Idézet

"Úgyhogy mikor boldog voltál, nem kaptál figyelmet és szeretetet. Ám ha megbetegedtél, azonnal kitüntettek figyelmükkel az emberek. Hamar rájöttél, hogy csak akkor kapsz ordítás helyett szeretetet, csak akkor lehetsz jó gyerek, ha beteg, szomorú és boldogtalan vagy. Így vált hát a személyiséged alapjává, létezésed mozgatórugójává a boldogtalanság. S ez a hatás felnőtt életedre is rányomta bélyegét: ha a munkád helyett szeretnél egy kicsit pihenni, esetleg szerelmeddel egész nap az ágyban heverészni, akkor ezt őszintén nem teheted meg. Betegnek kell tettetned magadat, mert a társadalom nem fogadja el, hogy te boldog legyél akkor, amikor mindenki más a munkahelyén szenved."

"S mivel a társadalom a szenvedőt felemeli, elismeri, majd példaképnek állítja ki, az egód a szenvedéssel próbál kiemelkedni. Amikor egyedül vagy és társaságra áhítozol, amikor magányosnak érzed magadat és szeretnél emberek közé menni, a szenvedés ecsetelése mindig járható út a többiek felé. Ha egy buszon a virágok szépségéről, az égbolt szemkápráztató kékségéről kezdesz el beszélgetni, csak az őrülteknek kijáró pillantást kapod válaszul. De ha egy betegség, az előző buszon elfogott zsebtolvaj, egy véres terrortámadás vagy épp a magas adók témájával fordulsz a másik felé, a kapcsolat azonnal megköttetik.
Úgyhogy már a kommunikáció alapja is a szenvedés és a szenvedés felemelése lett."

A. J. Christian - Mit keresett Isten a hálószobában? 37- 39. o. (persze van tovább is ;)