Kínos

Kínos, amikor jön egy új ügyfél, és egy két éves gyermek az ő szent őszinteségével flegmán az új arc szemébe meredve megkérdi: "Ez ki?!" Majd, amikor az ügyfél az szintén őszinte zavarában közli a keresztnevét, a résnyire nyitott ajtón kívül a gyermek hátrafordul, és fennhangon azt mondja az anyjának: "Anya. Sanyinak hívják."

Kínos, amikor sültkrumpli szagra gerjedve kijelenti, hogy percei vannak hátra, ha nem kaphat azonnal enni; s amikor a szülei rendre intik, mondván: Otthon eszel; ordítani kezd, hogy "Kérek Enni!"

Kínos, amikor az esti fürdetéskor már javában játszik a kádban, de megfeledkezve önmagáról még mindig ismételgetve, tokaszakadtából ordítja, hogy "Anya, Ne!"

Kínos, amikor a bölcsiben öltözködéskor az anyja szemébe nézve beszámol arról, hogy a terembe beérve az első dolga az lesz, hogy "Megmondja Rózsának, hogy apa rossz volt!"

Kínos, amikor idegenek közt a mutatóujját felemeli, és azt mondja: "Fika."