here again

Újra itthon! Hazajöttünk pár napra a Rancsról. Nagyon jó napokat töltöttünk ott! Eleinte reggel 9-ig, később már 10-ig, 11-ig is velem aludt anya,- illetve én vele. Néha felkeltem megnézni, hogy ott van-e mellettem, és mikor láttam, hogy ott van, megnyugodva visszaaludtam. Reggeli, -illetve tízórai után pedig kint aludtam vagy a mózeskosárban, vagy a babakocsiban,- már ha nem volt "nagyon" meleg. Mert ezeken a 35 fokos napokon anya nem szívesen vitt ki nap közben, nehogy megégjek. Bár nem tudom, árnyékban ez mennyire volt veszéllyel rám,- de állítólag a szél is fog:?Bent hűvösebb is volt, mert hál'isten a szobám a ház árnyékos részén van, így ott mindig hűvösebb van egy-két fokkal. Délelőtt még anya rendszerint nekilátott valami kaját csinálni, általában hírtelen sült húsokat, zöldséggel, piritóssal. Néhány napig Kristóf is ott volt, így néha együtt kísérleteztek, hogy milyen a franciapiritós sütőben simán csak kenyeret pirítani, aztán kenyércsíkokkal próbálkoztak, végül pedig sajtcsíkos kenyércsíkokkal;) a telhetetlenek. Délután aztán már mindenki csak pihegett meg szuszogott ezektől a nagy melegektől. Anya sokat olvasott és napozott, -bár azt mondta, akkor ordítok, amikor szerinte a legideálisabb lett volna napozni. Végülis ezeket a napokat végig egy kis kombidresszben aludtam át. Hol kint, hol bennt..., -és inkább éjjel voltam ébren, amikor jobb volt az idő. Anya ennek valamiért(?) nem örült. Amikor már apa is ott volt, elmentünk a tescoba, mert vészesen megcsappant a pelenkaállomány,- és azért anyának is "emberhiánya" vagy mi lett. Ezt nem értem, mert lényegében én egy percre sem hagytam magára. Ott is mindenki el volt ájulva, hogy milyen "édi" vagyok! A kendőm meg külön tetszett nekik. Mindig kidugom a lábújjaim, mert ettől valahogy elolvadnak a felnőttek! Igazából ha kiismered őket, rájössz, hogy kisdolgokkal is könnyű levenni a lábukról őket. Apa nem sokat horgászott, de még kevesebb halat fogott. Egy ideig anya is horgászott vele, de aztán jobban lekötötte, hogy átpakolja és bezacskózza apa horgászcuccait. Na a hét végére megtanultam pár új dolgot, új mássalhangzókat használok sírás közben, de amit anya mindenkinek mesél, az az, amikor jól megnézem, és hírtelen rávigyorgok. És tényleg mindenkinek mondja, hogy mosolygott rám, rám mosolygott... Apa ezóta azt hajtja, hogy mosolyogjak rá is. Nem értem, azt hiszi, nem szeretem, ha nem vigyorgok rá? De nekem néha még bonyolultak ezek a dolgok. De a hangját azt hiszem már megismerem. Nem nehéz, mert egyfolytában beszél. Mikor együtt vagyunk hárman, általában a következő a felállás: apa a kezében fog és egyfolytában mesél és beszél, anya pedig dől a röhögéstől... Ezt nem szoktam érteni, de most hogy így gondolkozom, talán... Mégiscsak mosolyognom kéne nekem is? ;)
Na majd még elmesélem, milyen volt Nagyapáéknál és a Babinál, merthogy rokonlátogatás is volt ám!