stranddal szemben a fűben. Jó volt... :D Busszal mentünk, anya kendőben vitt, és mindenki el volt ájulva tőlem és attól, ahogy kikandikáltak a lábujjaim a kendőből! -dehát meleg volt, szóval kidugtam. Leültünk a fűben és ott is -mi mást tettem volna: aludtam egy jót.