hancsi: egy napunk a váci úton

2007. július 15., vasárnap

Vannak jobb és rosszabb napjaim, mint minden- hozzám hasonlóan- édes kis csecsemőnek. És egyben Főnöknek.

Kialakult rendszere a napomnak inkább csak az evésekben van, s az evések közti szünetekben ha játszani van kedvem, játszom; ha aludni van kedvem, hát alszom. Ez így természetes. Bár néha elhagyom a zoknim közben.

Anya igyekszik alkalmazkodni hozzám: ha ébren vagyok, amikor a konyhában van dolga, gyakran kivisz magával. Általában Maci, aki Micimackóhoz Igen Hasonlatos is kikísér, -ezt a nevet Apától kapta; na szóval ő is jön, és néha még Szofi,- átkereszteltük magyaros írásúra, mert ő már kis magyar zsiráf, szóval Szofi, a zsiráf is velünk tart. Mivel nincs pihenőszékem, ezért próbálkozunk különféle ülőalkalmatosságokkal. Nekem még nem szabad sokat ücsörögni, ezért mindig csak kis időre mehetek ki, míg nagyjából rendbevágjuk a konyhát. Hát, ami az ülőalkalmatosságot illeti... Egyik sem az igazi, anya azt mondta, gyorsan meg kéne tanulnom ülni!

Ez a szék még nagynak tűnik nekem, mert totál balra dőltem benne. Anya rendre visszaigazgatott, de folyton visszadőltem.
így legközelebb inkább ezzel próbálkoztunk:

Kényelmesebb, de mindig beleolvadok. Nagyon meleg. Egyébként ezen a képen itt azt a célt tűztem ki magamnak, hogy a fellógatott Macit lekaparásszam a fogantyúról. Sikerült is, csak anya visszaakasztotta. Megint leküzdöttem onnan, mire anya hangosan kiáltozni kezdett apának, aki lélekszakadva rohant ki az irodából, és aztán meg ő akasztotta vissza Macit, amti már tényleg nem értettem, de talán csak ő is látni akarta, milyen ügyesen hadonászom. Lehadonásztam neki is, hogy láthassa, és úgy vettem észre, emiatt nagyon nagyon büszkék voltak rám! Olyan jó, ha büszkék rád a szüleid! (hát még nekik, hm? )
Na, de hogy történetem folytassam, általában dél körül visszamegyek a kiságyamba. De előtte azért még anya jól megszeretget!

Aztán mars az ágyba. Egyik reggel arra ébredtem, hogy pillangók repkednek az ágyam felett! Azóta is ott keringenek, ha jön egy kis szellő, rögtön táncolni kezdenek, őket szoktam csodálni, mielőtt neki látok a délutáni szunyámnak. Ez elég sokáig el is szokott tartani.
Esténként előfordul, hogy átjön a Zsuzsó! Anyával beszélget kicsit, aztán mindig cipel egy-két kört itt a szobában, és dúdolgat nekem, beszélget velem. NA, még ő az, akinél jókat tudok aludni!